A kommunikációs folyamat tényezői és a kifejezésmód

Mi az a kommunikáció?
A kommunikáció emberek közt kialakuló szándékos és kölcsönös információcsere. A kommunikáció szó a latin communicatio főnévből származik, melynek jelentése:
- közzététel
- teljesítés
- megadás
- gondolat közlése a hallgatóval
A kommunikáció mai értelmében véve jelent:
- tájékoztatást
- információcserét
- közlést
Mindig valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer segítségével jön létre. A kommunikáció létrejöhet:
- ember és ember között
- ember és más élőlény között
- különböző élőlények között
- ember és gépek között
- gépek és gépek között (pl.: számítógépes rendszerek)
Az emberi kommunikáció nyelvi és nem nyelvi jelekkel történik. Ahhoz, hogy sikeres kommunikáció jöjjön létre hét kommunikációs tényező együttes jelenlétére van szükség. Ha a hét tényező közül egy is hiányzik, nem teljes értékű a kommunikáció. A kommunikációban részt vehet két vagy több fél is.
A kommunikáció tényezői:
1. Adó ( beszélő, író, jelező, feladó)
- különböző nyelvi és nem nyelvi jelek segítségével üzenetet küld a vevőnek
- ő indítja el a kommunikációs folyamatot
- kódolja az üzenetet
- visszacsatoláskor vevővé válik
2. Vevő (hallgató, olvasó, értelmező, címzett)
- neki szól az üzenet, melyet ő dekódol (értelmez, megfejt)
- az üzenetet felfogja, értelmezi, s ha módja van rá válaszol, visszacsatol
- visszacsatoláskor adóvá válik, szerepet cserélnek
3. Csatorna
- közvetítő közeg
- ezen jut el az üzenet a feladótól a vevőig
- lehet: hallható (telefon) vagy látható (papír, levél), érezhető (tapintás) és többféle (beszélgetés)
4. Üzenet
- emiatt jön létre a kommunikációs folyamat
- a közlési szándék
5. Kód
- az üzenetet kifejező közös jelrendszer
- közös „nyelv” (nem csak az azonos nyelvhasználat, hanem a kommunikációs partnerek azonos gondolkodásmódja, azonos nyelvhasználata, nyelvi stílusa, nyelvi magatartása, nyelvi illeme)
- a kommunikációs folyamatban alkalmazunk nyelvi (írott és beszélt forma is) és nem nyelvi kódokat is
- csak akkor hatékony, sikeres a kommunikáció, ha a felhasznált kódot mindkét fél ismeri
6. Kontaktus
- az adott beszédhelyzet
- a kommunikációnak mindig csak egy adott beszédhelyzetben van jelentése
- ki beszél, mikor, hol, miért, kivel, miről, mit?
7. Kontextus
- a közös valóság, a közös előismeret
- a minket körülvevő világ megfelelő ismerete
- mindkét félnek ismernie kell azt a valóságdarabot, melyről beszélnek
- a közös előzmények nagyban megkönnyítik a felek közötti kommunikációt, hiszen olyan dologról beszélnek, amelyet közösen éltek át, ilyenkor jellemző, hogy a felek már „félszavakból” is értik egymást
A kommunikáció céljai, funkciói:
A kommunikációnak a beszédhelyzettől, az üzenettől függően más és más célja lehet, attól függően, hogy mi az adó szándéka.
1. Tájékoztató (referenciális) funkció
- az adó közöl valamit, tájékoztat valamiről
- általában kijelentő mondatokat használ
2. Érzelmi (emotív, kifejező) funkció
- az adó az érzelmeit, érzéseit, hangulatát közli
- általában felkiáltó vagy óhajtó mondatokat használ
3. Felhívó (konatív) funkció
- az adó cselekvésre kívánja késztetni a vevőt
- általában felszólító mondatokat használ
4. Esztétikai (poétikai) funkció
- az adó szándéka közlés mellett a gyönyörködtetés is (pl.: irodalmi szövegek)
5. Metanyelvi (értelmező) funkció
- az adó magáról a nyelvről beszél a nyelv segítségével
- a nem nyelvi jelek segítenek értelmezni az elhangzott közlést (pl.: ez most komoly dolog vagy tréfa)
6. Kapcsolatteremtő funkció
- a kommunikációs folyamat megnyitása
- köszönés
- megszólítás
- kérdés (Hogy vagy? Mi újság?)
7. Kapcsolatfenntartó funkció
- általában kérdések:
- Érti-e, amit mondunk (Tudod? Érted?)
- Figyel-e ránk (Ugye? Figyelsz?)
8. Kapcsolatlezáró funkció
- a beszélgetés lezárása
- elköszönés
A kommunikációs funkciók általában együtt vannak jelen. Hogy melyik funkció kerül előtérbe, az függ a kommunikáció céljától, a szöveg típusától és a kommunikációs tényezőktől. Minden tényezőt, mely zavarja a kommunikációs folyamatot, torzítja az üzenetet, vagy eljutását a befogadóhoz gátolják, zajnak nevezünk.
A kommunikáció típusai:
1. A kommunikáció irányultsága szerint:
A, Egyirányú kommunikáció:
- a hallgató nem töltheti be az adó szerepét
- nincs lehetőség a visszacsatolásra
B, Kétirányú kommunikáció:
- ha az adó és a vevő állandóan szerepet cserél
- van visszacsatolás
2. Hogyan vannak jelen a kommunikációs partnerek térben és időben?
A, Közvetlen kommunikáció:
- ha az adó és a vevő egyszerre vesz részt a kommunikációs folyamatban
- egy helyen, egy időben vannak (pl.: beszélgetés)
B, Közvetett kommunikáció:
- ha a kommunikáció nem egy térben és időben zajlik (pl.:levél, telefon)
Példák:
- Egyirányú, közvetett -> TV (a nézők vevőként fogadják az üzenetet de a kommunikáció egyirányú, hiszen nincs válasz az üzenetre, a kommunikáció nem egy térben és időben zajlik)
- Egyirányú, közvetlen -> Előadás (a nézők/hallgatók vevőként közvetlenül megkapják az üzenetet, hiszen egy térben és időben vannak azonban válasz az üzenetre közvetlenül az előadás pillanatában nem jellemző)
- Kétirányú közvetett -> Telefon (ebben az esetben mindkét fél aktívan részt vesz a kommunikációban, azonban nem egy térben történik a beszélgetés így közvetett lesz)
- Kétirányú közvetlen -> Beszélgetés (a két beszélő (vagy akár több is) egy térben és egy időben helyezkedik el)