A Nagy Francia Forradalom és Bonaparte Napóleon

Az porosz-osztrák támadás 1792 augusztusban  kezdődött. A két első csatát még a porosz-osztrák  seregek nyerték  Longwy, majd Verdun mellett, ám ezek után Valmy-nál  végre francia győzelemmel sikerült megállítani az ellenséget. A  győzelmet követő 7 esztendőben, Napoleon felbukkanásáig Franciaország folyamatosan védekező háborúkat vívott!

A Girondi parlament és a Jakobinus diktatúra 1792 aug 10 –  1794 július 27

A király pere: A per végül XVI. Lajos bűnösségének kimondásával zárult. Ebben perdöntő volt egy bizonyíték felbukkanása. A forradalom előtt ugyanis  XVI. Lajos egy titkos falba szerelhető vasszekrényt rendelt udvari  lakatosától, amit végül nem fizetett ki. A szekrényben rejtegette azt a levelezést amit a Habsburgokkal folytatott a tervezett Franciaország elleni támadásról. A levelezés sokáig titokban maradt, ám amikor a lakatosmester jelentkezett járandóságáért, fény derült a titkos  szekrényre, és így az abban rejlő levelezésre is. A girondista (nagypolgári) parlament 1793 január 21 –én hazaárulásért  kivégeztette a  királyt.

A girondiak bukása: A girondista rendszer végül megbukott, és ebben egyformán nagy szerepe  volt a katonai vereségeknek,  Dumouriez tábornok árulásának, és az általános éhezésnek, amit a magasra  szökött kenyérárak okoztak. A nép a  jakobinus párt mellé állva 1793  június 2-án megbuktatta a girondi  parlamentet. A hatalom a Jakobinus  párt kezébe került és 1793 június 2-án megkezdődött a 13 hónapos jakobinus diktatúra korszaka.

A jakobinusok (1792.06.02-1794.07.27.) A jakobinus  állam élére Robespierre, Sain-Just, Carnot és Couthon  került, és a „mindenható” Közjóléti Bizottság irányított mindent Franciaországban. Először a belső ellenségekkel számoltak le, amikor leverték a Vendee megyei felkelést,  illetve sorra a Dél-franciaorstzági lázadásokat. Összesen 17000 kivégzést foganatosítottak, többek közt  kivégezve Baillyt a Mars mezei  tüntetés leveréséért illetve a királynét, Marie Antoinettet. A  jakobinusok második teendője a külső ellenségek visszaverése volt. Új népi hadsereget szervezve 1 milliós haderőt hoztak létre, majd Jourdan tábornok vezetésével 1794. Június 26–án Fleurus mellett nagy diadalt  arattak. (A jakobinus korszak érdekessége volt az  új naptár bevezetése  is, mely 1793.11.24–től volt érvényben.)

A jakobinusok bukása: A jakobinusok bukása egy párton belüli belső harccal kezdődött. Robespierre először Danton, és Desmoulins személyében látott vetélytársat, így 1793 áprilisában elrendelte kivégzésüket. Később pedig kiadta a hírhedt prairiali törvényeket, melyek lehetővé tették a gyorsított eljárásban, történő tárgyalás nélküli azonnali kivégzéseket. Amikor a törvények hatályát kiterjesztette a képviselőkre, vagyis közvetlen környezetére is, akkor a Konvent  legbefolyásosabb tagjai, Paul Barras, Jean Tallien, és Carnot  szembefordultak Robespierrel. A Konvent összefogva elrendelte a  jakobinusok elfogását, majd kivégzését. A diktatúra 1794 július 27–én, Robespierre megölése napján összeomlott,  és létrejött a második girondi (nagypolgári) köztársaság. Az új állam élére Robespierre megbuktatói álltak, öt tagú direktóriumot létrehozva. Az ő befolyásuk alatt álltak a miniszterek, és megalakult az új, 2  kamarás  parlament is. Az alsóház neve 500–ak tanácsa lett, a felsőház  pedig a  vének tanácsa nevet viselte. A direktorok közül a legbefolyásosabb Paul Barras volt, de jelentős mértékben támaszkodnia  kellett Tallienre és  Letourneurra. Az új államrend neve: Thermidori  köztársaság lett, és öt  éven keresztül működött 1794 július 27 és 1799  november 9 közt!

Napóleon felbukkanása és hatalomátvétele 1794 július 27 –  1799 november 9

Napoleone di Buonaparte néven  született 1769. augusztus 15-én a korzikai Ajaccio városában egy   nyolcgyermekes család második utódaként. Korzika szigetét nem sokkal   korábban vásárolta meg Franciaország a Genovai Köztársaságtól. A   franciásabban csengő Napoléon Bonaparte nevet csak később vette  fel, majd családjától is megkövetelte a névváltoztatást.

1786 ban 17   évesen fejezte be Franciaországban a tüzértiszképző iskolát. Első komolyabb felbukkanása a forradalom jakobinus korszakában történt, 1793 júliusában, mikor alig 24 évesen tüzér alezredesként leverte a királypárti touloni felkelést. (a feladat előtt közvetlen nevezték ki alezredesnek, majd a sikeres végrehajtás után a jakobinusvezetés előléptette dandártábornokká) Két évvel később a jakobinusok bukása után már Barrasnak az új hatalom vezetőjének ismeretségi körébe került, aki megbízta 1795 október 4–én egy párizsi roylista felkelés leverésével. Napóleon olyan határozottan és kegyetlenül – 300 ember megölésével – hajtotta végre a felkérést, hogy Barras hálából – 5 hónappal később –   kinevezte az akkor még másodrendű itáliai front parancsnokává. Mielőtt átvette volna az itáliai csapatok vezetését.