Csokonai Vitéz Mihály – Dorottya, vagyis a dámák diadala a fársángon
Népiesség követői: Orczy Lőrinc, Fazekas Mihály.
„Divatot teremtettek az antik verslábakban való írás, többen úgy vélték, hogy a magyar nyelv kiválóan alkalmas az időmértékes verselésre.
Rengeteg regényátdolgozás, regénymagyarítás született. Eredeti regényeket írt Kármán József és Dugonics András. (Az irodalmi hagyomány irodalmunk első regényeként Dugonics András: Etelka, egy igen ritka magyar kisasszony (1788) című művét tartja számon.)
A felvilágosodás egyik legnagyobb költője Csokonai Vitéz Mihály, valamennyi stílusirányzat, műfajban és hangnemben kiemelkedően alkotott.
Csokonai Vitéz Mihály
„Egyenest arra volt hivatva, hogy a lángelme gazdag modulációjával és költői eredetiségével tükrözze egy forrongó korszak egész zsenge tanácstalanságát.” (Horváth János)
Csokonai életműve igen színes palettán mozog: Mindhárom műnemben alkotott, azonban elsősorban lírikusként tartjuk számon. Korának legsokoldalúbb tehetsége volt, művészetére a stílusirányzatok, hangnemek, témák, sokasága jellemző. Műfajaira, versformáira elsősorban a klasszicizmus jellemző, de közel állt hozzá a rokokó ízlés is. A kifejezés könnyedsége nagyfokú zeneiség, a verselés változatossága jellemzi költészetét.
Dorottya
Csokonait foglalkoztatta a nemzeti eposz megírásának gondolata. Ezt igazolja Árpádiász című művének töredéke is. A nemzeti történelem, a múlt iránti érdeklődés, a korszakos feladat vezethette, hogy belefogjon művébe. A mű befejezetlensége ellenére nem idegenkedett a epikus kísérletektől, s maradandót alkotott Dorottya című komikus eposzával. A műfaj használatával előtte senki nem próbálkozott.
Keletkezésének háttere:
1798- 99 telén keletkezett, somogyi tartózkodása idején. Keletkezésnek körülményeiről maga a szerző tudósít a mű elején található kettős elöljáró beszéd második részében (Előbeszéd). Eszerint a Somogy vármegyei „vidám házaknál” tett baráti látogatások alkalmával állandóan felvetődő téma volt az „idei fársáng” rövidsége. Ez, s a hölgytársaságokban látott „modellek” sarkalhatták az epopeia megírására.
A csurgói évek Csokonai életében válságosabb időszakot mutatnak: kicsapták a kollégiumból, Lillát férjhez adták, s kényszerű vándoréletet élt.
Műfaji előzményei: Alexander Pope: Fürtrablás illetve Tassoni:Elcserélt veder, melyeket maga a szerző jelöl meg. Pope hatásának fontosságát nem csupán az átvett motívumok sokasága (pl. hölgyek és urak küzdelme, áldozati szertartás) adja, hanem az is hogy Az epopeiáról közönségesen c. tanulmányában a komikus eposz jelentőségéről és eddigi példáiról Csokonai részletes elemzést írt, külön kiemelve Pope művét.
Műfaj meghatározása:
A mű teljes címe: Dorottya, vagyis a dámák diadala a Fársángon. „Furcsa vitézi versezet IV könyvben”. A műfaji meghatározást maga Csokonai magyarázza meg a négy esztendővel később készült, a mű elé szerkesztett Előbeszédben.
Műfaját tekintve komikus eposz, amelyben a szerző felhasználja a klasszikus eposz kellékeit vidám ugyanakkor tanulságos történetének előadásához. Nem parodizál, azaz nem a műfaj kigúnyolása a célja. Ha van a műnek gúnyos, néhol szatirikus éle, az sokkal inkább a szituáció nevetségessé tétele: „Az én szerzeményemnek interesszéje áll a nemzeti luxusnak és elkorcsosodásnak kigúnyolásában s ifjainknak és leányainknak csintalan, sőt sokszor pajzán mulatságainak megbüntetésében.”
Az irodalomtörténet hangsúlyt ad a nemzeti érték védelmét kiemelő, az idegenmajmolást pellengérező részeknek. A Dorottya tehát szatirikusnak nevezhető azért, mert a köznemesség üres, vegetatív életformájának eseményit parodizálja.
A magyar irodalomtörténet vígeposz formájú vénlánycsúfolónak nevezi Csokonai művét. Ehhez kapcsolódik az az értelmezés, amely szerint a Dorottya is a Lilla- szerelem elmúltával keletkezett keserűségből vezethető le. Ez azonban nem melankolikus fájdalom és a magány keserűségében, hanem egyfajta cinikus hangnemben kerül felszínre.
Szerkezete:
A mű szerkezetét két elem egymásra hatása eredményezi.
- Az első a cselekmény tagolása: a mű négy „könyvből”, azaz négy énekből áll, amelyek a négy napszaknak megfelelően tagolják a történetet (ebédig, estvélig, éjfélig, hajnalig) .
Az első könyv az előzményeket foglalja össze, a második a bonyodalom, a harmadik a küzdelem, a negyedik a megoldás foglalata. A cselekmény időtartama 24 óra, helyszíne mindvégig Esterházy herceg kaposvári kastélya, cselekménye lényegében egyetlen fő szálon fut, követve ezzel a klasszicista drámaesztétika szabályait.
Lapozz a további részletekért