A rendszerváltás menete

Magyarország és a térség politikai változásait csak a szovjet politika alakulásának függvényében lehet megérteni. Az 1985-ben kezdődő szovjet változások (peresztrojka, glasznoszty) idején Moszkva a szovjet birodalom belső bajaival volt elfoglalva, ezért egyre kevesebb figyelmet tudott fordítani a csatlós országokra, ami megnövelte az itteni ellenzék mozgásterét. 1988 októberében Mihail Gorbacsov megválasztásával eldőlt a belső szovjet hatalmi harc, s ezt követően a szovjet vonalhoz következetesen ragaszkodó magyar pártvezetés már nem zárkózhatott el a többpártrendszer elvi elfogadásától. A hidegháború felszámolását eredményező szovjet-amerikai tárgyalások során Szovjetunió vezetője kijelentette: nem akadályozza a változásokat, nem fog fegyveresen beavatkozni, így 1989-ben a közép-európai országokban még nagyobb lendületet vett az ellenzék.

1988. június 27-én az ellenzék szervezésében tüntetést tartottak a romániai falurombolások ellen. 1988. szeptember 3-án tartotta második lakitelki tanácskozását az MDF, amelyen elhatározta, hogy tagsággal rendelkező független társadalmi szervezetté alakul, miközben a gyakorlatban már pártként működött. November 13-án megalakult az SZDSZ. November 12-én alakult meg a Független Kisgazda -, Földmunkás-, és Polgári Párt Szentendrei Városi Szervezete, november 18-án pedig bejelentették, hogy a párt az 1930-ban alakult párt jogutódjának tekinti magát. November 19-20-án tartotta első ülését a FIDESZ, s ezzel már nyíltan párttá vált. 1989 elején megalakult a Kereszténydemokrata Néppárt. Az FKgP, a KDNP, majd az MSZDP 1949-ben betiltott történelmi pártként alakult újra.

A többpártrendszer kialakulása idegességet okozott a Grósz Károly körül tömörülő csoportban. Annál is inkább, mert a falurombolások leállításáról folytatott tárgyalások is kudarcba fulladtak. A magyar társadalom elkeseredve állapította meg, hogy az új kormány sem képes megvédeni a határon túli magyarság érdekeit. Grósz úgy látta helyesnek, ha a gazdasági nehézségek miatt a kormány vezetését egy gazdasági szakemberre bízza, így lett Németh Miklós a miniszterelnök. November 29-én fehérterrorral riogatott Grósz az MSZMP tisztségviselőinek tartott kongresszuson. A lakosság többsége azonban ezt visszautasította, de a párt sem értett egyet vele. Így hamarosan leváltották, s helyére Németh Miklós került, aki szakértő-kormányt alakított, melynek miniszterei már nem a párthűség alapján teljesítették vállalt feladatukat.

1988 decemberében az ellenzék egy nyilatkozatot juttatott el az MSZMP vezetőihez, ebben leszögezték a rendszerváltás szükségességét, és egyértelművé tették a békés átmenet iránti igényüket, ezzel megerősítették az MSZMP reformerőinek helyzetét. 1989 január 28-án Pozsgay Imre bejelentette egy rádióadásban, hogy 1956-ban Nagy Imrének volt igaza, és nem ellenforradalom, hanem népfelkelés következett be. Február 16-án az MSZMP a többpártrendszer elfogadása mellett döntött. Az ellenzék kerekasztal tárgyalást javasolt a kormány, az MSZMP és a demokratikus szervezetek részvételével, amelynek feladata és célja az alkotmányozó nemzetgyűlési választások kidolgozása.

1989 elején Németh Miklós kormánya önállósította magát és egyre nagyobb teret szentelt programjában a jogállamiság kérdésének.

Az ellenzéki erők kezdetben egyetértettek a kormány alkotmányozási elképzeléseivel, miszerint a megalkotott szövegtervezetet szakmai és társadalmi vitára bocsátják, majd a szükségessé váló módosítások után terjesztik az országgyűlés elé, és elfogadása után népszavazással erősítik meg. Közben azonban az MSZMP az ellenzék megosztására törekedett, és maga akarja kiválogatni ellenfeleit. Erre a Független Jogászfórum kezdeményezésére az ellenzéki pártok megalakították az Ellenzéki Kerekasztalt (EKA). Ennek tagjai: a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a FIDESZ, az FKGP, az MDF, a Magyar Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, az SZDSZ és a Szabad Szakszervezetek Demokratikus Ligája. Később csatlakozott a Kereszténydemokrata Néppárt is.

Április 7-én az EKA vezetői Kónya Imrét bízták meg, hogy követeléseiket adja át a Parlamentben összegyűlt baloldali erőknek, és ismertesse az országgyűlés előtt. Azonban Kónyának csak átadni engedték az üzenetet, felolvasni nem volt módja. Az ellenzék követelte többek között az alkotmányozás demokratikus rendjének biztosítását, a szabad és demokratikus választások feltételeinek megteremtését és a bős-nagymarosi vízlépcső ügyének megvitatását.