Hirdetés

Gyakorlati igazolás és gyakorlati indokok

9 perc olvasás

De vajon mikor mondhatjuk, hogy az igazolás sikeresnek bizonyult? Nos, az első összefüggés az, hogy az igazolásnak mindig van alanya és címzettje. Az igazolás defenzív eljárás, amely akkor válhat szükségessé, ha valaki kifogásokat emel egy adott cselekvéssel összefüggésben, vagy a cselekvő rájön, hogy tettei vagy tervei sebezhetőek bizonyos kritikákkal szemben. A gyakorlati igazolás igénye akkor merül fel, ha a cselekvő (vagy valaki más) az ilyen helyzeteket kihívásként érzékeli, amelyekre válaszolni kell. Ez azért fontos, mert ebből kell kiindulnunk, amikor arra keressük a választ, miben áll a gyakorlati igazolás mércéje, mikor mondhatunk egy gyakorlati igazolást sikeresnek.

Hirdetés

Az igazolás címzettje a ‘releváns másik’, aki joggal tart igény arra, hogy igazolják előtte a cselekvést (mert például őt is érintik a cselekvés hatásai). A releváns mások kritikája vagy akár egyet nem értése jelent kihívást a cselekvő számára. A releváns másik lehet egy személy, vagy személyek egy csoportja, de a releváns mások köre felölelhet akár egy egész nemzetet, egy egész civilizációt, sőt, az egész emberiséget is. (Azzal szemben, aki egy világháborút robbant ki, bármely ember támaszthat jogos igazolási igényt.) Ennek fényében a gyakorlati igazolás akkor sikeres, ha képes megküzdeni a kihívásokkal, amelyekre válaszolnia kell, vagyis ha megvan benne a lehetőség, hogy leszerelje a kritikákat. A sikeres igazolás az, amely a ‘releváns mások’ oldaláról elfogadással találkozik, illetve (legalább elvben) találkozhat.

A sikeres gyakorlati igazoláshoz jó, azaz igazolásra képes gyakorlati indokok kellenek. A gyakorlati indokok igazolási képessége sok tényező függvénye, és a cselekvés körülményei is alapvetően befolyásolják. (Az, hogy „azért tettem, mert sok pénzt kaptam érte”, jó indokot szolgáltat, ha arról van szó, miért írt meg valaki egy szakvéleményt, de akár felháborító módon elfogadhatatlan is lehet, ha arról, miért ölt meg valakit.) Különböző szituációkban különböző indokoknak lehet meg a kellő igazolóereje. Az tehát, hogy mikor, milyen gyakorlati indokok alkalmasak a cselekvés igazolására, nem válaszolható meg általános érvénnyel. Meg kell elégednünk néhány formális szempont kiemelésével.

Ebből a szempontból az egyik alapvető kategoriális megkülönbözetés az önkényes és a racionális indokokat állítja szembe egymással. Azok az indokok, amelyek képesek egy adott összefüggésben a releváns mások előtt igazolni a cselekvést, az adott összefüggésben racionálisak. Az olyan indokok, amelyek egy adott összefüggésben nem alkalmasak a cselekvés igazolására, önkényesek.

A gyakorlati filozófia egyik alapvető fogalmi problémája az, hogy lehet-e úgy gyakorlati indokokat szolgáltatni, hogy azok ne legyenek önkényesek. A gyakorlati filozófia meghatározó problémája tehát a gyakorlati (más néven normatív) racionalitás kérdése. Van-e mód arra, hogy elkerüljük az önkényességet a cselekvésben? Miben rejlik a gyakorlati racionalitás? A gyakorlati racionalitás milyen jelleget ölt a gyakorlati filozófia részterületein: miben áll az erkölcsi, a politikai, a jogi racionalitás?

Hirdetés

Eddig arról beszéltünk, hogy az indokok milyen szerepet játszanak a gyakorlati igazolásban. Hiba lenne azonban hallgatni arról, hogy a gyakorlati indokoknak van egy másik fontos szerepe. A cselekvés mindig valamilyen szándék irányítása alatt zajlik. (A cselekvés intencionális aktus.) Az ember olyan megnyilvánulásait, amelyekhez nem kapcsolódik intenció (az alvajárás, a tudatmódosító szerek hatása alatt végzett mozdulatok, stb.), nem is nevezhetjük cselekvésnek.

Mármost azt, hogy a megnyilvánulás mögött meghúzódik-e valamiféle intenció, úgy tudjuk tisztázni, hogy rákérdezünk, képesek vagyunk-e azt indokok fényében ábrázolni. Ha erre nem vagyunk képesek, nem lehetünk biztosak abban, hogy cselekvésről van szó. Ilyenkor természetesen a gyakorlati igazolás kérdése is elveszíti a relevanciáját. Ha nem tudjuk úgy látni a cselekvést, mint ami valamilyen célt, érdeket, feltételezett ‘jót’ szolgál, akkor nem tudunk rá indokokat vonatkoztatni, és nem tudjuk vele kapcsolatban kibontani a gyakorlati igazolás kérdését. A gyakorlati indokok tehát összefüggésben állnak a cselekvés érthetőségének problémájával.

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!