Hirdetés

Középkori magyar városfejlődés

8 perc olvasás
középkori város

A városról általában

A mezőgazdaság fejlődése, az új technikák (szügyhám, nehézeke, patkó, két- és háromnyomásos rendszer) révén a terméshozam megtöbbszöröződött. A jobban táplálkozó emberek szervezete jobban ellenállt a betegségeknek, így a lakosság száma gyarapodott, ez pedig vándormozgalmat indított el a lakatlan területek, a szabad földek felé. A mezőgazdasági árutermelés fejlődése felesleget hozott létre, ez is elősegítette a városok kialakulását.

Hirdetés

A város a szabadság jelképe, autonómiával bír (önkormányzat), melyet a városi jogkönyv jelképez. Egy város két úton válhatott szabaddá, vagy fokozatosan érte el, vagy harcolt. A szabadság leginkább abban érhető tetten, hogy a város a püspöktől, földesúrtól szinte teljesen független volt, csak adót kellett fizetnie.

A város lakossága eltérő volt, de általában 4000- 15000 fő között mozgott. Lakói a polgárok, akik nem nemesek, de szabad emberek voltak.

A város jogai

  • szabad bíróválasztás és bíráskodás (később polgármester, mellette városi tanács)
  • szabad papválasztás
  • egy összegben történő adózás: nem fejenként, hanem a közösség együtt (gazdagodással nem nő az adózás mértéke)
  • árumegállító jog (kereskedők megállásra és árusításra kényszerítése)
  • vásártartás joga
  • vámmentesség

A város övezetei

A városokat fallal vették körül, az utcák szűk sikátorok voltak, s csatornázás hiányában az emberek és állatok szennye ott hevert, járványokat okozva ezzel.

Külső fal

  • szőlő, kisebb kertek, legelők, állatok
  • itt éltek a hospesek (vendég), jobbágyok, akik elhagyták a falut, hogy városban éljenek (egyévi és egynapi ott tartózkodás városi polgárrá tette a betelepülőt)

Középső fal

  • műhelyek, lakóházak
  • itt élt a polgárság többsége, a plebejusok

Belső vár, a város szíve

  • főtér, piac, templom, városháza (városi tanács – szenátus háza), nagykereskedők háza, patríciusok

A város társadalma

A társadalom kialakulását tekintve 3 réteg jött létre:

  • a vezető réteg a patrícius: a gazdag kisebbség, a vagyonos távolsági kereskedőkből kialakult réteg, főleg főbírói vagy polgármesteri tisztséget töltöttek be
  • a polgárság zöme kézműves, iparos volt; képviselőik a városi nagytanácsban foglaltak helyet
  • plebejus: a lakosság nagy része a polgárjoggal nem rendelkező iparos legényekből, napszámosokból tevődött össze; megszabadultak a jobbágyi kötöttségektől, de jó ideig kapcsolódtak még a földhöz

Céhek

A céhek az azonos mesterségű városi polgárok (foglalkozásonként létrejövő) érdekvédelmi szervezetei. Előírásait céhszabályzatban rögzíti, amely kiiktatja a versenyt a mesterek között, ezáltal mindenkinek biztosítja a megélhetést. Az előírás a mennyiség, a minőség és az árra is vonatkozik. Azt a szakmabelit, aki nincs a céhben, bűnözőnek, kontárnak, törvényen kívülinek tartják. A céhen belül hierarchia alakul ki melynek a tetején a céhmester áll, alatta vannak a mesterek, a segéd, és végül a ranglétra alján az inas foglal helyet, akinek ahhoz, hogy mester lehessen, műremeket kellett készítenie.

Hirdetés
Még 924 szó van a tételből!
A tartalom teljes megtekintéséhez kérlek lépj be az oldalra, vagy regisztrálj egy új felhasználói fiókot!


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!