A kötő- és támasztószövetek főbb típusai

A kötőszövetek fajtái

A kötőszövetek sejtközötti állománya lazább, rugalmasabb, és jelentősebb, mint a sejtes állományuk.

• kocsonyás kötőszövet: elágazó, nyúlványos sejtekből áll, a sejtközötti állomány azonban gélszerű és kollagén rostokat is tartalmaz. Magzatkorban a bőrben, születéskor már csak a köldökzsinórban található. Az előzővel együtt az embrionális kötőszövetet alkotják.
• recés vagy retikuláris kötőszövet: hasonlóságot mutat a mezenchimával, bár ez már a kifejlődött szervezet egyik kötőszövete, mely a nyirokszervekben, a csontvelőben és a hajszálerek környékén fordul elő. Vékony rácsrostok erősítik, az alapállomány folyékony. A retikuláris sejtek ingerekre kiválnak a szöveti kötelékből és legömbölyödve fagocitáló vándorsejtekké, nyiroksejtekké válnak. Az endotéliummal együtt a szervezet egy fontos védelmi rendszerét, a retikulo-endotéliális (RES) képezi.
• lazarostos kötőszövet: a rostok laza szerkezetű hálózatot képeznek. A szervezet legelterjedtebb kötőszövet félesége. Minden szerv felépítésében részt vesz. Sok eret, ideget tartalmaz. A rostok között az alapállományban különböző funkciójú sejtek találhatók (például rostképző fibroblasztok, nyiroksejtek).
• lemezes kötőszövet: a bőr és a nyálkahártyák alatt, valamint egyes szervek tokjában találhatók meg (szem ínhártyája, ízületek tokja). A kollagénrostok a tér minden irányába futó rostnyalábokká rendeződnek, azok hézag nélkül illeszkednek, miáltal igen ellenálló szövetféleség alakul ki.
• tömöttrostos kötőszövet: a rostok szorosan egymás mellett helyezkednek el, közöttük csak kevés alapállomány található. Az erezettség kismérvű. Attól függően, hogy melyik rostféleség az uralkodó kollagénrostos vagy pedig rugalmas-rostos tömöttrostos kötőszövetről beszélünk. Ez a szövet alkotja az inakat (kollagénrostos), a tarkószalagokat, a csigolyákat összekötő sárga szalagokat.
• fehér zsírszövet: a retikuláris kötőszövetből alakul ki oly módon, hogy sejtjeiben először apró zsírcseppek jelennek meg, amelyek később egyetlen zsírcseppé folynak össze. A sejtek ezáltal megnagyobbodnak, legömbölyödnek. A citoplazma és a mag a sejt szélére szorul. A test bizonyos helyein (bőr alatti kötőszövetben) nagy mennyiségben fordulhat elő. Feladata a táplálékraktározás, nagy mennyiségű víz megkötése, rugalmas párnákat képez, hővédelem.
• barna zsírszövet: nevét jellegzetes barnás színéről kapta, amely a színes foszfo-lipid-bomlástermékekre és a gazdag hajszálérhálózatra vezethető vissza. Embernél újszülött- és csecsemőkorban még több helyen megtalálható, később nagyrészt visszafejlődik és csak egyes helyeken mutatható ki (két lapocka közt, hónaljárokban, vesék körül). A téli álmot alvó emlősökben döntő szerepe van a felébredéshez szükséges testhőmérséklet elérésében.

A támasztószövetekről

A támasztószövetek felépítése a kötőszövetekéhez hasonló, de szilárdak, ugyanakkor rugalmasak – köszönhetően különleges összetételű amorf alapállományuknak.

Porcszövet

Rugalmas, nagy nyomásszilárdságú, késsel vágható szövet, a gerinces állatok vázában, légútjaiban elterjedt. A gömbölyded porcsejtek egyesével vagy csoportosan helyezkednek el az alapállomány üregeiben. A porcban a porcsejteken kívül más sejt nem fordul elő. A porcsejteket az alapállományban porctok veszi körül, több porcsejt csoportjait pedig porcudvar formájában határolja az alapállomány. A porcot, az ízületi porc kivételével porchártya határolja. Benne sok vérér, idegrost található, de ezek nem lépnek a porc belsejébe, ezért a porcsejtek táplálása a porchártya felől, diffúzióval történik. A sejtközötti állomány sok rostot tartalmaz. A rostok minősége alapján három porctípust különböztetünk meg:

• üvegporc: áttetsző, kékes árnyalatú szövetféleség. A kollagén rostok fénymikroszkópban nem láthatók, de vékony, tömött rétegben körülveszik a porcsejteket. Előfordulás: porcos halak váza, légcsőporcok, embrionális váz, ízületi porcok.
• rugalmas rostos porc: a rugalmas rostok, melyek fénymikroszkóppal már jól láthatók, túlsúlyban vannak benne. Fülkagyló, gégefedő, külső hallójárat.
• kollagén rostos porc: nagy tömegben tartalmaz enyvadó rostokat. A rostnyalábok között egymástól távol fekszenek egyesével vagy kettesével a porcsejtek. Ember csigolyaközti porckorongjai.

Csontszövet

Támasztófunkció ellátására legalkalmasabb szövet, mely a gerincesek csontjait építi fel. Sejtekből és sejtközötti állományból épül fel. A sejtközötti állományt szerves és szervetlen anyagok építik fel. A szerves állományt a mukopoliszacharid jellegű alapállomány és a benne futó kollagén rostok alkotják. A rostok párhuzamosan futó nyalábokká szedődnek össze, a nyalábok lefutási iránya lemezenként változó. A szervetlen állományt az alapállományba lerakódott ásványi sók, elsősorban a kálcium-foszfát képezi. A szerves állomány (30%) a csont rugalmasságát, a szervetlen állomány (70%) pedig a szilárdságát biztosítja. A csontszövetnek háromféle saját sejtes alkotórésze van:

• • valódi csontsejtek (oszteociták): szilvamag alakúak és nyúlványosak. Az alapállomány hasonló alakú üregeiben helyezkednek el. Nyúlványaikkal egymáshoz kapcsolódnak.
  • csontképző sejtek
  • csontfaló sejtek – ennek a két típusnak az összehangolt tevékenysége révén alakul ki a mechanikai igénybevételének legmegfelelőbb csontszerkezet.

A csontszövet egysége az oszteon. Az oszteon koncentrikus felépítésű, közepén a csont hossztengelyével párhuzamosan futó Harvers-féle csatorna húzódik, melyben erek haladnak. A Harvers-féle csatorna körül koncentrikusan helyezkednek el a Harvers-féle lemezek, közöttük pedig szintén koncentrikusan a nyúlványaikkal egymáshoz kapcsolódó valódi csontsejtek. Táplálásuk a Harvers-féle csatorna felől diffúzióval történik. Az oszteonok Harvers-féle csatornái között az összeköttetést a harántirányban haladó Wolkmann-féle csatornák biztosítják. A csontok külső felszínét erekben, idegekben gazdag kötőszövet, csonthártya borítja. Az erek innen lépnek be a Wolkmann-féle csatornákba. A csonthártya legbelső sejtjei csontképző sejtek.