Lét és tudat

Mindezek ismeretében szükségesnek látszik a tudat szétválasztása – persze szigorúan a cselekvés vizsgálatának objektivitása szempontjából – ösztönös és tudatos tudatra. A tudatos tudat sok minden indíttatásból teheti, amit tesz, ismét utalnék a Fukuyama idézetre, illetve arra, hogy ezt a kérdést a tanulmány során részletesen elemezni fogjuk majd. Ami ide tartozik, az csupán egy másik, a szétválasztást bizonyító példa: Amennyiben például valaki azt hirdeti magáról, hogy ő nem rasszista, evidencia, hogy nem fog cigányellenes tüntetésekre járni. Még esetleg az is evidencia, hogy demonstratíve leül a metróban a cigány ember mellé, ami sajnos manapság már egyre inkább hőstettnek számít. Ugyanakkor hatalmas különbség, hogy milyen érzések fogják el ezen cselekedete során, tehát le kell-e küzdenie valamilyen belső ellenérzést ahhoz, hogy leüljön a cigány mellé. Itt figyelhető meg az ösztönös és tudatos tudat konfliktusa, amely egyrészt indokolja a kettéválasztást, másrészt a politikai és vallási cselekvés szempontjából súlyos következményei lesznek. Fontos fölhívnunk a figyelmet arra, hogy a nem cselekvés ebben az esetben is lehet megfelelő viselkedés, ez pedig nem attól függ, hogy valamit pozitívan, vagy negatívan definiálunk. Az előbbi eset alapja például definiálható úgy is, hogy teszek az egyenlőségért, de úgy is, hogy a fajgyűlölet ellen. Hiszen mindkét esetben természetesen viselkedni, tehát nem tenni semmi különöset, ez a tudatnak megfelelő viselkedés.

Most, hogy a tudatot felbontottuk tudatos és ösztönös elemre, szemügyre kell vennünk legalább két jellegzetes ideológiát: egy politikait, a marxizmust, illetve egy vallásit, az ebből a szempontból remek anyag krisna-tudat tanításait.

Amikor ezt a két eszmerendszer vizsgáljuk, különös figyelmet szentelünk annak a kérdésnek, hogy a tudat általunk alkalmazott kettébontása bármilyen burkolt formában fellelhető-e bennük.

Nézzük tehát, hogyan vélekednek ezek az ideológiák a létnek a tudatra való hatásáról. A Krisna-tudat természetesen saját mitológiájába ágyazva tálalja a dolgot: „A materlialista életben a tudat uralkodik az érzékeinken és az elménken. A tudat megparancsolja, szerezz élvezetet az érzékeidnek így, mi pedig élvezethez jutunk az érzékeinek keresztül. Ez a folyamat életről élete folytatódik, a az életek különböző fajait az érzék kielégítések eltérő szintjei jellemzik” (Praphupada, 1996) A lét determináló szerep tehát már a vallási alapokban megjelenik. Csupán azáltal, hogy a Földre kerülünk, érzék kielégítésre vagyunk kárhoztatva. Ez a fix rendszer egyrészt abból adódik, hogy e vallás buddhizmus eredetű vallás, Indiából származik, és mint ilyen a meglehetősen merev kasztrendszer fenntartása érdekében áll. Hiszen minden történelmi vallás feladatai közt szerepel ez a funkció. Ugyanakkor ennek az adott helyzetnek mégiscsak vannak feloldási lehetőségei. A Hare Krisna iratokban több helyen is olvashatunk arról, hogy egy magányos hely előnyösebb, mint  a nagyváros, vagy arról, hogy a vallás gyakorlásához nem szükséges a vagyon elvesztése, de előnyös. Tehát az adott léthelyzet igenis befolyással bír a tudatra.

Ezek után talán az sem lesz meglepő fejlemény, hogy megtalálható az ösztönösnek nevezett és a tudatosnak nevezett tudat kettéválasztása a szövegekben, természetesen nem néven nevezve a dolgot. Nagyon fontos megfigyelnünk kétféle törekvést a vallási irányzatoknál, egyrészről, hogy a „természettől fogva” ösztönös dolgok közül minél többet igyekeznek átemelni a tudatos tudat szintjére, Másrészt, hogy az így keletkező végzetesnek tűnő konfliktusokat a hívők lelkében igyekeznek csillapítani. Mindez természetes csak a vallások sajátos működési struktúrája révén valósulhat meg, amelyről később szólni fogunk.

A választás éppen ezért esett a Krisna-tudat vallásra, mert ők a nemi ösztönök szabályozásával, vagyis az önmegtartóztatás „parancsolattá” emelésével szinte minden más vallásnál sarkosabban hozzák létre az előbb említett konfliktust. Szembe kell nézniük ugyanis azzal a kérdéskörrel, hogy mi legyen azokkal, akik nem tudnak ennek a fogadalomnak eleget tenni. Végezetül aztán ők is megkapják a feloldozást azáltal, hogy Krisna, az istenség a sikertelen kísérleteket is jutalmazza. Ugyanakkor így érvényben tudják tartani azt az érvet, hogy istenhez közeli állapotban az embernek nincs szüksége tovább az érzék-kielégítésre. Az a tény, hogy gyereknemzés céljából azért szabad szexuális életet élni már csak a vallás társadalmasítását, európaizálását szolgálja.