Út a kiegyezésig
A megtorlások után két elképzelés alakult ki a viszony rendezésére:
- Föderalizmus: lazább államszövetség, a birodalmi arisztokrácia vezetésével
- Centralizáció: erősen központosított, a hivatalnokokra, a katonákra és a polgárságra támaszkodó rendszer
A kormányzás végül a teljes centralizáció híveinek kezébe kerül, ezután Ferenc József nyílt önkényuralmat, újabszolutizmust vezet be.
Bach-korszak
1851-től 1859-ig Magyarországon a Back-korszak van jelen (Ferenc József belügyminisztere)
- Magyarországról leválasztották Erdélyt, Horvátországot és a Szerb Vajdaságot
- A megmaradt területet 5 kerületre osztották fel
- A megyék és városok önkormányzatát eltörölték
- A hivatalokba királyhű embereket neveznek ki (Bach-huszár)
- Germanizálás folyik: bevezetik az osztrák jogrendszert, életbe léptetik az osztrák polgári törvénykönyvet
- Egységesítik a mértékrendszert, az oktatást
A kártalanítás állampapírokkal történik, ám a nemesek jelentős része csődbe jut, belőlük alakul ki a dzsentrik rétege. A rendszerrel szemben többfajta ellenállási forma alakul ki:
- Nyílt ellenállás
- Passzív ellenállás: az egykori birtokos nemesség csinálta leginkább (nem töltöttek be hivatalokat, nem fizettek adót)
- Emigráció
Döntő pont lesz a kiegyezés szempontjából az, hogy Ausztria külpolitikai vereségeket szenved, így az osztrákok is kompromisszumot akarnak találni:
- októberi diploma
- februári pátens: elvetik, mert nem tartalmazták az áprilisi törvényeket
A provizórium időszaka
A Bach-korszak után a provizórium időszaka következik, (1861-1865), mely egy átmeneti korszak volt.
- Ausztriának szilárd belső viszonyokra volt szüksége, és a magyarság sem bírja sokáig a passzív ellenállást
- Deák megírja húsvéti cikkét (1865): a magyarság hajlandó engedni a ’48-as alapból a közös külpolitika, a védelem és ezek fedezését szolgáló pénzügyek tekintetében
- Az uralkodó összehívta az országgyűlést
A kiegyezés előzményei
A tartalom teljes megtekintéséhez kérlek lépj be az oldalra, vagy regisztrálj egy új felhasználói fiókot!