A rendszerváltás menete
Miután az EKA és az MSZMP közti tárgyalások holtpontra jutottak, a két fél szakértői kezdtek tárgyalásokat. Mindkét fél egyetértett abban, hogy a demokratikus átmenet csak békés úton és demokratikus eszközökkel mehet végbe. 1989. június 13-án a Parlamentben megkezdődtek a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai. Ezzel kezdetét vette a tárgyalásos forradalom.
1989. március 15-e közeledtével kiéleződtek az ellentétek, miután a hatalom, az általa korábban semmi vett ünnep, közös megünneplését kezdte szorgalmazni. Az ellenzéki pártok elhatározták, hogy a hivatalos ünnepségtől függetlenül szervezik meg az ünneplést. Az ünneplés során tervbe vették, hogy a Szabadság téren tiltakoznak a Magyar Televízió egyoldalú tájékoztatása ellen. Erre a rendpártiak a tévé elfoglalásáról kezdtek beszélni, e tudatos félremagyarázással igyekeztek riadalmat kelteni a társadalomban.
Az ünneplésen sokan vettek részt, sor került a tévé jelképes elfoglalására és itt olvasták fel a modern 12 pontot. Ennek legfontosabb követelése volt, a szabad, demokratikus választások megtartása és a rendőrállam helyett a jogállam követelése. Ezt követően a Kossuth térre vonultak, majd a Bem térre özönlöttek. Este a Lánchídon átvonulva emlékeztek a szétvert 1986. március 15-ére, majd az MDF várban rendezett nagygyűlésén vettek részt.
A fővárosihoz hasonlóan minden nagyobb városban rendeztek független ünnepségeket. Itt már követelték a szovjet csapatok kivonását is.
1989 tavaszán a kormány tárgyalásokat kezdett a szovjet csapatok kivonásáról, és megállapodást írtak alá, amelynek értelmében a szovjet csapatok 1991 június 30-ig kivonulnak hazánkból.
Az ellenzék pártok a Történelmi Igazságtétel Bizottságának kezdeményezésére megemlékezést szervezett június 16-ra Nagy Imre és társainak újratemetésére.
A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon június 21-én megegyeztek abban, hogy a törvényalkotás nem előzheti meg a politikai megállapodásokat. Ennek értelmében a kormány visszavonta már benyújtott rendszerváltoztató törvényjavaslatait. Ezt követően a Nemzeti Kerekasztal az országgyűlés napirendjéről levett és más sarkalatos törvények megfogalmazására törekedett.
1989. június 13-tól szeptember 18-ig folytak a Nemzeti Kerekasztal egyeztető tárgyalásai mind középszinten, mind az albizottságokban. A Nemzeti Kerekasztal történelmi érdeme, hogy a hosszadalmas és feszültségekkel teli viták után közmegegyezést teremtett az alkotmányosság, a békés átmenet és a jogállamiság kérdésében. A siker jórészt a tárgyalásokat vezető és irányító Pozsgay Imre kompromisszumkészségén valamint a hasonló tárgyalási stílust követő Antall József és Szabad György megegyezésre kész fáradozásán múlt.
A megállapodás öt sarkalatos törvényben öltött testet: az alkotmány módosításáról, az alkotmánybíróságról, a pártok működéséről és gazdálkodásáról, az országgyűlési képviselők választásáról, a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény módosításáról. A Nemzeti Kerekasztal a törvényjavaslatokat megküldte a miniszterelnöknek, hogy azokat terjessze az országgyűlés elé. Ennek megtörténte után az országgyűlés elfogadta a törvényeket. Pártállami idők parlamentje fogadta el a rendszerváltást rögzítő új jogszabályokat, miként 1848-ban is a rendek az alkotmányos monarchia berendezkedését.
Október elején megszűnt az MSZMP helyébe az MSZP (utódpárt – vagyon került hozzá, míg az ideológiai örökös a Munkáspárt lett) lépett. Ezzel elhárult az utolsó és legfőbb akadály a demokratikus jogállam létrehozásának útjából.
A forradalom méltó megünneplését még augusztusban a Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) kezdeményezte.
Miután az országgyűlés október 20-án befejezte a sarkalatos törvények elfogadását, a kormány úgy határozott, hogy 1989 október 23-a legyen a III. Magyar Köztársaság kikiáltásának napja. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök az Országház egyik ablakából a Kossuth téren összegyűltek előtt kikiáltotta a köztársaságot. Ezzel megszületett a parlamentáris jogállam Magyarországon.
A 4 igenes népszavazás rögzítette 90%-os többséggel a Munkásőrség felszámolását, a pártok kivonulását a munkahelyekről, valamint szűk többséggel azt, hogy először lesznek parlamenti választások, majd ezt követően államfőválasztás. Így a kommunista politikusoknak nem sikerül átmenteniük hatalmukat, hiszen a választási kampány során az ellenzék politikusai is ismertté válhattak.
Lapozz a további részletekért