Hirdetés

Arany János balladái

9 perc olvasás

Az irodalmi közvélemény Petőfi mellett Arany Jánost tartja az egyik legnagyobb magyar költőnek. Mint tudjuk, a Toldi elolvasásakor Petőfi a legnagyobb elismerés hangján köszöntötte az akkor még ismeretlen nagyszalontai jegyzőt. Petőfinek arra a kérdésére: „Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt | Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki” öntudatosan felelte válasz-episztolájában: „S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék, | Ki törzsömnek élek, érette, általa; | Sorsa az én sorsom, s ha dalra olvadék, | Otthon leli magát ajakimon dala”. Arany közönség- és feladathiánytól válságkorszakba került az 1840-es évek vége felé. De nem nyugodott bele, kiutat akart keresni: kezdetben Byron modorában romantikus, epikus műveket alkotott, melyekben világgyűlöletét fejezi ki (Bolond Istók, 1850), később népies jellegű idilleket vagy tanító költeményeket alkotott (Családi kör, Fülemüle, A bajusz).

Hirdetés


Hirdetés

A végleges megoldást azonban a balladák írása jelentette. A műballada Európában a romantika korában lett népszerű, mikor megnőtt az érdeklődés a népi költészet iránt. A ballada ugyanis eredetileg ősi népköltészeti műfaj. Greguss Ágost meghatározása, miszerint „a ballada tragédia dalban elbeszélve” kiválóan szemlélteti a romantikának a drámai, lírai és epikai jelleget egyszerre magába foglaló, jellegzetesen kevert műfaját. Tehát a romantikus ballada a három műnem határán helyezkedik el: cselekménye sűrített, a történet elbeszélésmódja szaggatott (epikus vonás), bizonyos részeit a balladai homály borítja; drámai jellegét a párbeszédes forma és rendszerint a tragikus téma adja; lírai jellegét pedig a dalforma és az érzelmekről szóló tartalom. A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre – alkotásaihoz a skót, a kelta és a székely népballadákat, valamint a német műballadákat tekintette mintának. Ez a műfaj végleges megoldást jelentett neki válságkorszaka után, hiszen remekül el tudott rejtőzködni szereplői mögé.

Első balladáit 1853-tól kezdte írni Nagykőrösön, ezek az úgynevezett „nagykőrösi balladák”. Ekkorra az országban kibontakozott a passzív ellenállás a császári hatalommal szemben. Az ellenállást irányító csoport Aranyt is magához vonta, s nézeteiket az ellenállást illetően részben magáévá tette. Ennek szolgálatába állította sorra születő balladáit is. Témáját rendszerint a történelem nehéz korszakaiból merítette, s ezzel is a nemzet ügyét kívánta szolgálni: a nemzeti öntudatot, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani és fokozni, a nemzeti egységet erősíteni. Történelmi balladái ugyanis nagyrészt allegorikus jelentésűek. Arany nagykőrösi balladáit különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk:

Arany balladáinak szerkezete újszerű: találkozunk párhuzamos szerkesztéssel, idősíkok váltogatásával, filmszerű vágással, a képzettársítások összekapcsolásával.

Ágnes asszony

A témája népéleti és lélektani egyben: a világosi fegyverletétel után Arany nehéz anyagi helyzetbe kerülve Geszten nevelősködött, ott hallotta a versben megírt történetet. Kulcsmotívuma tehát a bűn és bűnhődés, mely az első négy strófában – a balladai homálynak megfelelően – még csak sejthető (például a véres lepedő és a hajdú megjelenése enged erre következtetni), majd a mű végére jutva megbizonyosodhatunk az asszony bűnösségéről, és tanúi lehetünk bűnhődésének is.

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!