Hirdetés

Frank Birodalom a Merovingok alatt

25 perc olvasás
Frank Birodalom a Merovingok alatt

15. Meroveusz a fejét egy sziklán zúzatta szét Theodorik

Theodorik egyesítette Burgundot és Ausztráziát s nagyanyja ösztökélésére már azzal a tervvel foglalkozott, hogy meghódítja II. Khlotár országát is. De 613-ban hirtelen elhúnyt. A nyolcvanesztendős Brunhilda legidősebb dédunokájának, Szigbertnek akarta biztosítani a trónt. De az ausztráziai frankok, élükön landeni Pipinnel, megelégelték már a vérengző Brunhilda gyámkodását és II. Khlotárt kiáltották ki királyuknak. Brunhildát, miután hiába próbálta meg az ellenállást, menekülése közben elfogták és kiszolgáltatták Khlotárnak, aki örökölte anyjának, Fredegundának a bosszúszomját. Brunhilda dédunokáit megölette és Brunhildát halálra ítélte. Három napig kínozták Brunhildát rémes kegyetlenséggel, azután tevehátra ültették és mindenek gúnyjára körülvezették a táborban. Miután ennyire megalázták, félkarjánál és féllábánál fogva egy vad paripa farkához kötötték, amely halálra hurcolta az agg királynét. II. Khlotár 613-624-ig uralkodott egyedül az egész frank birodalomban. Ámde a Meroving-család önkényuralmát megelégelték  a frank egyházi és világi főurak egyaránt. Mikor 614-ben országgyűlésre gyűltek össze Párizsban, egész sor határozatot hoztak a királyi önkénykedés megtörésére, amelyeket Khlotár jóváhagyott és elfogadott.

Hirdetés


Hirdetés

16. Az újonnan alakuló arisztokrácia első diadala

Első diadala volt ez az újonnan alakuló arisztokráciának a királyi hatalommal szemben. Mert a régi törzsnemesség megszűnt már s helyét az új nemesség foglalta el, amely egyrészt az egyházi és világi nagybirtokosokból, másrészt a főhivatalnokokból alakult. Az új nemességnek tehát kettős gyökere volt: egyrészt a birtok, másrészt – még pedig elsősorban – a királyhoz való személyes kapcsolat. Az új nemesség vállalta magára lassanként az egész hadviselési kötelezettséget s ez különböztette meg őt különösen a függő parasztságtól, amely mentesült a hadbaszállás kötelezettsége alól. A királyi hatalom is lényegesen átalakult az idők folyamán. A régi törzsfönök vagy fejedelem hatalmából, amely végrehajtó közege volt csak a népgyűlések akaratának, a hódító hadjáratok következtében erős, központi királyi hatalom alakult ki. A korona a Meroving-családban örökössé vált, mert a király utódai megválasztásában szabadon rendelkezhetett. Választásról vagy más jóváhagyó ceremóniáról, kötelező koronázásról vagy fölkenésről eleinte szó sem volt. A Meroving-dinasztia minden tagja kitüntető jegyül közepén kettéválasztott, hátul a vállig lelógó hosszú hajat hordott, királyi ruházatot és dárdát viselt, ha úgy tetszett, diadémot is. Így jelent meg a király az ünnepi gyülekezetekben szekéren állva, amelyet ökrök húztak és egy pásztor vezetett. A frank uralkodók állandó székhelyeket is választottak maguknak. Ilyen székhelyek voltak: Párizs, Soissons, Orleans, Reims.

17. A király és bizalmasai

A királyt állandóan fényes kíséret követte, hivatalnokok, püspökök és szolgák. Szükség esetén kísérőivel együtt bárhol tanácsot ülhetett vagy bíráskodhatott is a király. Minden királyi udvartartásnak négy állandó főtisztviselője volt: a szenesalk vagy asztalnok, aki a király asztaláról gondoskodott és a cselédség felügyelője volt, a pohárnok, a marsall vagy istállómester, aki az utazásokról gondoskodott és a kamarás, aki a királyi udvar kincseire és a király holmijára ügyelt a királyné vezetése alatt. Mikor nőtt a birodalom, két új főhivatalnoki tisztséget szerveztek. Az egyik a majordomusz vagy háznagy volt, aki vezette az egész háztartást, a másik a kancellár vagy referendárius, aki a királyi okiratok végrehajtásáról gondoskodott és a királyi pecsétet őrizte. Ez rendesen papiember volt, mert írástudónak kellett lennie és sokszor püspöki méltósággal jutalmazták. E főhivatalnokoknak eleinte csak a  királyi háztartásban volt dolguk, később azonban állami ügyek intézésére is felhasználták őket, különösen a majordomuszt, aki nem ritkán gyámja is volt a kiskorú királynak. A királyi hatalom egyébként csaknem korlátlan volt. Törvényhozásról szó sem volt, a király rendeletekkel kormányozta az országot s a jövedelmeket tetszése szerint osztotta el.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!