Hirdetés

Lét és tudat

24 perc olvasás

A tudat meghatározását, tehát, hogy tudatunk több, mint a körülmények lenyomata, a következőképpen bonthatjuk ki részletesebben. A politikai cselekvés szempontjából állításunk szerint tehát csak azok a gondolatok lényegesek, amelyek végül cselekvésben, vagy nem cselekvésben nyernek kifejezést. Tehát attól, hogy én tudom, hogy nem szabad dohányoznom, mert árt az egészségre, attól a cselekvés szempontjából még nyugodtan dohányozhatok is, ha azonban a tudatot csak gondolataink összességének fognánk fel, statisztikailag sok akadályba ütköznénk.

Hirdetés

Vagy hogy szocializációs oldalról vizsgáljuk a dolgot, mi mást is gondolhatnánk, mint amit tapasztalunk, amit tanítanak nekünk. Ugyanakkor a dolognak van egy másik, cselekvés oldala is:az idea-alkotás mellett, illetve ellenére is mehetnek át dolgok cselekedeteinkbe, tehát tudatunk valódi tükröződése mindenképpen cselekedeteinkben van.

Mindkét általam megjelölt irányzat egyetért abban, hogy – ahogy Ferge Zsuzsa Lukács Györgyre hivatkozva állítja – „a társadalmi lét végtelen komplexitása miatt igen sok módon bontható fel összetevő folyamatokra, vagy szférákra, komplexumokra”. Ez éppen az a gondolat, melyet említettünk a polgári elméletek kapcsán „odaállás” címszó alatt, csak más irányból megközelítve a dolgot. Ferge szerint „bizonyos absztrakciók jogosultnak fogadhatók el egy sematikus ábrázolásnál, mégha ezek egyetlen történelmi állapotra vonatkoznak is csupán”. A polgári gondolkodásmód éppen ezen absztrakciók jogosultságát vonja kétségbe, amikor azt állítja, hogy ezen absztrakciók ugyan rámutathatnak részigazságokra, de a teljes igazság leegyszerűsített változataként nem foghatók fel. A vita ezügyben valahol Max Weber és Marx burkolt polémiájára vezethető vissza és egészen máig végigkíséri a „baloldali-polgári” szembenállást.

Tehát a két irányzat között végülis konszenzus van abban a kérdésben is, hogy feloszthatóak ezek a végtelen számú összetevők nagyobb csoportokra, különbség csak abban van, hogy ezen felosztás után mire használhatóak a modellek.

A „társadalmi újratermelés” kérdéskörének magyarországi alapmunkájában Ferge a következőképpen osztályozza az újratermelődő javakat: véleménye szerint biológiai, anyagi, szimbólikus, intézményi és társadalmi viszony beli újratermelődésről beszél. Szigorúan szétválaszt anyagi és szimbólikus jellegű javakat azáltal, hogy a társadalom mely szférája termeli őket újjá. Besorolása szerint az ideológiák, tehát az, amit mi a „gondolatnak” nevezünk, a szimbólikus javak csoportjába tartozik.

Hirdetés

Elérkeztünk arra a pontra, ahol a „polgári” és a „marxizáló” gondolat képviselőinek útja kettéválik. Ferge Zsuzsa – némileg összhangban a nemzetközi baloldal legjelentősebb képviselőivel – ekkor szembekerül alá és fölérendeltségi viszonyokkal az egyes szférákkal kapcsolatban. Ennek pedig eredménye, hogy a legtöbb ilyen gondolkodónál a politika, az ideológiák világa – vagy mint korábban láttuk, a társadalompolitika, mint olyan – mindennek az alfájává és omegájává válik. Ezt viszont a „polgári” gondolkodók már nem tudják elfogadni, hiszen az ő, már idézett csoportképzési elméletükkel gyökeresen ellentétben áll mindez.

Mindezért induljunk tovább tehát más irányba. Próbáljuk meg az egyénre vonatkozó lét-tudtai folyamatokat anélkül vizsgálni, hogy a társadalmi törésvonalak kérdését kikerüljük. Hogy ne beszéljünk sem „fontos és kevésbé fontos”, sem „egyenrangú és változó” törésvonalakról.

A továbblépéshez nézzünk most egy extrém példát. A tudat kérdése szinte valamennyi ideológiában fölvetődik, legerősebben mégis talán a vallásokban.   Ezekben a vallásokban a jó és a rossz különbségtétele, az igazi és a selejt kiválasztása gyakran nem a hit, hanem a cselekvő tudat milyenségétől tevődik függővé. Ha tehát egy képzeletbeli napisten vallás azt teszi kötelezővé, hogy a citromsárga színt mindenképpen ruhánkon viseljük, akkor a hívő ember minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy ennek eleget tegyen. Hozzátéve azt, hogy ezeknek a cselekedeteknek gyakorta csak valamiféle jutalom kikényszerítése az okuk, sőt a legtöbb vallás éppen erre a jutalom-igényre apellál, amikor isteni segítséget helyez kilátásba a jóért cserébe. Ugyanez bizonyos politikai helyzetekben megtalálható a hétköznapi cselekedetekben is, gondoljunk csak Havel zöldségesére, aki azért lesz nagy kommunista, hogy békén hagyják. (Fukuyama, 1993)

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!