A rendszerváltás menete

Az országgyűlési választásra 1990 március-áprilisában került sor, (plakátok szimbólumait ismertetni kell! – forrás), melynek eredményeként az MDF megnyerte a választásokat, de koalíciós kormányt alakított Antall József. Ellenzékbe került az SZDSZ, Fidesz, MSZP. Az új parlament választotta meg a nyár folyamán az MDF-SZDSZ paktum eredményeként Göncz Árpádot (SZDSZ) köztársasági elnökké, valamint elfogadták a konstruktív bizalmatlanság intézményét, mely a kormány stabilitását volt hivatott szolgálni.

Októberben zajlottak az önkormányzati választások, mely során a képviselők 80%-a újonnan került be. Ezzel zárult le a rendszerváltás folyamata politikai téren.

A gazdaságban már 1988-tól megkezdődött a spontán privatizáció (magánosítás), de ez elsősorban a politikai és kapcsolati tőkével rendelkezőket érintette. Átmentették vagyonukat. Az Antall-kormány időszakában a privatizáció-reprivatizáció (mindent az eredeti tulajdonosok kapjanak vissza) vitája folyt, mely végül a magánosítás elfogadásával zárult, de ehhez alapvetően a hazai tőke hiányzott. A Horn-kormány ideje alatt külföldi tőkebevonással vett lendületet a privatizáció, mely a munkanélküliséget növelte, életszínvonal-csökkenéssel járt. Ugyanakkor az államháztartás hiánya nem csökkent, ezért volt szükség a Bokros-csomagra, mely kiadás-bevétel egyensúlyát állította helyre. Kialakult a szociális piacgazdaság, vállalkozás szabadsága, mely a társadalom vagyoni differenciálódáshoz vezetett.

A külpolitikai rendszerváltás 1991-ben vette kezdetét, amikor a szovjet csapatok kivonultak az országból, megszűnt a Varsói Szerződés és a KGST. A nyugati orientáció jele volt, hogy Magyarország tagja lett az Európa Tanácsnak (EU „előszobája”), majd 1999-ben a NATO katonai szervezetnek és 2004. május 1-jén az Európai Unió tagja lett.

Kulturális téren sajtó-, véleménynyilvánítás szabadsága érvényesül.

A rendszerváltás fogadtatása a társadalomban vegyes érzelmeket vált ki. Vannak csoportok, amelyek megkérdőjelezik a rendszerváltás bekövetkezését, ami helytelen, hiszen politikai, gazdasági, külpolitikai téren egyértelműen lezajlott a változás. Miután nem hozott rögtön nyugati típusú életszínvonalat, ezért a társadalom jelentős része csalódásként éli meg a változásokat. Elgondolkodtató, hogy 20 év telt el a rendszerváltás óta, s eddig alkotmánymódosítás rögzítette a változásokat. Új, a polgári demokratikus átalakulást magába foglaló egységes alaptörvény elfogadására a politikai szándékot és a kétharmados többséget a 2010-es választások hozták el.

Egy politológus szerint politikai rendszerváltozáshoz 6 hónap elég, gazdaságihoz 6 év, kulturálishoz 60 év is kevés. Mindazok, akik éltek a Kádár-rendszer létbiztonságot, stabil munkahelyeket szavatoló rendszerében, azok nosztalgiával tekintenek vissza, feledve annak a korszaknak az árnyoldalait. A jelen problémái felnagyítva feledtetik, hogy ezek megoldása mindannyiunk feladata, ehhez nemcsak a jogainkkal kell tisztában lennünk, de kötelességeinkkel is!