Hirdetés

A kommunikációs folyamat tényezői és a kifejezésmód

6 perc olvasás
A kommunikációs folyamat tényezői és a kifejezésmód

Mi az a kommunikáció?

A kommunikáció emberek közt kialakuló szándékos és kölcsönös információcsere. A kommunikáció szó a latin communicatio főnévből származik, melynek jelentése:

Hirdetés
  • közzététel
  • teljesítés
  • megadás
  • gondolat közlése a hallgatóval

A kommunikáció mai értelmében véve jelent:

  • tájékoztatást
  • információcserét
  • közlést

Mindig valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer segítségével jön létre. A kommunikáció létrejöhet:

  • ember és ember között
  • ember és más élőlény között
  • különböző élőlények között
  • ember és gépek között
  • gépek és gépek között (pl.: számítógépes rendszerek)
Hirdetés

Az emberi kommunikáció nyelvi és nem nyelvi jelekkel történik. Ahhoz, hogy sikeres kommunikáció jöjjön létre hét kommunikációs tényező együttes jelenlétére van szükség. Ha a hét tényező közül egy is hiányzik, nem teljes értékű a kommunikáció. A kommunikációban részt vehet két vagy több fél is.

A kommunikáció tényezői:

1. Adó ( beszélő, író, jelező, feladó)

  • különböző nyelvi és nem nyelvi jelek segítségével üzenetet küld a vevőnek
  • ő indítja el a kommunikációs folyamatot
  • kódolja az üzenetet
  • visszacsatoláskor vevővé válik

2. Vevő (hallgató, olvasó, értelmező, címzett)

  • neki szól az üzenet, melyet ő dekódol (értelmez, megfejt)
  • az üzenetet felfogja, értelmezi, s ha módja van rá válaszol, visszacsatol
  • visszacsatoláskor adóvá válik, szerepet cserélnek

3. Csatorna

  • közvetítő közeg
  • ezen jut el az üzenet a feladótól a vevőig
  • lehet: hallható (telefon) vagy látható (papír, levél), érezhető (tapintás) és többféle (beszélgetés)

4. Üzenet

  • emiatt jön létre a kommunikációs folyamat
  • a közlési szándék
Hirdetés

5. Kód

  • az üzenetet kifejező közös jelrendszer
  • közös „nyelv” (nem csak az azonos nyelvhasználat, hanem a kommunikációs partnerek azonos gondolkodásmódja, azonos nyelvhasználata, nyelvi stílusa, nyelvi magatartása, nyelvi illeme)
  • a kommunikációs folyamatban alkalmazunk nyelvi (írott és beszélt forma is) és nem nyelvi kódokat is
  • csak akkor hatékony, sikeres a kommunikáció, ha a felhasznált kódot mindkét fél ismeri

6. Kontaktus

  • az adott beszédhelyzet
  • a kommunikációnak mindig csak egy adott beszédhelyzetben van jelentése
  • ki beszél, mikor, hol, miért, kivel, miről, mit?

7. Kontextus

  • a közös valóság, a közös előismeret
  • a minket körülvevő világ megfelelő ismerete
  • mindkét félnek ismernie kell azt a valóságdarabot, melyről beszélnek
  • a közös előzmények nagyban megkönnyítik a felek közötti kommunikációt, hiszen olyan dologról beszélnek, amelyet közösen éltek át, ilyenkor jellemző, hogy a felek már „félszavakból” is értik egymást

A kommunikáció céljai, funkciói:

A kommunikációnak a beszédhelyzettől, az üzenettől függően más és más célja lehet, attól függően, hogy mi az adó szándéka.

1. Tájékoztató (referenciális) funkció

  • az adó közöl valamit, tájékoztat valamiről
  • általában kijelentő mondatokat használ
Hirdetés

2. Érzelmi (emotív, kifejező) funkció

  • az adó az érzelmeit, érzéseit, hangulatát közli
  • általában felkiáltó vagy óhajtó mondatokat használ

3. Felhívó (konatív) funkció

  • az adó cselekvésre kívánja késztetni a vevőt
  • általában felszólító mondatokat használ

4. Esztétikai (poétikai) funkció

  • az adó szándéka közlés mellett a gyönyörködtetés is (pl.: irodalmi szövegek)

5. Metanyelvi (értelmező) funkció

  • az adó magáról a nyelvről beszél a nyelv segítségével
  • a nem nyelvi jelek segítenek értelmezni az elhangzott közlést (pl.: ez most komoly dolog vagy tréfa)

6. Kapcsolatteremtő funkció

  • a kommunikációs folyamat megnyitása
  • köszönés
  • megszólítás
  • kérdés (Hogy vagy? Mi újság?)
Hirdetés

7. Kapcsolatfenntartó funkció

  • általában kérdések:
  • Érti-e, amit mondunk (Tudod? Érted?)
  • Figyel-e ránk (Ugye? Figyelsz?)

8. Kapcsolatlezáró funkció

  • a beszélgetés lezárása
  • elköszönés

A kommunikációs funkciók általában együtt vannak jelen. Hogy melyik funkció kerül előtérbe, az függ a kommunikáció céljától, a szöveg típusától és a kommunikációs tényezőktől. Minden tényezőt, mely zavarja a kommunikációs folyamatot, torzítja az üzenetet, vagy eljutását a befogadóhoz gátolják, zajnak nevezünk.

A kommunikáció típusai:

1. A kommunikáció irányultsága szerint:

A, Egyirányú kommunikáció:

  • a hallgató nem töltheti be az adó szerepét
  • nincs lehetőség a visszacsatolásra

B, Kétirányú kommunikáció:

  • ha az adó és a vevő állandóan szerepet cserél
  • van visszacsatolás

2. Hogyan vannak jelen a kommunikációs partnerek térben és időben?

A, Közvetlen kommunikáció:

  • ha az adó és a vevő egyszerre vesz részt a kommunikációs folyamatban
  • egy helyen, egy időben vannak (pl.: beszélgetés)
Hirdetés

B, Közvetett kommunikáció:

  • ha a kommunikáció nem egy térben és időben zajlik (pl.:levél, telefon)

Példák: 

  • Egyirányú, közvetett -> TV (a nézők vevőként fogadják az üzenetet de a kommunikáció egyirányú, hiszen nincs válasz az üzenetre, a kommunikáció nem egy térben és időben zajlik)
  • Egyirányú, közvetlen -> Előadás (a nézők/hallgatók vevőként közvetlenül megkapják az üzenetet, hiszen egy térben és időben vannak azonban válasz az üzenetre közvetlenül az előadás pillanatában nem jellemző)
  • Kétirányú közvetett -> Telefon (ebben az esetben mindkét fél aktívan részt vesz a kommunikációban, azonban nem egy térben történik a beszélgetés így közvetett lesz)
  • Kétirányú közvetlen -> Beszélgetés (a két beszélő (vagy akár több is) egy térben és egy időben helyezkedik el)