Egypártrendszer megszületése 1945 és 1949 között

Magyarázza meg, hogy a belpolitikai és külpolitikai viszonyok miként kedveztek a hatalom kisajátításában a kisebbségben levő Magyar Kommunista Pártnak!

Vázlat:

1. Az egypártrendszer megszületésének fontosabb állomásai:

• Jaltai konferencia: érdekszféra-felosztása
• 1944-45: Magyarország megszállása
• A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) hátrahagyása
• 1947: Párizsi béke, a SZEB kivonul, a Szovjetunió marad
• Szovjet-nyugati ellentét (Churchill Fulton-i beszéde; Truman-elv ; Marshall-segély visszautasítása)
• 1947: kékcédulás választások
• Teljes átalakítás a szovjet ideológia szerint (ellenzék, majd minden párt felszámolása, államosítás, szervezetek feloszlatása, ipar erőszakos növelése, stb.)

2. Az események kimenetelének értelmezése: a Magyar Kommunista párt térnyerése a Szovjetunió segítségével

1. A második világháború végén Magyarország a vesztesek oldalán állt. Németország hátvédének tekintette Magyarországot, és amikor a szövetséges seregek átlépték a keleti határokat, azzal párhuzamosan Budapesten dúlt a nyilas terror. Magyarország „felszabadítása” igazából egy újabb megszállás volt. 1945 januárjában a szövetséges nagyhatalmak (USA, Nagy-Britannia, Szovjetunió) Jaltánál felosztották az érdekszférákat, itt volt Európa kettéosztásának kiindulópontja. A kettéosztás nagyjából a Curzon-vonal mentén történt, így Magyarország a szovjet érdekszféra része lett.

1944. december 2-án alakult Szegeden a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, tagjai: Független Kisgazdapárt (FKgP), Magyar Kommunista Párt (MKP), Nemzeti Parasztpárt (NPP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP). December 21-én létrejött az Ideiglenes Nemzetgyűlés, és másnap az Ideiglenes Nemzeti Kormány a Moszkvában előkészített lista alapján. December 28-án megküldték a hadüzenetet Németországnak, és 1945 január 20-án Moszkvában aláírták a fegyverszüneti egyezményt, ahol a Trianoni határok visszaállítására és 300 millió dollár jóvátétel fizetésére kötelezték Magyarországot.

A fegyverszüneti egyezmény betartására a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) felügyelt, ami elvileg a három szövetséges nagyhatalom képviselőiből állt volna, de gyakorlatilag Magyarország szovjet felügyelet alá került. Ellenőrzése volt a pártok és intézmények fölött, a kormány is köteles volt az utasításait betartani. 1945-46-ban a nemzeti jövedelem 30%-a a Szovjetunióhoz került. A háborús bűnösöket népbíróság elé állították. Az Ideiglenes Kormány egyik programja a földosztás volt. Két irányzat alakult ki, a kevesebb embernek több földet (ez a SZDP irányzata) és a több embernek kevesebb földet (ezt a MKP és a Szovjetunió szorgalmazta); az utóbbi valósult meg, ebből viszont nem lehetett rendesen megélni. A SZEB szorgalmazására választásokat tartottak, én minden eszközzel a kommunistáknak kedveztek, a többséget mégis a FKgP nyerte el, a négy nagy párt lett kormánypárt. A kommunisták mégis több fontos posztot szereztek meg, mint ami a szavazati arányukból következett volna. A belügyi tárca is az övék lett, a gazdaság fölött is ellenőrzést szereztek (Gazdasági Főtanács). A miniszterelnök Tildy Zoltán (FKgP) lett, az államforma köztársaság. 1946. február 1-én Tildy-t köztársasági elnökké tették, a miniszterelnök Nagy Ferenc lett.

Közben nemzetközi ellentét alakult ki Szovjetunió és a nyugat között, ami fegyverkezési versenybe, hidegháborúba torkollt. Az Egyesült Államok a Truman-elv szerint a szovjetek feltartóztatására törekszik, de az érdekszférákat nem bolygatják, a Nyugat sorsára hagyta a kelet-európai országokat. A vesztes államok talpraállitására szánt Marshall-segély Magyarországnak is jól jött volna, de a szovjetek visszautasították.

Magyarországon a kisgazdák próbáltak javítani a helyzeten, de a kommunisták keresztbe tettek nekik. Az egyes országok kommunista pártjainak már bevett módszerük volt arra, hogyan kell elbánni a többi párttal. Ezeket az eszközöket nálunk is alkalmazták. 1946. március 5-én kommunista kezdeményezésre megalakult a Baloldali Blokk (MKP, SZDP, NPP), akik védték a földreformot, és tulajdonképp azt tették, amit a kommunisták akartak. Minden pártban akadtak úgynevezett kriptokommunisták, akiknek az volt a feladata, hogy az adott párton belül, ahova beépültek, feszültséget, ellentéteket keltsenek. Ez hozzá tartozott a felszeletelés politikájához (vagyis: Oszd meg, és uralkodj!). A kisgazdák pedig engedményeket tettek, mert féltek, hogy a szovjet katonai csapatok különben nem vonulnak ki.