Lét és tudat

IGAZ ÉS HAMIS TUDAT

A felosztás igaz és hamis tudatra, ez a különbségtétel valamilyen módon minden lét-tudati összefüggéseket vizsgáló elméletben meg kell jelenjen. Két okból is nagyon fontos tehát szemügyre vennünk ezeket: kiderül, hogy az adott ideológia valójában milyen célt szolgál, illetve kiderül, hogy az általa adott társadalmi leírások végülis milyen torzításokat tartalmaznak. Az igaz és hamis tudat mibenlétére adott leírások tehát minden eszme, vallás lés ideológia fontos indikátorai. Állításunk szerint ezek egyike sem értéksemleges, ezért használatuk igen kétséges. Ennek bizonyítására legalább három dolgot hozhatunk fel.

Az ideológiák említett felosztásai általában valamilyen társadalmi konfliktusra, illetve történelmi szituációra visszavezethetőek. Ha csak a modern gondolkodás gyökereihez, például Hobbes-hez nyúlunk vissza, már nála is láthatjuk, hogy az igaz tudatúak azok, akik élhetnek a tökéletes társadalmon belül, a hamis tudatúak pedig a farkastörvények szerint elpusztulnak. Legszembetűnőbben aztán talán Marxnál találkozhatunk ezzel. Ami Hobbes-nál a háborúskodó és zűrzavaros Anglia, ami Hegelnél a polgári ellensúly kérdése, az Marxnál a kizsákmányolt osztály és az osztályharc a perkapitalizmus kizsákmányoló időszaka. Ezek mind olyan konkrét szituáció konkrét kihívásaira adott válaszok, melyek ma már eredeti általánosságukban, vagy egyáltalán nem érvényesek. A mai helyzet ugyanis egészen más, ezért állandóan átdolgozni, tákolgatni kell őket.

Másodszor – természetesen nem ezektől függetlenül – ezek az igaz-hamis tudati leírások meglehetősen célorientáltak. Valamely kiválasztott, jól körülírható fogalom társadalmi valósággá válását célozzák. Gondoljunk csak Hobbes-nál az áhított béke absztrakciójára, vagy Marxnál az osztály nélküli társadalom kitűzésére. A „mi” és ők” transzformált formában jelentkező leírás ilyen formán konkrét politikai ideológiák, mozgalmak szolgálatába áll.

Marx szerint például a hamis tudatú, elbutított proletáriátus ha rájön valódi helyzetére, ha kitisztul a tudata, az azért lesz jó (a karikaturisztikus fogalmazás nem véletlen, hiszen éppen ilyen formában használták ki ezt az eszmét Sztálin és Lenin idején), mert akkor megvívja az osztályharcot és létrejön a kommunista társadalom… Tehát egy eleve „mi-ők” felosztás nem lehet alkalmas a társadalom objektív folyamatainak leírására.

Harmadszor álljon itt egy konkrét példa. A Hare Krisna mozgalom egyik alaptétele szerint, aki az élvezeteket hajszolja, az nem élhet egyben lelki életet is. A mozgalom, vallás egyik politikai jelszóvá fordítható alaptézise éppen az, hogy ahol lehet, ott a szellemi dolgokat előnyben kell részesíteni az érzékiekkel szemben, még utóbbiak rovására is. Az egésznek célja pedig nem más, mint a „megváltás” tehát kikerülni a földi (és más bolygókon való) életek örök láncolatából, tehát megszabadulni tehát teljes szellemi lénnyé válni, ledobni a testi élet nyűgét. Tehát ebben az életben azért kell tennünk valamit, hogy aztán halálunk után jobb legyen.

„Megkülönböztethetünk igaz és hamis szükségleteket. „Hamisak azok, amelyeket az egyénre a … társadalmi érdekeltség kényszerít rá: azok a szükségletek, melyek állandósítják a gürcölést, az agresszivitást, a nyomort és a gürcölést. Kielégítésük lehet fölöttébb örömteli az egyén számára, ám ez a boldogság nem olyan, amelyet védelmezni kellene, ha arra szolgál, hogy meggátolja ama képesség kifejlődését, hogy fölismerjük az egész beteg voltát. Hogy megragadjuk a betegség meggyógyításának eszközeit.” (Marcuse, tk 1990) – láthatjuk másik példánkban.

Marcuse ezek után hozzáteszi: minden olyan tudat hamis tudat, amely egy eszköz megszerzését (például a pénzhajhászást) tekinti céljának valódi célok elérése helyett, hiszen végső soron – tehetjük hozzá – így az élet folyamán maga a valódi cél, amit az eszköz lehetővé tenne, nem érhető el, hiszen az eszköz sem érhető el végülis.

Ha ezek után a Krisna és a marcusei gondolatmenetet összevetjük, láthatjuk, hogy azok pontosan egymást kizáró módon definiálják az igaz, illetve a hamis tudatot.

Láthattuk tehát, hogy eddigi megfogalmazásaink értékorientáltak, így nehezen használhatóak voltak. (nem is beszélve arról, hogy szinte valamennyinek található ilyen ellentétpárja, mint a Marcuse-krisna összevetés, illetve, hogy egyikkel egy másik rendszer nem írható le, tehát nem kompatíbilis definíciók ezek). Ezért most bevezetünk egy értékmentes igaz-hamis tudati felosztás. Ennek értelmében – a politikai cselekvés szempontjából – igaz tudat az, amikor az alany ösztönös és tudatos tudata egyaránt hozzásimul az adott ideológiához, amennyiben tehát a kettő között nincs konfliktus. Ez a megfogalmazás rövidtávú elemzéseknél ugyan jelenthet problémát, de a társadalmi változtatások dimenziójában aligha. Általa objektívabb és bővebb vizsgálódásra nyílik lehetőség, hiszen szinte valamennyi gondolati rendszer leírható általa.