A nyelv és a beszéd
A beszéd, mint cselekvés egyedi alkotótevékenység, az egyén hozza létre az adott kommunikációs helyzetben. A nyelv és a beszéd nagyon szorosan összefügg.
- A nyelv nem más, mint eszközkészlet, a beszéd ennek a működtetése, azaz a működésben lévő nyelv.
- A beszéd nyelvhasználat, alapja a nyelv, ami egy kollektív, közös társadalmi jelenség.
- A beszéd tevékenység, a nyelv alkalmazása, egyéni alkalmazás, felhasználás.
- A beszéd az emberi kommunikáció legkifejezőbb, leggyakoribb, legfontosabb eszköze.
Austin, beszédaktus elmélete szerint minden mondatban benne van a cselekvésnek valamilyen szándéka.
Cselekszünk, ha:
- informálunk másokat
- figyelmeztetünk valakit
- rendelünk, ösztönözzük, meggyőzzük, rábeszéljük…
Tehát a beszéd aktus, vagy más néven a beszédtett a kommunikáció és a szöveg egyik funkciója, amely során a beszélő valamilyen cselekvést hajt végre.
John Searle szerint a beszédnek, mint cselekvésnek 4 összetevője van.
- a megnyilatkozás kimondása vagy leírása (egy kérdés)
- az utalás vagy kijelentés végrehajtása (megnyilatkozással elvégzett cselekvés, a kérdés kimondása)
- a kijelentés értelmezésének a jelzése (a kérdéssel elérni kívánt cél)
- a beszédtevékenység által elérni kívánt hatás (a kérdésből következő elvárások)
A beszédben, mint olyanban a kifejező, ábrázoló és felhívó funkciók érvényesülnek, ami alapvetően szándékos, hiszen az emberi beszédben a cél dominál. Ez a cél pedig nem más, mint a társadalmi kapcsolatok megvalósításai.
A beszéd funkciói:
- információközlés
- gondolatközlés
- egy cselekvés tudomásul vétele
- érzelmi világ, akarat, lelkiállapot kifejezése
- visszajelzés, befolyásolás
- óhaj, felszólítás, parancs, felkiáltás, kérés
Pragmatica – másodlagos üzenetek szinte fontosabb – melegem van –nyissa ki valaki az ablakot.
Beszéd, mint cselekvés
- a hangképzés is része
- metakommunikációs eszközök
Az emberi beszédet attól számítjuk, amikor még nem csak ösztönös felhívásként, vagy reakcióként jelent meg a hangkapcsolat, hanem amikor a valóságról közölni akart valamit.
A beszéd és a nyelv kapcsolata:
- a nyelvi jelekből a kommunikáció során a nyelv által előírt szabályok szerint mondatokat, szövegeket formálunk. A nyelvi jeleket a beszédben alkalmazzuk, tehát a beszéd valójában működésben levő nyelv.
- a nyelv egy eszközkészlet, a beszéd ennek működtetése.
- a nyelv és a beszéd szorosan összetartozó fogalmak, nem választhatók szét.
- a nyelv a nyelvi jeleknek és szerkesztési szabályoknak az összessége.
- a beszéd egyéni jelenség, az egyén alkotja az adott kommunikációs helyzetben.
- a nyelv közös (kollektív), társadalmi jelenség, amelyet az egyén a beszéd megalkotásakor használ.
- a szöveg nem nyelvi jelenség, hanem a nyelv használata, a beszéd része.
A nyelv és a kommunikáció:
- elválaszthatatlanok, nyelv nélkül nem lehet kommunikálni
- ezekhez szorosan kapcsolódnak a viselkedés, a nem nyelvi eszközök
- a nyelv állandó – mivel fennmarad -, de változó is – mert változik a szókészlete, új szavakkal gazdagodik, néhány elkopik/tűnik, más-más területen máshogy használják, tájszólás -.
A nyelv és a társadalom:
- nyelvhasználatunkat befolyásolják külső – lakóhely, foglalkozás, iskolázottság –, és belső – életkor, nem, öröklött tulajdonságok – tényezők is.
- ezek felismerhetőek a beszédben, magatartásformában.
A nyelv és a gondolkodás:
- két ellentétes vélemény létezik: van aki szerint a nyelv és a gondolkodás egy és ugyanaz, míg mások úgy gondolják, hogy nem ugyanaz.
- ma az az elfogadott tény, hogy a nyelv és a gondolkodás kölcsönösen feltételezi egymást, vagyis a nyelv a gondolkodáshoz nélkülözhetetlen, de a nyelv megértéséhez gondolkodni kell.
