Hirdetés

Móricz Zsigmond: A boldog ember

11 perc olvasás
Móricz Zsigmond: A boldog ember

„Ez a könyv nem regény, ez valóság. Egy magyar földmíves életén keresztül a magyar falu képe: nehéz sorsa, apró örömei, nagy nyomorúságai. Az író csak tolmácsa annak a kis világnak, amely önmaga szólal meg a nagy világ előtt: csöndesen, egyszerűen, de rejtett erők viharával csöndje mögött.”

Hirdetés


Ilyen szavakkal hirdette a kiadó a regény első kiadását. A stílus Móriczra vall: maga a szerző ismerteti olvasóival célját és módszerét. (A boldog ember először folytatásokban jelent meg a Pesti Naplóban, az újság 1932. évfolyamában. Könyv alakban – némi átdolgozás után – 1935-ben adták ki.)

A kritikusok egy része komolyan vette a „boldog” jelzőt, mások csupán szociológiai tanulságot vontak le a regény elolvasása után – legjobb, ha magának az írónak hiszünk. Móricz a szegényparaszt életét és a falu nyomorát akarta bemutatni. Regényével új utat tört, s ez két ágra szakadt: innen erednek a paraszti életet ábrázoló szépirodalmi és a falu helyzetét elemző szociológiai művek.

A boldog ember egy magosligeti szegényparaszt gyermekkorát és ifjúságát beszéli el.

Joó György 1888 és 1914 között életének „boldog” korszakát éli, ezt meséli el az írónak. A naiv szemlélő talán valóban boldognak képzeli a kort, hiszen a Horthy-korszakhoz képest aranyidőnek látszik. Éppen abban áll Móricz szatírájának ereje, hogy Joó György életének első szakaszát úgy mutatja be, mintha hinne hőse boldogságában. Pedig a beállítás Móricz részéről olyan irónia, mely az elbeszélő hős őszinte hitelével és a múltat megaranyozó szemléletével párosul.

Hirdetés

A magyar parasztregények elsősorban családias közvetlenségükkel nyerik meg az olvasót.

Benedek Elek: Edes anyaföldem! – című művében „egy nép s egy ember” történetét írja meg, Darvas József, Veres Péter és Szabó Pál saját életük és falujuk bemutatásával közvetlenül szólnak hozzánk. Ugyanilyen közvetlenség jellemzi Móricz regényét is. A boldog ember egy családtag életregénye. Móricz egyik unokaöccsét, a magosligeti Papp Mihályt szerepelteti regényében Joó György néven. Vele beszélteti el életét; ezzel első személyes közvetlenséget teremt, s mégis megőrzi saját írói objektivitását.

A regény bevezetése és az utolsó beszélgetés rávilágít az író és Joó György-viszonyára.

Olyan rokonság ez, amelyben nem halványult el az együttérzés, mégis van az íróban némi fölény a tönkrement szegényparaszttal szemben. Ez a fölényesség („nem tudtok gazdálkodni…”) az utolsó beszélgetés során részvétté, majd a sorsközösség felismerésévé válik. („Arról nem tehetsz, hogy az ember az ország szolgálatában elég, mint a kicsiny gyertyaszál. Ebben mindnyájan osztályos társaid vagyunk e megtöretett hazában.”)

Ugyanitt olvashatunk a világháború előtti „boldog” korszak és a két háború közötti gazdasági válság okozta nyomor összehasonlításáról. Mint Móra novellái és a szociológusok leírásai, Móricz regénye is szívfacsaró képet fest a szegényparaszt nyomorától. Joó György szegényessége súlyos vád a kor ellen: ez az ember egész életében mindig dolgozott, s most egy öltözet ruhát sem tud venni a gyermekének. Hiába jött Pestre, sehol sem talál munkát, napszámosnak sem veszik fel. Egyetlen öröme marad: a családi boldogság.

Hirdetés

A többi harminc beszélgetésben Joó György életének „boldog” szakaszát ismerjük meg. Móricz találóan mutat rá, hogy ez az élet: „voltaképpen az egész magyar világnak leghűbb, ezeréves alapja: egy paraszt élete”. Joó György született paraszt. Gyermekkorában megismeri az árva gyermek minden szenvedését és megpróbáltatását, de nem hátrál meg, hanem a maga módján „boldog”. Szereti a természetet, a játékot, a fürdést és a lányokkal való bolondozást, s a veréseket, pofonokat, szidásokat nem veszi a lelkére. Erős, bátor és kitartó. Mekkora különbség van közte és Nyilas Misi között! De még Gedeon bátyjától is különbözik, mert az idejében Pestre szökik a falusi munka elől.

Az árva gyerek korán megtanulja, hogy nincsen védelmezője, s mindenütt magának kell helytállnia. Joó György tapasztalás útján és édesanyja leckéiből korán kialakítja életfilozófiáját. Rájön, hogy mindenki a maga érdekét nézi, s azt is tapasztalja, hogy az urakkal nem lehet kukoricázni. A társadalmi korrupciót részletmegfigyelésekkel leplezi le. Nem háborodik fel azon, hogy a kerülőt meg kell fizetni vagy itatni, hanem maga is mindig visz neki valamit, ha fát akar hozni az erdőből (12. beszélgetés). Nem szervez ellenállást, amikor Krósz úr be akarja csapni minden napszámosát, de a maga érdekéért megharcol (18. beszélgetés).

Lapozz a további részletekért

1 2 3