Hirdetés

Válaszd az SZTE-t, Magyarország legjobb egyetemét! (x)
Széles körű képzési kínálat, nemzetközi színvonalú oktatás, megannyi ösztöndíj és számos kikapcsolódási lehetőség várja a Szegedi Tudományegyetemre jelentkezőket.
Tovább a cikkhez

Lét és tudat

24 perc olvasás

Lét és tudat

A létnek a tudatra való hatásmechanizmusának leírása elengedhetetlen a tudati működés megértése, illetve az ebből következő tanulságok levonása nélkül.

Hirdetés


Hirdetés

A lét általános definíciója szerint mindaz a körülmény, amelyek közt élünk, mindazok a dolgok különösképpen, amelyek hatnak ránk. A tudat azonban definíciónk szerint sokkal több annál, mint ahogyan azt sokan meghatároznák, több annál, mint gondolataink összessége.

A társadalmi változtatásnak ugyanis alapfeltétele a cselekvés. Alapfogalma, mint ahogy alapkérdése az ezzel kapcsolatos vizsgálódásoknak az is, hogy ki a cselekvő valójában. Mivel a témába vágó szakirodalom legnagyobb része a „társadalmi újratermelődés” kérdéskörével foglalkozik, ez a problematika is itt vetődik fel leginkább.

Ezen munkákat véleményünk szerint alapjában két csoportra oszthatjuk. Egyrészt vannak a „marxizáló” irányzat képviselői, másrészről pedig vannak a „polgári” indíttatású szerzők.

Előbbinek képviselői – ezt Ferge Zsuzsa felsorolása alapján igen jól behatárolhatjuk (Ferge, 1982) – elsősorban intézményekben, másodsorban valamiféle osztály-kategóriában gondolkodnak. Ennek oka valószínűleg azon feltételezésükben keresendő, mely szerint az egyén megszületésekor bekerül a társadalmi gépezetbe, amely nagyon sok mindent már akkor determinál, így elég csak a jelzett dolgokra koncentrálni. A társadalmi változtatás kérdését onnantól tartják érdekesnek, hogy a hatalmon lévők megpróbálnak valamit keresztülerőszakolni a társadalmon, kvázi egyetlen szereplőként, akikkel szemben minden más csak akadályként jelentkezik, melyekkel meg kell küzdeniük. A cselekvő „politikákat” próbál meg bevezetni, hogy Ferge mondja, „fel kell osztani apróbb részekre: jogpolitikára, gazdaságpolitikára, családpolitikára” a dolgokat.

Hirdetés

A „polgári” indíttatású gondolkodók ezzel szemben úgy vélik, hogy az egyén nem bekerül valahová, hanem „beáll” valahová. Tehát azon sémából indulnak ki, hogy az egyén saját érdekei és elképzelései szerint csoportokat hoz létre, és ezen csoportok versengenek, hogy saját ideájukból minél többet megvalósítsanak.

A különbséget Faragó Béla, a 70-es, 80-as évek közgondolkodásáról írott könyvében úgy fogalmazza meg, hogy „A baloldali gondolkodás egyik problémája éppen az, hogy ezen pluralitást mindig ezen dimenziók, vagy szférák (a társadalmat tagoló számtalan törésvonal) valamelyikére akarja visszavezetni, s azt reméli, hogy ez a REDUKCIÓ végleges megoldást adhat a különböző problémákra … A demokrácia ezzel szemben olyan „játékszabály”, mely a pluralizmus megőrzését lehetővé teszi” (Faragó, 1986)

 Ráadásul míg a marxi elméletek feltételeznek ezen kreált csoportoknál valamiféle csoporttudatot, abból egyszerűen letudják vezetni a társadalmi változtatás (szükséges) okát, eszközeit és céljait, addig a „polgári” elméletek csak alkalmi szövetségekben hisznek és bíznak.

A társadalmi változtatás szemszögéből mindkét elképzelés aggályos. Az első „világos” modellel az a baj, hogy eredménye – a polgári kritikával egyetértve – eredendően hamis. Utóbbinak viszont az a baja, hogy minden absztrakt célkitűzést, annak elérését lehetetlenné tesz, hiszen a csoportokra tagolódás indítéka legritkább esetben valami absztrakt cél, sokkal valószínűbben és erősebben valamely mindennapi érdek. Nem is beszélve arról, hogy a kettő általában szembe is kerül és nem kérdéses a „győztes”: a mindennapi indítékok.

(Meg kell jegyeznünk, hogy létezett egy harmadik féle gondolati út is, ez azonban véleményünk szerint a modern gondolkodásból teljesen kiszorulóban van, ez pedig azon „újratermelődési”, vagy „lét-tudtai” elméletek összessége, melyek valamiféle emberi alaptulajdonságra vezetik vissza a folyamatokat. Utalnék csak Hobbes filozófiájára, vagy esetleg magára Marxra is. A másik két féle út, a „polgári” és a „marxista” magába olvasztotta ezek ma is tartható elemeit. A korábban „marxista” gyökerű ilyen elméletek, bár visszaszorulóban vannak, akár „baloldalinak” is nevezhetőek ma már, hiszen a modern „szociáldemokrácia” sok mindent átvesz belőlük)

Hirdetés

Ez a kettősség akkor is fennáll, ha az alapdefiníciókban – lét és tudat egyszerű sémája, mellyel ezt a részt kezdtem – tekintetében mindkét (vagy mindhárom) irányzat gyakorlatilag egyetért. (a harmadik ugye a „velünk született” tulajdonságokat hozzáveszi ehhez) Dolgozatomban ezért mindaddig ennél a „konszenzusos” egyénnél maradok majd, ameddig ezt lehetséges. Mint látni fogjuk, megkísérlek olyan úton elindulni, amelyen az említett kettősség megkerülhető.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!