A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói

1. kommunikációs folyamat tényezői és funkciói

A kommunikáció szó latin eredetű. A communicare ige  jelentése: közössé tesz, a communicatio főnév amely közzététel, teljesítés, megadás, illetve a gondolat közlése a hallgatóval jelentésben használatos. Maga a kommunikáció tehát tájékoztatást, információk cseréjét jelenti valamilyen erre szolgáló eszköz segítségével. Kommunikációnak (közlésfolyamatnak) nevezzük bármely jelrendszernek, elsősorban a nyelvnek, az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználását. A jó kommunikációs készség és a helyes, igényes nyelvhasználat a társadalmi érvényesülés alapja.

 

Az Idegen szavak és kifejezések szótárában a kommunikáció négy jelentését találjuk:  

1. tájékoztatás, (hír)közlés;  

2. hírinformációk közlése vagy cseréje valamilyen erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer (nyelv, gesztus stb.) útján;

3. ritkán: közlemény;

4. régiesen: összeköttetés, közlekedés, érintkezés.

 

2. A kommunikáció értelme, használati köre

 – nagyon gyakran leszűkül a nyelvi kommunikáció fogalmára. Ha csak második jelentését vesszük figyelembe, akkor is világossá válik: a lényeg az, hogy valamilyen kapcsolatban álló felek egy általuk kialakított jelrendszerrel képesek egy- mással valamit közölni, s ily módon befolyásolni egymás viselkedését. A jel ebben a folyamatban bármi lehet, ami nemcsak önmagával azonos, hanem még valamire utal.

– „Jel az, ami az érzékelésnek önmagát,a léleknek pedig önmagán kívül valami mást tár elébe” (Augustinus: Vallomások)

– így eredetük alapján megkülönböztetjük:

 – a természetes jeleket, (pl. a füst a tűz jeleként), és a

– mesterséges jeleket, (pl. a nyelvek, a jelképek). Az, hogy egy-egy jel mire utal, megegyezés kérdése. A jelekkel foglalkozó tudományág, a szemiotika fejlődése, kutatási eredményei nagyban elősegítették a nyelvi kommunikációs folyamat feltárását, leírását.

 

3. A nyelvészetben a kommunikációs folyamat tényezőinek meghatározása

– Jakobson nevéhez kötődik. Rendszerében 6 tényezőt különített el: a feladót, a címzettet, az üzenetet, a kódot, a kontextust és a kontaktust:

1. Közlő vagy feladó (aki beszél).

2. A címzett vagy vevő (akinek beszélnek).   

– A feladó és a címzett állandó kölcsönhatásban vannak.

3. A közlemény, az üzenet (részben vagy egészben közös ismeretekre van szükség)

4. Kód. A közleményt kifejező nyelv, vagy jelrendszer. Ennek elemei és szabályai, amelyeket a résztvevők kölcsönösen ismernek.

5. A kontextus, beszédhelyzet, vagy szituáció. Az a kommunikációs közeg, amelyben a közlemény megkapja a maga teljes jelentését.

6. A közvetítő közeg, vagy csatorna – kontaktus. Az információ továbbításának az eszköze (telefonvonal, internet, levegő stb.).

– a feladó mindig az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld. Ahhoz, hogy ez az üzenet mind a két fél számára érthető legyen, szükség van egy közös kódra, amely hatékonyan akkor tud működni, ha létezik egy kontextus, egy összefüggés, a valóság (az, amiről szó van). A kontaktus a fizikai csatornát (auditív, vizuális stb. csatornák) jelenti, a pszichológiai kapcsolatot feltételezi feladó és címzett között. Ezek teszik lehetővé az interakciót.

– Jakobson e tényezők mellett a nyelvi kommunikáció alapfunkcióit is meghatározta. Ezek a funkciók a beszédben nem választhatók mereven szét, de a megnyilatkozás típusától függően egyik vagy másik előtérbe kerülhet.

– A referenciális (közlő, tájékoztató) funkció a kontextussal van kapcsolatban. Nyelvi formái   lehetnek az útbaigazítás, hirdetés, üzenetközvetítés, előadás stb.

– Az emotív (érzelmi) funkció a beszélőnek az üzenettel kapcsolatos érzelmeit, indulatait, hangulatait fejezi ki. Nyelvi kifejezőeszközei gyakran az indulatszavak lehetnek.

– A konatív (felhívó) funkció a címzettre irányul, annak befolyásolására szolgál. Nyelvi formái   lehetnek a megszólítás, felszólítás, meghívás, tudakozódás stb. – A fatikus funkció a kommunikáció létrehozására, fenntartására, meghosszabbítására vonatkozik. Nyelvi megnyilvánulásai lehetnek a köszönés, megszólítás, bemutatás stb.

– A metanyelvi funkció a kódra utal, a nyelv segítségével magáról a nyelvről szól a kommunikáció.

– A poétikai funkciót az üzenet hordozza, amennyiben a nyelvi megformáltsággal esztétikai   hatást is érünk el.