Az angol polgári forradalom

Két alapvető párt alakult ki. A király hívei voltak a gavallérok, a parlamenté a kerekfejűek (rövid hajukról van a név) I. Károly ki akar végeztetni öt puritán képviselőt, de a parlament nem adta ki őket, sőt a londoni nép is az uralkodó ellen fordult. 1642. január 10-én I. Károly Nottinghambe távozott, hogy sereget toborozzon.

II. SZAKASZ: 1642-49

A polgárháború kora. Megkezdődött a fegyveres harc, 1642-43-ban a gavallérok arattak győzelmeket, mert sokkal nagyobb katonai tapasztalattal rendelkeztek. 1644-ben megerősödött a parlament independens szárnya, akik megbízzák Oliver Cromwelle -t, hogy verje vissza a királyt. Ő megszervezte a vasbordájúaknak nevetett lovas sereget, akik sorra megverték a gavallérokat. (Jelmondatuk: Bízzál Istenben és tartsd a szárazon a puskaport! 1644-ben Marston Moore, 1645-ben Naseby mellett értek el sikert.

1646-ban a király megadta magát a skótoknak, akik 400.000Ł-ért kiadták Cromwelle csapatainak. Ekkor kezdett megerősödni a John Lillburne által vezetett leveller irányzat. (1647-ben kiadták A nép szerződése c. röpiratot, melyben közölték követeléseiket.). A levellerek és a presbiterek támogatták Cromwelle -t, mert a királlyal való tárgyalást várták tőle. Időközben a skótok is a király oldalára álltak. 1648-ban Preston mellett Cromwelle őket is leverte.

A presbiteriánusokból álló parlament királyhűsége miatt elrendelte a hadsereg feloszlatását és a béke megkötését. Cromwelle válaszul 1648. dec.02-án bevonul Londonba.

Első intézkedései közé tartozott a parlament megtisztítása a presbiterektől. Csak 100 independens képviselőt hagyott meg hivatalában, ezért ezt a parlamentet csonka parlamentnek (1649-53) nevezték. Feloszlatta a felsőházat is. Bíróságot hozott létre, mely halálra ítélte a királyt, akit 1649. jan. 30-án kivégeztek. Ezzel az intézkedéssel Angliában megszűnt a királyság. A törvényhozó hatalom a csonka parlament lett, a végrehajtást egy 41 tagú tanács intézte, melynek tagjait a parlament választotta saját soraiból. Államfőt nem választottak.

III. SZAKASZ: (1649-60)

Az események hatására egyre jobban megerősödött a diggerek hangja. Kommunisztikus törekvésekkel léptek fel: földosztást és gazdasági egyenlőséget követeltek. 1649-ben kitört az ír felkelés, melyet Cromwelle kemény kézzel és véresen levert. Ugyancsak felkelés tört ki Skóciában, melyet Károly (II. Károly fia) vezetett. Viszont ők sem tudták 1651-nél tovább tartani magukat. Cromwelle Írországot és Skóciát is Angliához csatolta.

1651-ben kiadták a hajózási törvényt (Navigation Act), miszerint Európán kívüli árut csak angol hajó szállíthat be a szigetországba, valamint az európai országok csak saját hajóval exportálhatnak Angliába. Ezen intézkedésekkel a holland kereskedelmi fölényt akarták letörni.

1652-54-ben kitört az angol-holland háború, mely az utóbbi vereségével zárult és ezután ők is elfogadták a hajózási törvényt. A háború után Cromwelle feloszlatta 1653-ban a csonka parlamentet, helyette összehívta a szentek parlamentjét, mely a presbitériumok képviselőiből állt. Határozatot hoztak az egyház és az állam szétválasztásáról. Bevezették a törvény előtti egyenlőséget és különböző szociális törvényeket hoztak. Cromwelle viszont ezt is feloszlatta és kinevezte magát lordprotektornak, vagyis katonai diktatúrát vezetett be. Ezt a címet 1658-as haláláig viselte. 1658-60-ig fia Richárd viselte a címet, de ő 1660-ban lemondott.

IV. SZAKASZ: (1660-88)

A restauráció kora. A parlament meghívta a trónra I. Károly fiát II. Károlyt (1660-58). Ő és utódja II. Jakab (1658-88) megígérik, hogy nem fognak bosszút állni és elismerik a változásokat, de ez nem így történt. Semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek. Tizenegy királygyilkost kivégeztek és erőszakos módon akarták visszaállítani a katolikus vallást. Ennek hatására a parlament meghívta a trónra Orániai Vilmost (II. Jakab veje). 1688-ban hatalmas sereggel meg is érkezett, II. Jakab pedig elmenekült, így vér nélkül átvehette a hatalmat, ezért nevezik dicsőséges forradalomnak.

Ő 1689-ben elfogadta a Jognyilatkozatot, melyben lefektették az alkotmányos monarchia alapjait. Ezután a király uralkodott, nem pedig kormányzott. A törvényhozó hatalom a parlament lett. A kormányt a király nevezi ki a parlamentbe bejutott győztes párt képviselőiből. A kabinet a parlamentnek felelős. A király döntései csak miniszteri ellenjegyzés mellett érvényesek.