Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig – I rész

Traianus fóruma igen töredékesen maradt fenn. Szinte csoda, hogy áll a császár sírja fölé emelt oszlop, azzal a spirálisan rátekeredő domborműszalaggal, amely a Duna-vidéki hadjáratokat örökíti meg. Raffaello és Michelangelo mintha erről a reliefről merítették volna stílusuk monumentalitását. Az utóbbi mondta Tiziano egy kompozíciójával kapcsolatban, hogy a velenceiek sosem fognak igazán tökéletes műveket alkotni, mert nincs egy olyan Traianus-oszlopuk, mint a rómaiaknak.

Az oszlop kocka alakú talapzatát háborús trófeák reliefes ábrázolásai borítják. Az egyszerű bázis után kezdődik a domborműszalag spirálja, amely lépésről lépésre örökíti meg a nagy uralkodó hadjáratait. Az események ábrázolása rendkívül részletes, hiszen Apollodórosz elkísérte a császárt hadjárataira, sőt ő irányította a híres dunai hídverést. Könnyen elképzelhető tehát, hogy még a terepviszonyok ábrázolása is valós, és az alakok között sok a tényleges képmás. Hogy mennyire lehetnek hűek ezek a portrék, arra az uralkodó ábrázolásaiból következtethetünk, aki nem kevesebb, mint hetvenszer van jelen az oszlopra csigavonalban felkúszó frízen.

Az egyes jelenetek megszakítás nélkül követik egymást; a csaták és a cselekmény különböző állomásait nem fogják körül keretek. Mégis, az alakok csoportosítása olyan ügyes, hogy könnyű különválasztani a képek értelmét. Ugyanaz a folyamatos stílus ez, amelyet majd a keresztény művészet is átvesz. A Traianus-oszlop hatalmas fríztekercse nem más, mint a hadjáratok képes krónikája, egy márványba vésett könyv. Illusztrációi néha rendkívül realisták, de az is érzékelhető, hogy a rómaiak szoros kapcsolatba kerültek azokkal a „barbár” népekkel, amelyeknek a szelleme majd a középkort élteti. Fájdalmas arckifejezésű barbárok csoportjai tárgyalják az események menetét, a küzdelemből asszonyaik is kiveszik részüket, Decebalus, a dákok királya pedig nagy ellenfélként jelenik meg, és halála is hősies.

Más jelenetek a béke időszakait ábrázolják: a barbárok vezérei hódolnak a császárnak, és ő kegyesen magához engedi a legyőzötteket. Látunk mozgalmas tábori képeket, a római katonai életből ellesett, valósághű pillanatokat. De a kiterítve több mint kétszáz méter hosszú frízen a mindig jelenlévő Traianus a cselekmény főhőse. A nehéz pillanatokban ő hoz segítséget, személyesen vezeti a menetet, irányítja az építkezéseket, egyszerű katona módjára vesz részt a csatákon.

Traianust a szintén hispániai Hadrianus követte a császári trónon. A 117-től 138-ig uralkodó Hadrianus az építészet szerelmese volt. Fennmaradt róla, hogy ő maga készítette az uralkodása alatt emelt legjelentősebb épületek terveit, és kivitelezésükben is részt vett. Egy domborművön Venus és Roma – töredékesen fennmaradt templomának felszentelési szertartásán látjuk. Az épület kettős templom volt, homlokzatain tíz-tíz oszloppal. Mindkét cellája közepén apszissal zárult, ezekben állt Venus, illetve Roma szobra. A cellák különlegessége a kazettás dongaboltozat volt; az apszisokban még ma is látni a stukkóval díszített kazettákat. Az épület kétségtelenül nagyszerű lehetett, bár a hagyomány szerint Apollodórosz tett néhány nem éppen dicsérő megjegyzést, amikor megkapta a császár tervét és azt a levelet, amelyben Hadrianus kikérte véleményét a tervezett új templomról.
Hadrianus kezdeményezésére sok templomot emeltek a keleti tartományokban és Egyiptomban is. Az uralkodó sokat utazott, kifinomult érzékkel szemlélte a távoli tartományok monumentális épületeit, majd megpróbálta utánozni őket Rómában. Görögország iránti vonzódását ma is tanúsítja Athénban a Hadrianus-ív, amely annak az új városnak lett a kapuja, amelyet a császár az akkor már teljesen jelentőségét vesztett régi Athén mellett kezdett felépíteni.

Hadrianus Róma közelében, Tiburban épített nagyszabású villáján érezhető vonzódása az egzotikumhoz; egyes részei egyenesen egyiptomi, illetve keleti stílusúak. A Hadrianus-villa maradványai még romjaiban is hatalmasak, a stukkórétegtől megfosztott boltívek óriási tereket fednek. A villa területén könyvtárak, színházak, fürdők, vendégházak, latin és keleti isteneknek szentelt templomok álltak, tele szobrokkal és a legkülönbözőbb műtárgyakkal. A római és más múzeumok jó néhány szoborkincse a Villa Hadrianá rommezőjéről származik. A Traianus hadjáratai után beköszöntött viszonylag békés időkben Hadrianus császár ebben a palotában gyűjtötte össze az ókor sok remekművét vagy ezek hű másolatait.Hadrianus uralkodásának idején a klasszikus stílus akadémikus felélesztése figyelhető meg. Ekkor indult meg a nagy jövőjű szarkofágok tömeges készítése. A klasszicista -természetesen itt nem olyan értelemben használatos a fogalom, mint majd a barokkot, rokokó követő időszakra vonatkozóan – kifejezés mód mellett megfigyelhető az emberkép átalakulása, mely később azt eredményezte, hogy a testi létezést alávetették a szellemiség kifejezésének. Ilyen pl. a szemcsillag jelölése a Hadrianus-kor szobrain. A császár nagy építkezései közül azok a legjelentősebbek, amelyek a damaszkuszi Apollodóros tevékenységével függnek össze. Ilyen pl. a Pantheon.