Csokonai Vitéz Mihály – Dorottya, vagyis a dámák diadala a fársángon

• A szerkezet második meghatározó összetevője az eposzi kellékek alkalmazásából következik.

 

A mű a téma megjelölésével, propozícióval kezdődik:

„Éneklem a  Fársáng napjait s Dorottyát,

Ki látván a dámák bajos állapotját,

Carnevál s az ifjak ellen feltámada,

S diadalmat is nyert pártára únt hada.”

 

Ezt követi a jó borral telt butéliához (borosüveg) intézett invokáció, amely révén fantázia gyúl a Múzsákban:

„Te tölts bé engemet élő spiritussal,

Hadd danoljak harcot én is Enniussal”

 

A szerző maga is szereplője művének. Kaposmérőn csatlakozik a Budáról indult Fársáng kompániájához:

      „Álljatok meg! Kedves angyalkák! Álljatok!

      Ímé, egy poéta siet utánatok,

      Szánkáitok nyomát lantolva kíséri,

      Hogy társaságtokba vegyétek, azt kéri.

      Öröm- innepteket danolni kívánja:

      Aki rám nem hallgat, dűljön fel a szánja!

      Így szólék hozzájok.”

 

Csokonai szelíd iróniával emlékezik meg az úri sereglet „jóságáról”. Arról, hogy nem vették fel szánkáikba, ezért kénytelen volt a Pegazus hátán követni a fársángolókat. ( Így felülről nem csupán a széles társaságot láthatta át, hanem bepillanthatott néhány trompőzbe is. Ennek rendeltetéséről Csokonai szellemes lábjegyzetet készített. A lábjegyzetek egyébként tanulságos és szórakoztató kommentárok, de leginkább Csokonai hatalmas műveltségét, ítéleteit tartalmazzák.)

Még egy alkalommal jelenik meg a költő. A negyedik könyvben a csata után Dorottya végrendeletében emlékezik meg róla.

     „Továbbá, ha ama költő jó kedvébe,

     Aki most itt mulat ebb a vármegyébe,

     Leírná a dámák mellett tett harcomat

     S hattyú szárnyain zengné halálomat,

     Minthogy, amint mondják, eddig minden nagyok

     Üresen bocsáták: néki fundust hagyok.

     Lencseni kertemet mezei házommal,

     Minden bankóimat egész smukómmal

     Adják néki: ebből holtig elverselhet

    S Beócián Parnasz hegyeit emelhet.”

 

Az első könyv folytatásában szabályos seregszemlét, enumerációt olvashatunk. Az Opor vezette nemesi férfitársaság mellett szép és ifjú hölgyek és néhány vénkisasszony tagja a mulatni induló csapatnak. Csokonai alakrajzai miniatűr remeklések, szellemes és lényegrelátó jellemrajzok is egyben. Célja a felszínes nemesi életforma kigúnyolása.

    „Dorottya az egyik, egy öreg kisasszon,

    Ki méltó, hogy reá örök párta asszon;

    Mert úgyis már akkor viselt aggkoszorút,

    Hogy a burkus kezdte a másik háborút.

    Mégsem ólthatta meg annyi sok esztendő,

    Bár már hatvanötöd- fűre lesz menendő,

    Most is a legényért mindjárt kardra kelne,

    Csak vén oldalához dörgölő- fát lelne.

 

A történet nem in medias res kezdődik, a konfliktus csak a bálteremben, a mátrikula bejegyzésével  és az azt követő tánccal bontakozik ki. Carnevál, a mulatság megszemélyesítője, a már férjhez adott leányokat és a most házasulandókat kéreti maga elé, és Hymen segítségével veres kereszttel jelöli meg azok neveit, akik már elhagyták a leányság korát. A sérelmek miatt határozza el Dorottya, hogy bosszút áll. Fő ellenségévé Carneval válik.

 

A második könyv a bálteremben lezajló táncok előadásával kezdődik. Csokonai a külföldi módi majmolásáért bírálja a táncoló sereget, véleményét Bordáccsal fejezteti ki, akinek javaslatára verbunkos következik. Megjelenik Eris, a viszály istenasszonya, aki egy farsangi fánk formájában kísérti meg hősünket (deus ex machina), s Dorottya sereget toboroz a vénlányokból, a vezérkart Abelgunda, Orsolya, Rebeka, Magdaléna és Márta alkotja.

 Éjfélig tart a csata (harmadik könyv), melyet Dorottya vezet, pontos haditerv alapján: céljuk  a matrikula megszerzése és Carneval herceg elrablása.

A klasszikus eposz hagyományaihoz híven Csokonai dinamikus csataleírást alkalmaz. Fegyvereik: csiklandozás, csipkedés, a hölgyek még hajtűiket is bevetik. A férfiak azonban könnyen megszelídítik az amazonokat, Ámor nyilai szedik áldozataikat, így a szerelmesek felhagynak a harccal. A csata mozzanatait „marsal Dorottya” egy magasba emelt baldachinról figyeli, amelyet nyolc szűz tart. Innen látja Oport, amint a harc forgatagában hadicselével felbontja a dámák seregét:

    „Még ma egy kisasszonyt kívánok elvenni;

    S tudom vitézeim is mind így fognak tenni-