Hétköznapi kommunikációs konfliktusok

A kommunikációról és résztvevőiről

A kommunikáció egy információ mozgásba lendítése, két fél közötti szándékos és kölcsönös fölhasználása. Kommunikációról általában emberi környezetben beszélünk, de beszélhetünk állatok, illetve emberek-állatok közötti kommunikációról is. A nyelvi közlésfolyamatban több tényezőnek van szerepe. A legfontosabbak: a beszélő és a hallgató, az üzenet, a kód (vagyis a nyelv), a csatorna és a beszédhelyzet.

Beszélő:

• közölni akar valamit.
• Ez olykor teljesen átgondolatlan, reflexszerű, automatikus cselekedet (mindennapos köszönés), máskor átgondolt, megformált közlés (önéletrajz megírása, hozzászólás átgondolása).
• Beszélő lehet adó, jeladó vagy közlő.

Hallgató:

• Az, akinek az üzenetet szánjuk.
• Észleli, felfogja és értelmezi a hallottakat. Hallgatót nevezhetjük vevőnek, jelvevőnek, befogadónak vagy címzettnek.
• A hallgatóból válhat beszélő (közlő).

A beszélő továbbítja közölnivalóját a hallgatónak üzenet formájában. Az üzenetet a beszélő formába önti (kódolja), a hallgató önmaga számára megfejti, lefordítja (dekódolja).

Kód:

• Hagyományokon alapuló, közösségileg elfogadott szabályrendszer.
• Van nem nyelvi kód (nonverbális), illetve verbális (szóbeli) kód.

Csatorna:

• A beszélő és a hallgató között létrejövő kommunikációs közeg.

Beszédhelyzet:

• kontextus, szituáció, az a kommunikációs közeg, melyben a közlemény megkapja a maga teljes jelentését

Kommunikációs konfliktusok

• A kommunikációban közösen ismert nyelvre van szükség, ez lehet az anyanyelv vagy mindkét fél által ismert idegen nyelv, ha azonban a felek nem egy nyelvet beszélnek, akkor az kommunikációs konfliktushoz vezet pl.: magyar anyanyelvű, idegen nyelven nem beszélő személy beszélget egy külföldivel – nem nyelvi kommunikációval kénytelenek megoldani a helyzetet;
• Ugyanígy kultúrbeli, szokásbeli eltérések is okozhatnak bonyodalmakat, ha nem ismerjük azoknak pontos jelentését, illetve más helyen vagy közegben más értelmet nyernek közölnivalóink pl.: szokásbeli eltérések két ország népe között, különböző köszönési formák;
• Anyanyelven belül is lehet fennakadás a megértésben: amikor a partner különleges nyelvváltozatot beszél, ismeretlen szavakat, szakszavakat használ, esetleg nagyon furcsa módon fűzi össze gondolatait pl.: korosztályok között nyelvi kifejezések, szókészletek más értelműek;
• Konfliktus okozhat a közvetítő közeg vagy csatorna meghibásodása, külső tényezők befolyásolása, az információ továbbításának valamilyen módon való akadályozása pl.: zajt keltő zavaró hatások, telefondrót meghibásodása, levél elkeveredik a Postán;
• Magában a beszédhelyzetben is adódhatnak konfliktusok, félreértések, melyek hatással vannak a közlés lefolyására pl.: mindkét kar felemelése mást jelent egy koncerten, futballmeccsen, tesnevelésórán vagy kivégzőosztag előtt; a kutya farkcsóválása is mást jelent az uralkodás és a behódolás szituációjában;
• A kommunikációt zavaró tényező lehet még a nem megfelelő szókincs, nyelv vagy stílus használata,
• illetve a kommunikáció sikerességét is gátolhatják olyan tényezők mint például a kommunikációs közegben létrejöhető zaj (pl.: hangzavar, fejfájás);
• Gyakran már a kommunikáció előkészítésében hibázunk, nem gondoljuk át mit akarunk elérni;
• Kommunikációs gátak / félreértés / nem elég árnyalt kifejezésmód, kettős értelmű szavak kifejezések használata;
• az információveszteség;
• hitelvesztés;
• a kommunikációs lánc megszakadása.