Hirdetés

A gyakorlati filozófia szemléleti alapjai

5 perc olvasás
A gyakorlati filozófia szemléleti alapjai

A gyakorlati filozófia tehát a cselekvés fogalmát állítja a középpontba, és az embert cselekvő lényként veszi szemügyre. Elméleti reflexiókat nyújt a cselekvésről. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a gyakorlati filozófia egyfajta cselekvéselmélet. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindenféle cselekvéselmélet a gyakorlati filozófia körébe tartozik. A cselekvés ugyanis nemcsak gyakorlati problémákat vet fel. Rá lehet kérdezni, hogy mi a cselekvés lételméleti alapja (melyek az ontológiai jellemzői annak a létezőnek, amelyik cselekedni képes), mint ahogy olyan kérdéseket is fel lehet tenni, amelyek a cselekvés pszichológiájára és fizikájára (fiziológiájára) kérdeznek rá (milyen lelki-tudati folyamatok közepette zajlik le a cselekvés, milyen fizikai megnyilvánulások kísérik a cselekvést). Az ilyen kérdések azonban nem tartoznak a gyakorlati filozófia sajátos kérdései közé.

Hirdetés


A gyakorlati filozófia sajátos nézőpontja talán úgy ragadható meg, ha azt mondjuk, a gyakorlati filozófia voltaképpen normatív cselekvéselméletet takar. Ebben a tekintetben szembeállítható a cselekvés leíró elméleteivel, amelyek egyszerűen a cselekvés megértését, megismerését tűzik ki célul, és nem akarnak hozzászólni ahhoz, hogy az embereknek mit kell tenniük. A gyakorlati filozófiának azonban van erről mondanivalója. Mint említettük, a maga módján hozzá akar járulni ahhoz, hogy a cselekvő a ‘mit tegyek?’ kérdésre megfelelő választ tudjon adni.

A leíró és a normatív cselekvéselméletet megkülönböztethetjük talán ennél is szemléletesebben, ha bevezetünk még egy fogalmat: a ‘gyakorlati igazolást.’ A cselekvésről való beszédnek több tárgya is lehet, de ezek közül az egyik legfontosabb és legjellemzőbb minden bizonnyal az, hogy a cselekvés hogyan igazolható magunk és mások előtt.

Ha erről beszélünk, akkor a gyakorlati igazolás problémáit taglaljuk. Mármost a leíró cselekvéselméleteket nem izgatja a cselekvésben rejlő igazolási probléma, míg a gyakorlati filozófia éppen ekörül forog. Mert hát a gyakorlati igazolás folyamatában tisztázódnak a meggyőződéseink azzal kapcsolatban, hogy a cselekvő jól válaszolta-e meg a ‘mit tegyek?’ kérdést. A gyakorlati filozófia területére azok az elméleti problémák tartoznak, amelyek a gyakorlati igazolás szempontjából relevánsak.

Eddig arra koncentráltunk, hogy miben állnak a gyakorlati filozófia szemléleti sajátosságai. Arra összpontosítottunk, ami a gyakorlati filozófiát megkülönbözteti a megismerés egyéb módjaitól. Hiba lenne azonban azt a képzetet kelteni, hogy a gyakorlati filozófia szempontjából irrelevánsak azok az ismeretek, amelyeket az elméleti ész egyéb megnyilvánulási formái állítanak elő.

Hirdetés

Először is azt érdemes újra felidézni, hogy a gyakorlati filozófiát a spekulatív filozófiával szemben határozzuk meg. Bár a kérdések formájának nincs mindig meghatározó jelentősége, első megközelítésben érdemes azt mondani, hogy ha a gyakorlati filozófia a ‘mit tegyek?’ kérdés körül forog, akkor a spekulatív filozófia ‘mi az?’ típusú kérdéseket állít a középpontba (‘mi a megismerés?’, ‘mi a létező?’). A két kérdésfeltevés természetesen nem független egymástól, noha az összefüggéseket nehéz pontosan ábrázolni. (Merthogy a spekulatív filozófia és a gyakorlati filozófia közötti viszony nem eleve meghatározott.) Azt azonban leszögezhetjük, hogy nem mellékes a ‘mit tegyek?’ kérdés szempontjából, amit a körülöttünk levő dolgok mibenlétéről tudunk, és ésszerűnek tűnik azt gondolni, hogy valamilyen cselekvés összefüggésében kerülünk szembe a dologgal, amelyre rákérdezünk: ‘mi az?’.

A gyakorlati filozófiát azonban nemcsak a spekulatív filozófiával kell viszonyba állítanunk. Számolnunk kell az empirikus ismereteket felhalmozó tudománnyal is, amely a fent említett leíró cselekvéselméletek többségében megnyilvánul. A tudomány megismertet bennünket egy adott tudásterületen releváns tényekkel. A gyakorlati filozófiai probléma a cselekvés igazolásához kötődik. Tehát előfeltételez egy olyan emberi világot, amelyen több cselekvő és gondolkodó ember osztozik.

Az igazolási probléma alapvetően azért merül fel, mert a cselekvés potenciálisan vagy aktuálisan érint másokat is, ezért felmerül, hogy hogyan igazolható őelőttük. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a cselekvés problémáinak gyakorlati filozófiai tisztázása az embert társas, vagy inkább társadalmi lényként előfeltételezi. Ésszerűnek tűnik az a feltevés, hogy a gyakorlati problémák megfelelő kezeléséhez ismernünk kell az emberi világot, tisztában kell lennünk a társadalmiság alapvető jellemvonásaival, és széleskörű (tény)ismeretekkel kell rendelkeznünk arról a konkrét társadalomról, amelyben az érintett cselekvési problémák felmerültek.


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!