Csokonai Vitéz Mihály – Dorottya, vagyis a dámák diadala a fársángon

    De én annak adom cserébe szívemet,

    Aki legelőször megcsókol engemet.”

A negyedik énekben sikerül diadalt aratnia a dámaseregnek. A szerencsés végkimenetelhez hozzájárul, hogy a tűz következtében felfordulás kerekedik, így Fársángnak sikerül megszöknie, illetve Cythere (Venus) felbukkanása, aki gyönyörű fiatal lányt varázsol Dorottyából. Így Opor feleségül veszi őt, s a történet befejezését tréfássá, könnyeddé teszi.

Stílus, forma:

• Versformájában nem követi az eposzi hagyományt. Hexameter helyett magyaros verselésű, páros rímű, felező 12- es soraiban készült a vígeposz.
• A műben nyíltan tréfálkozó, pajzán hang uralkodik. Ez a diákkori nyelvhasználat színesebbé teszi az eposzt. (Pl. Orsolya bemutatása:

                             „De abban őrajta sem fog ki Dorottya,

                             Hogy néki is kedves még az Ádám botja.”)

            Rokokó stíluselem a játékosság, pajkosság és az aprólékos mitológiai utalások jelenléte.

• Csokonai költészetének alapvető jellemzője a stílusirányzatok sokszínűsége. A felvilágosodás eszmerendszere, a klasszicizmus hatása, a szentimentalizmus mind hatással voltak költészetére.

A Dorottya a népiesség eszköztárát vonultatja fel. A népies stílus és téma mellett gyakran találunk utalásokat népszokásokra (friss házasok tánca), a vidéki élet szereplőire.