A kommunikációs folyamat tényezői és a kifejezésmód

Mi az a kommunikáció?

A kommunikáció emberek közt kialakuló szándékos és kölcsönös információcsere. A kommunikáció szó a latin communicatio főnévből származik, melynek jelentése:

• közzététel
• teljesítés
• megadás
• gondolat közlése a hallgatóval

A kommunikáció mai értelmében véve jelent:

• tájékoztatást
• információcserét
• közlést

Mindig valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer segítségével jön létre. A kommunikáció létrejöhet:

• ember és ember között
• ember és más élőlény között
• különböző élőlények között
• ember és gépek között
• gépek és gépek között (pl.: számítógépes rendszerek)

Az emberi kommunikáció nyelvi és nem nyelvi jelekkel történik. Ahhoz, hogy sikeres kommunikáció jöjjön létre hét kommunikációs tényező együttes jelenlétére van szükség. Ha a hét tényező közül egy is hiányzik, nem teljes értékű a kommunikáció. A kommunikációban részt vehet két vagy több fél is.

A kommunikáció tényezői:

1. Adó ( beszélő, író, jelező, feladó)

• különböző nyelvi és nem nyelvi jelek segítségével üzenetet küld a vevőnek
• ő indítja el a kommunikációs folyamatot
• kódolja az üzenetet
• visszacsatoláskor vevővé válik

2. Vevő (hallgató, olvasó, értelmező, címzett)

• neki szól az üzenet, melyet ő dekódol (értelmez, megfejt)
• az üzenetet felfogja, értelmezi, s ha módja van rá válaszol, visszacsatol
• visszacsatoláskor adóvá válik, szerepet cserélnek

3. Csatorna

• közvetítő közeg
• ezen jut el az üzenet a feladótól a vevőig
• lehet: hallható (telefon) vagy látható (papír, levél), érezhető (tapintás) és többféle (beszélgetés)

4. Üzenet

• emiatt jön létre a kommunikációs folyamat
• a közlési szándék

5. Kód

• az üzenetet kifejező közös jelrendszer
• közös „nyelv” (nem csak az azonos nyelvhasználat, hanem a kommunikációs partnerek azonos gondolkodásmódja, azonos nyelvhasználata, nyelvi stílusa, nyelvi magatartása, nyelvi illeme)
• a kommunikációs folyamatban alkalmazunk nyelvi (írott és beszélt forma is) és nem nyelvi kódokat is
• csak akkor hatékony, sikeres a kommunikáció, ha a felhasznált kódot mindkét fél ismeri

6. Kontaktus

• az adott beszédhelyzet
• a kommunikációnak mindig csak egy adott beszédhelyzetben van jelentése
• ki beszél, mikor, hol, miért, kivel, miről, mit?

7. Kontextus

• a közös valóság, a közös előismeret
• a minket körülvevő világ megfelelő ismerete
• mindkét félnek ismernie kell azt a valóságdarabot, melyről beszélnek
• a közös előzmények nagyban megkönnyítik a felek közötti kommunikációt, hiszen olyan dologról beszélnek, amelyet közösen éltek át, ilyenkor jellemző, hogy a felek már „félszavakból” is értik egymást

A kommunikáció céljai, funkciói:

A kommunikációnak a beszédhelyzettől, az üzenettől függően más és más célja lehet, attól függően, hogy mi az adó szándéka.

1. Tájékoztató (referenciális) funkció

• az adó közöl valamit, tájékoztat valamiről
• általában kijelentő mondatokat használ

2. Érzelmi (emotív, kifejező) funkció

• az adó az érzelmeit, érzéseit, hangulatát közli
• általában felkiáltó vagy óhajtó mondatokat használ

3. Felhívó (konatív) funkció

• az adó cselekvésre kívánja késztetni a vevőt
• általában felszólító mondatokat használ

4. Esztétikai (poétikai) funkció

• az adó szándéka közlés mellett a gyönyörködtetés is (pl.: irodalmi szövegek)

5. Metanyelvi (értelmező) funkció

• az adó magáról a nyelvről beszél a nyelv segítségével
• a nem nyelvi jelek segítenek értelmezni az elhangzott közlést (pl.: ez most komoly dolog vagy tréfa)

6. Kapcsolatteremtő funkció

• a kommunikációs folyamat megnyitása
• köszönés
• megszólítás
• kérdés (Hogy vagy? Mi újság?)

7. Kapcsolatfenntartó funkció

• általában kérdések:
• Érti-e, amit mondunk (Tudod? Érted?)
• Figyel-e ránk (Ugye? Figyelsz?)

8. Kapcsolatlezáró funkció

• a beszélgetés lezárása
• elköszönés

A kommunikációs funkciók általában együtt vannak jelen. Hogy melyik funkció kerül előtérbe, az függ a kommunikáció céljától, a szöveg típusától és a kommunikációs tényezőktől. Minden tényezőt, mely zavarja a kommunikációs folyamatot, torzítja az üzenetet, vagy eljutását a befogadóhoz gátolják, zajnak nevezünk.

A kommunikáció típusai:

1. A kommunikáció irányultsága szerint:

A, Egyirányú kommunikáció:

• a hallgató nem töltheti be az adó szerepét
• nincs lehetőség a visszacsatolásra

B, Kétirányú kommunikáció:

• ha az adó és a vevő állandóan szerepet cserél
• van visszacsatolás

2. Hogyan vannak jelen a kommunikációs partnerek térben és időben?

A, Közvetlen kommunikáció:

• ha az adó és a vevő egyszerre vesz részt a kommunikációs folyamatban
• egy helyen, egy időben vannak (pl.: beszélgetés)

B, Közvetett kommunikáció:

• ha a kommunikáció nem egy térben és időben zajlik (pl.:levél, telefon)

Példák: 

• Egyirányú, közvetett -> TV (a nézők vevőként fogadják az üzenetet de a kommunikáció egyirányú, hiszen nincs válasz az üzenetre, a kommunikáció nem egy térben és időben zajlik)
• Egyirányú, közvetlen -> Előadás (a nézők/hallgatók vevőként közvetlenül megkapják az üzenetet, hiszen egy térben és időben vannak azonban válasz az üzenetre közvetlenül az előadás pillanatában nem jellemző)
• Kétirányú közvetett -> Telefon (ebben az esetben mindkét fél aktívan részt vesz a kommunikációban, azonban nem egy térben történik a beszélgetés így közvetett lesz)
• Kétirányú közvetlen -> Beszélgetés (a két beszélő (vagy akár több is) egy térben és egy időben helyezkedik el)