Határon túli/külhoni magyarság helyzete 1945 után

Míg a két világháború közötti kormányok a nemzetegyesítést a határok megváltoztatásával akarták végrehajtani, addig a rendszerváltoztatástól mindezt a határok megváltoztatása nélkül kívánták elérni.

A 2001-es kedvezménytörvény (státusztörvény) a határon túli magyar családoknak biztosított különböző előnyöket. Főleg ahhoz, hogy a gyerekeiket magyar iskolákba járassák. A kiváltható magyar igazolvány pedig magyarországi utazási kedvezményeket adott a határon túli magyaroknak. Közel egymillióan vették igénybe.

A 2010-ben született honosítási törvény a magyar állampolgárság felvételét is lehetővé tette nemzettársaink számára. Ezt mintegy félmillió nemzettársunk vette igénybe 2013-ig, mert ez a magyar nemzethez tartozást jelenti tulajdonosa számára. Sajnos, a környező országok kormányai nem voltak túlzottan együttműködőek, sőt egyesek egyenesen ellenségesen viselkedtek a kettős állampolgárság felvételének lehetőségét illetően.

  A határon túli magyarság helyzete a rendszerváltás után

  A határon túli magyarok bíztak kisebbségi sorsuk jobbra fordulásában a szocializmus utáni időkben. Politikai jogokat kaptak, létrehozhatták szervezeteiket, pártjaikat (Szlovákia: Magyar Koalíció Pártja, Románia: RMDSZ – Románia Magyarok Demokratikus Szövetsége, Szerbia: Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, ill. Vajdasági Magyar Szövetség, Ukrajna: Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség – KMKSZ), sőt időnként koalíciós partnerként kormányra is kerültek. Ugyanakkor autonómiatörekvéseik a többségi nemzet ellenállása miatt minden esetben kudarcot vallottak, és tovább folyt szinte mindenütt a kisebbségben élő magyarok beolvasztása a többségi nemzetbe. Ennek legkomolyabb áldozatai a romániai Kárpátokon túl élő csángó magyarok, akik létszáma 250 ezerről negyedére csökkent.

A székelyek autonómiatörekvései sikertelenek évek óta.

Szlovákiában továbbra is érvényben vannak a beneš-i dekrétumok. Itt nem engedélyezik a magyar állampolgárság felvételét, melyre a honosítási törvény értelmében lenne lehetőségük az ottani magyaroknak.

Szerbiában a mai napig nem történt meg az 1944–45-ös vérengzések áldozatai leszármazottainak kárpótlása. Egyedül az ausztriai Burgenlandban (Őrvidéken) nőtt némiképp a magyarság létszáma, de ez a betelepüléseknek köszönhető. A magyarság fogyása a Kárpát-medencében folyamatos és jelentős. A megmaradás záloga az anyanyelv és kultúra megőrzése, és ennek biztosítéka a magyar nyelven történő iskoláztatás lehet, ebben az anyaországi magyarság és kormányzat támogatása igen fontos, e területen szinte mindenütt történt előrelépés.

A Kárpát-medencében és a világban élő mintegy 5 millió magyar nyelvi és kulturális önazonosságának megőrzését és összefogását tűzte ki célul a Magyarok Világszövetsége (1992).