Keresztes hadjáratok

A keresztény Európa vallásos indíttatású hadjáratai. Fő célkitűzése az európai területek, illetve a keresztények szent területeinek felszabadítása az arab (mór, szaracén) uralom alól, valamint az eretnekek elleni harc. 3 fő iránya volt:

1, Nyugat-Európa, eretnekek elleni harc. Csúcspontja az albigensek elleni keresztes hadjárat (1209-1229). Simon de Monfort francia nemes vezette.

2, Ibériai-félsziget, reconquista. A félszigeten 711-től jelen lévő mórok elleni harc fordulata 1212-ben következik be, amikor Kasztília, Aragónia és Navarra egyesített lovagserege döntő csatát nyer Las navas de Tolosa-nál az Almohádok ellen. A terület véglegesen 1492-ben szabadul fel, amikor Granada is elesik.

3, Szentföld, a „klasszikus” keresztes hadjáratok.

Okai: összetett vallási, politikai, társadalmi, gazdasági tényezők. Együttes hatásuk következményei a hadjáratok, külön-külön nem lettek volna elegendők a harcok megindulásához.

– Európában megjelent a népességfelesleg, ez túlnépesedéshez vezetett. Súlyosbította a problémát, hogy az első fiú örökölte a földet (primogenitura). Ez az előkelők rétegében azt eredményezte, hogy az elsőszülött maradt a birtokon, a másodszülött általában pap lett, a többi gyerek pedig katona. (Non senior sine ager. – Nincs úr föld nélkül.) Aki nem akart katonának menni, de földet akart szerezni, előfordult, hogy rablólovaggá vált. Ráadásul a francia területeken megszilárdult a király hatalma, így kevesebb lett a megszerezhető föld.

– A jobbágyság esetében az elsőszülött öröklése azt eredményezte, hogy megnőtt a föld nélküli jobbágyság aránya.

– Föld nélküli rablólovagok folyamatos fosztogatás hatására az egyház meghirdeti a Treuga Dei-t (Isten békéje- a hét bizonyos napjain, illetve bizonyos személyek – nők, gyerekek, kereskedők – tiltja a fegyver használatát.)

– Egyre inkább tért hódított a lovagi eszme. Az igazi lovag az egyház vagy a hűbérúr parancsára, valamint a gyengék védelmében ragadott fegyvert. Ezt a fegyveres katonai szolgálatot nevezzük Militia Christinek.

– Az észak-itáliai városok (Genova, Velence) szeretnének bekapcsolódni a keleti (levantei) kereskedelembe, de Bizánc nem engedi. A kereskedelmi utakat a megjelenő szeldzsuk-török birodalom ellenőrzi, így a kereskedelem haszna is az övék lesz.

– A mohamedánok támadják Bizáncot, a birodalom segítséget kér Nyugat-Európától. Mivel az arabok ezzel Európa kapuit fenyegetik, vissza kell szorítani őket.

– A keresztény zarándokok nincsenek biztonságban. Meg kell védeni őket.

1. keresztes hadjárat (1096-1099)

II. Orbán pápa 1095-ben meghirdette az első keresztes hadjáratot. Két sereg indult útnak. A lotharingiai parasztsereg vezetője Remete Péter volt. Mivel fosztogattak, az európai országok (pl. Magyarország) seregei szétverték őket.

Bouillon Gottfried francia nemes lett a nemesi seregek vezetője. A keresztesek elfoglalják Nikaiát, Edesszát, Antiochiát. Itt megtalálják Szent lándzsát, amivel átszúrták Krisztus oldalát – ezt égi jelnek tekintették. 1099-ben elfoglalják Jeruzsálemet (a győztes hadsereg nagy mészárlást végez a lakosság körében). Mivel Bouillon Gottfried nem fogadja el a királyi címet, a Szent Sír őrzőjének választották. A következő évben Gottfried meghalt. Ezt követően alakult meg a Jeruzsálemi Királyság, melynek királya Bouillon Gottfried öccse, Balduin lett. 3 jelentősebb állam jött még létre a Szentföldön: Antiochiai Fejedelemség, Edesszai Őrgrófság, Tripoliszi Grófság.

2. keresztes hadjárat (1146-1148)

Az új keresztény államok támogatására indult. A másik ok, hogy a muzulmánok 1144-ben visszafoglalják Edesszát.

3. keresztes hadjárat (1189-1192)

Szaladin szultán egyesítette Egyiptomot és Szíriát, Szent háborút hirdetett a keresztesek ellen. Hattinnál 1187-ben megsemmisítő vereséget mért a keresztény seregekre, visszafoglalta a nagyobb városokat, köztük Jeruzsálemet is. I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár útközben meghalt (fürdés közben a Szalef folyóba fulladt, de valószínű, hogy infarktust kapott), II. Fülöp Ágost francia király betegségre hivatkozva visszafordult. A legeredményesebb keresztény vezér I. Oroszlánszívű Richárd angol uralkodó volt, aki megszállta Ciprust, visszafoglalta Akkont és néhány föníciai part menti várost. 1192-ben békét kötött Szaladinnal: a szultán engedélyezte a békés zarándoklatokat és a szent helyek látogatását.