A nácizmus hatalomra jutása és a totális náci diktatúra kiépülése Németországban

A háború alatt kimerült német hátország lakóit a versailles-i békeszerződésben foglalt jóvátétel összege még nagyobb szegénységbe sújtotta. Emellett súlyos volt az elcsatolt területek (Saar-vidék, Elzász-Lotharingia, Dan- zig, Felső-Szilézia, stb.) és a teljes megaláztatás miatti trauma is visszavágás gondolata azt az erőt támogatják, amelyik ezt próbálja megvalósítani fasiszták népszerűsége (élettér-elmélet).

A weimari köztársaság

Németországban ’19 januárjában parlamenti választásokat tartottak szociáldemokrata-liberális-keresztény centrum összetételű koalíció alapíthatott kormányt. Az utcai zavargások miatt zűrzavaros Berlin helyett a békés kisvárosban, Weimarban ült össze az alkotmányozó nemzetgyűlés (weimari köztársaság). Az új alkotmány biztosította a polgári dem. szabadságjogokat, ugyanakkor érintetlenül hagyta a demokratikus köztársasággal nem rokonszenvező állami hivatalnoki és bírói kart, a jobboldal bástyájának számító junker nagybirtokot és a hadsereg császárhű vezérkarát. Az új köztársaság stabilitását súlyosan érintette a háborús kártérítés fizetése (pedig kenyérre is alig volt pénz). A fizetések halogatása miatt ’23-ban francia és belga csapatok szállták meg a Ruhr-vidéket, ami országszerte tömegmegmozdulások sorát váltotta ki. Természetesen az új rendszert megdönteni akaró erők sem szűntek meg, de ezek megmozdulásait – mint pl. a szélsőjobb müncheni puccskísérletét, a „sörpuccsot„, amelyet Adolf Hitler vezetett – még ’23-ban leverték és vezetőiket elítélték (Hitlert pl. 5 évre börtönre). ’25-ben Paul von Hindenburg lett a választott köztársasági elnök és ez a jobboldal konzervatív szárnyának erősödéséhez vezetett. De ez a jobboldal nem akart együttműködni a szociáldemokratákkal, amely így kiszorult a kormányból.

A gazdaságilag kimerült ország önerőből nem tudott a fejlődés útjára lépni. Ezt segítette a ’23-as Dawes-terv, ami népszövetségi kölcsönökkel próbálta a német (és a K.-Eu.-i) gazdaságot beindítani. A tőkeinjekció hatása nem maradt el: ’24-25-ben megindul a termelés növekedése, ‘29-ig mérs. gazd.-i fejl. figyelhető meg.

Hitler 1924-ben szabadult a börtönből és röviddel ezután újjáalakította pártját, a náci pártot. Hitler, aki végigharcolta az I.vh.-t, a háború után került kapcsolatba a munkáspárttal, melynek tagja, majd ‘21-től vezetője volt. A párt az ő javaslatára vette fel az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) nevet.

A gazdasági világválság éveiben a munkanélküliség, az életszínvonal csökkenése, a kis- és középüzemek tömeges tönkre menetele radikális változások követelésére mozgósította a tömegeket. A mérsékelt, un. középpártok befolyása és tekintélye csökkent és a munkásmozgalom is vesztett népszerűségéből. Ugyanakkor a szélsőjobboldal, az NSDAP befolyása rendkívüli mértékben megnőtt. A nemzeti és szociális követelések demagóg felkarolása a válság idején a munkásság egy részére is hatással volt. Főként azonban a kispolgári és középrétegeket nyerték meg. A hatalmi elit azért támogatta őket, hogy segítségével elkerüljön egy esetleges baloldali fordulatot. Megerősödésükhöz hozzájárult a német munkásmozgalom megosztottsága is. Sem a szociáldemokrata, sem a kommunista párt nem ismerte fel a fasizmus fenyegető veszélyét. Úgy gondolták, hogy a nácik hatalomra kerülésével lelepleződik demagógiájuk és elbuknak.

Az NSDAP hatalomra jutása

A nácik a német nép minden nyomorúságáért a 18-as forradalmat és a weimari köztársaság liberális politikáját tették felelőssé. A párt a versailles-i békeszerződés által kiváltott nemzeti sérelmekre épített. Nem a békeszerződés hatályon kívül helyezését, hanem egy Nagynémet Birodalom megteremtését követelte, mely magában foglalná Ausztriát és kiterjedne közép- és kelet- európai területekre is (élettér elmélet). Ennek a tervnek a megvalósítása pedig háború és erőszak nélkül elképzelhetetlen volt.

Hitler a munkásságnak munkaalkalmat és több bért, a parasztságnak földet ígért, a kisiparosokat és a kereskedőket a nagy tőke visszafogásával és az adók csökkentésével, az állástalan értelmiséget alkalmazással, a leszerelt tiszteket nagy hadsereg létrehozásával hitegette. Szerepelt programjában a társadalombiztosítás, az egészségügy és az oktatás fejlesztése. A nagytőkét hódító tervekkel és marxizmus kiirtásának ígéretével nyerte meg, de a pártprogram a tömegek meggyőzése érdekében tőke-ellenességet is tartalmazott.