Frank Birodalom a Merovingok alatt

4. Az alemman törzs

Az alemman törzs, minthogy az ütközetben a királyuk is elesett meghódolt Khlodvignak, de ősi jogait és intézményeit megőrizte továbbra is és ezzel erősítette a száli frankok erejét is a meghódított, de magasabb kultúrájú rómaiakkal szemben. Az alemannokkel véres, nehéz csatát kellett Khlodvignak vívnia. A monda szerint, mikor eldöntetlenül dühöngött még a harc, Khlodvig, aki mindaddig pogány volt, az ütközet hevében a keresztények istenéhez folyamodott segítségért és megfogadta, hogy kereszténnyé lesz, ha diadalt arat. Fogadalmát be is váltotta és a győzelem után fölvette a keresztséget, még pedig nem az áriánus vallást, amelynek híve volt akkoriban valamennyi keresztény germán törzs, hanem a katolikus vallást fogadta el, amely meghódított római alattvalóinak a vallása is volt.  Lehet, hogy Khlodvigot felesége, a burgundi Klotild is befolyásolta elhatározásában. A 496. év karácsonyán keresztelte meg Khlodvigot és vele 3000 más frankot Remigiusz reimsi püspök. A frank törzsnek nagy része továbbra is pogány maradt ugyan, de Khlodvig királysága ettől fogva mégis keresztény királyságnak számított már.

5. A vallási válaszfal ledőlése

A frankok és a meghódított rómaiak között ledőlt a vallási válaszfal s a szomszédos áriánus országok római lakossága is a frank királyban látta ettől fogva támaszát és védelmezőjét saját germán uralkodóival szemben.  Khlodvig  kihasználta ezt a helyzetet s először a burgundokat igázta le, majd később a nyugati gótokat szorította ki végképen egész Galliából. Burgundia ügyeibe családi viszályok révén avatkozott be. Burgundia négy társuralkodója közül a legidősebb, Gundobad két fivérét megölette és csaknem egész Burgundia uralkodója lett. A vérbosszú azonban nem késett soká. Az egyik meggyilkolt királynak, Khilperiknek Klotild volt a lánya, Khlodvig felesége, aki most bosszúra tüzelte férjét. Khlodvig örömmel ragadta meg az alkalmat hódító tervei megvalósítására. Legyőzte Gundobadot és függő viszonyba kényszerítette, úgyhogy Gundobad kénytelen volt később Khlodvigot támogatni a nyugati gótok ellen. Gundobad, bár uralma megrendült, továbbra is Burgundia ura maradt, sőt nemsokára harmadik fivérét is megölte és egész Burgundiára kiterjesztette uralmát. A nyugati gótok ellen minden komolyabb ok nélkül indította meg Khlodvig a háborút a rómaiak rokonszenvére támaszkodva. “Szörnyen dühösít” – mondotta hű frank harcosainak – hogy ezek az áriánus nyugati gótok bitorolják Galliának egy részét.

6. Vallásháború a nyugati gótok ellen

‘Isten segítségével harcba szállunk ellenük és meghódítjuk földjüket.” Valósággal vallásháborút indított tehát a nyugati gótok ellen. A döntő ütközetben a rómaiak küzdelem közben átpártoltak a frankokhoz. II. Alarik király elesett a csatában és Khlodvig a Garonne-folyóig kiterjesztette országa határait. Talán megsemmisült volna már akkor az egész nyugati gót birodalom, ha Nagy Theodorik, a keleti gótok uralkodója védelmébe nem fogadta volna a nyugati gótokat. Khlodvig nem érte be sikereivel, bár a germán törzsek összes uralkodói elismerték, hogy különb mindannyiuknál. Ő azonban nem érezte magát uralmában biztosnak, amíg képzelt vetélytársait el nem tette láb alól. S ezt a munkát oly erőszakossággal végezte, amely párját ritkítja a történelemben. Először a ripuári frankok vezéreitől szabadult. Szigbert, a ripuári frankok királya megsebesült térdén egy ütközetben és súlyos betegen feküdt fővárosában, Kölnben. Khlodvig Szigbertnek uralomra vágyó fiát, Khloderiket fényes ígéretekkel hitegette az esetre, ha siettetné apja halálát, amely amúgy is közeledőben volt Khloderik engedett a kísértésnek és saját kezével gyilkolta meg beteg apját, aki éppen déli álmát aludta. A gyilkosság után követet küldött Khlodvighoz, hogy küldje el megbízottait Kölnbe s válasszon ki magának valamit a meggyilkolt Szigbert kincsei közül. Khlodvig megbízottai uruk titkos utasításával meg is érkeztek Kölnbe. Khloderik bevezette őket apja kincseskamrájába.

7. Khlodvig halála

Abban a pillanatban, mikor lehajolt egy kincsesláda fölé, Khlodvig egyik embere hátulról csatabárddal kettéhasította a gyilkos Khloderik fejét. A véres tett nyomában megjelent Kölnben maga Khlodvig is, gyűlésre hívta egybe a ripuári frankok törzsfőnökeit, és megkérdezte tőlük, nem akarnak-e a nagy frank birodalomhoz csatlakozni. A gyűlés ujjongva elhatározta a csatlakozást. Khlodvigot pajzsra emelték s ezzel elismerték őt királyuknak. Egy másik rokonát, Khararikot és fiát azzal az ürüggyel, hogy nem támogatták őt Sziágriusz ellen, titkon elfogatta és kolostorba csukatta. A fiú itt egy ízben e szavakkal vigasztalta apját: “Csak a lombot verték le az élő  fáról, a levelek gyorsan kihajthatnak megint.” Khlodvig, mikor értesült erről, titokban megölette mind a kettőjüket. Most egy harmadik rokona került sorra: Ragnakhar. Megvesztegette kísérőit, akik a gyűlölt vezért öccsével, Rikharral együtt hűtlenül Khlodvig kezei közé játszották. Mikor az árulók vezéreiket megkötözve Klodvig elé hurcolták, Khlodvig színlelt haraggal így kiáltott rá Ragnakharra: “Hah! Hogy alázhattad meg oly mélyen nemzetségünket, hogy engedted magadat megkötözni?” E haragos felkiáltás után minden teketória nélkül agyonsújtotta kardjával Raknakhart. Azután Rikharhoz fordult: “És te, nyomorult! Ha támogattad volna bátyádat, bizonyára nem érte volna őt ilyen gyalázat. Nesze a jutalmad!” E szavak után Rikhart is levágta.