Az ötvenes évek hírhedt kommunista vezérei

A Tanácsköztársaság után Bécsben dolgozott, kommunista újságok munkatársaként. Magyarországra csak 1926-ban tért vissza. 1928-ban megszervezte a Budapesten megjelenő illegális pártlapot, a Kommunistát. Év végén a KMP KB teljes jogú tagjává vált. Tevékenysége miatt 1930 legvégén három évre börtönbe került. Kiszabadulása után, 1934 májusában Prágába, majd a Szovjetunióba ment, 1937 elejéig a Kominternben dolgozott a Végrehajtó Bizottság tagjaként. Részt vett a Komintern által ekkoriban támogatott népfrontpolitika elméleti és gyakorlati kérdéseinek kidolgozásában. 1937–39 között ismét Csehszlovákiában élt, ahol a Dolgozók Lapja és a Magyar Nap munkatársa volt. Csehszlovákia német megszállása után Lengyelországon és Svédországon keresztül a Szovjetunióba menekült, és élt. A második világháború alatt a Kossuth Rádió irányítója volt. Részt vett a magyar hadifoglyok között folytatott antifasiszta agitációban, többek között az Igaz Szó című antifasiszta hadifogolylap szerkesztőjeként. Gerő Ernővel ő véglegesítette 1944 őszén az új pártprogramot. [3]

A háború végén, 1944 novemberében tért haza. A „moszkoviták” egyikeként Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály mellett az ún. „négyesfogat” tagja volt, bár a legszűkebb vezetői körbe még ő sem tartozott bele (kihagyták a titkos Honvédelmi Bizottságból, ráadásul folyamatos megfigyelés alatt tartották). Viszont 1953-ig a Politikai Bizottságnak (PB) tagja volt. Közben 1945-től 1950-ig a párt lapja, a Szabad Nép főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1950–1951 során az MDP főtitkár-helyettesévé lépett elő. (Ez volt legmagasabb tisztsége.)

Hírnevet azzal szerzett, hogy 1948-tól 1953-ig ő volt a magyar kulturális élet teljhatalmú irányítója.Nevéhez fűződik a szocialista realizmus elveinek kidolgozása, az 1948-as iskolaállamosítás és a Magyar Tudományos Akadémia átszervezése. Röviddel a Rákosi-kormány bukása előtt, 1953 júniusában, Farkas Mihállyal egyidejűleg bukott meg.Párthatározatban marasztalták el a kultúra terén gyakorolt egyeduralmáért, ezért kizárták a PB-ből és a KV Titkárságából, valamint tárcáját is elvesztette. A forradalom idején a Szovjetunióba menekült, de 1957 tavaszán visszatért Magyarországra. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja lehetett. Évek óta tartó szívbetegsége következtében halt meg 1959-ben.

Péter Gábor (1906-1993)

Az félelmetes ÁVO és ÁVH szervezeteinek 1945 és 1952 közti vezetőjeként az 50-es évek Magyarországának egyik legrejtélyesebb és egyben legrettegettebb politikusa volt. Az ő életéről tudunk a legkevesebbet. Annyi bizonyos, hogy Eisenberger Benjámin néven zsidó polgárcsaládban született. Életét szabóként kezdte, ám már nagyon fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Az 1920-as évek Horthysta Magyarországán már kommunista szimpatizánsként tartották nyilván, de a pártba 1931-ben, 25 évesen lépett. Részt vett a Vörös Segély, és a magyar szakszervezeti ellenzék tevékenységében. 1943-ban a Békepárt vezetőségi tagja lett. Majd a rendőri munka kezdte érdekelni, így 1945 januárjában kinevezték a budapesti rendőrség Politika Rendészeti Osztálya vezetőjének.

Ezután gyorsan emelkedett, az ÁVO (BM Államvédelmi Osztály) majd az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) vezetője lett. Vezetése alatt a szervezet súlyos törvénytelenségek, emberiesség elleni bűncselekmények sorozatát követte el. Az ÁVH összesen hat ügyosztályból állt, melyeket A, B, C, D, E, F betűkkel jelöltek. Az „A” foglalkozott a határrendészettel, a „B” a kémelhárítással, hírszerzéssel, megfigyelésekkel, és ide tartozott a Központi Operatív Nyilvántartó is. A „C” ügyosztály volt az államrendészet, ide tartozott az útlevél alosztály, és itt folytak a nyílt nyomozati feladatok. A „D” osztály tömeghálózati feladatokat látott el, ez volt az információs részleg, ide tartoztak a vidéki ügyek, technikai dolgok. Az „E’ osztályé voltak a biztonsági és karhatalmi ügyek. Végül az „F” ügyosztály működtette az Ellátó Hivatalt, és a gazdasági-műszaki ügyeket. Később 1950 után az osztályokat már római számokkal jelölték, és hat helyett már nyolc főosztály működött. [4]

• I.Főosztály: belső reakció elhárítása, kémelhárítás, szabotázselhárítás, hírszerzés (1951-től önálló Főosztály lett), útlevél ügyintézés,  külföldiek ellenőrzése.
• II.Főosztály: katonai elhárítás
• III.Operatív Főosztály: figyelés és környezettanulmány készítése, levélellenőrzés, telefon- és rádiólehallgatás, rádiófelderítés, operatív technikai és nyilvántartási feladatok. Ide tartoztak a hírhedt III/3 -as ügynökök is.
• IV.Főosztály: határőrség
• V.Főosztály: személyzeti ügyek
• VI.Főosztály (jog, börtönügyek): vizsgálati feladatok az ÁVH-hoz tartozó büntetőintézetek, munkatáborok, internálótáborok vezetése, hálózati operatív munka az elítéltek, letartóztatottak és internáltak között
• VII.Főosztály: gazdasági
• VIII.Főosztály: hírszerzés külföldön

Péter Gábor ennek a hatalmas mindenható szervezetnek volt hét évig a feje, ám 1952-ben megbukott! Leváltották tisztségeiből, kizárták a pártból is, majd 1953. január 3-án este Rákosi Mátyás villájában tartóztatták le. Ugyanebben az időben számos más, zsidó származású kommunista vezető Vas Zoltán, Szirmai István, Kovács István is kegyvesztett lett.