Shakespeare élete, munkássága

Shakespeare életéről nem sokat tudunk, az adatok hiányosak és gyakran pontatlanok. Születési helye Stratford-upon-Avon, egy falusias kisváros. Shakespeare 18 éves korában, 1582-ben vette feleségül a nála 8 évvel idősebb Anne Hathawayt, akitől három gyermeke született. 1585-86 táján hagyta el családját, és Londonba költözött. Itt kapcsolatba került a színházzal, s egy 1592-es adat már sikeres fővárosi színészként és drámaíróként említi. Az 1599-ben épült Globe Színháznak főrészvényese volt, s időközben meg is gazdagodott. 1607 után felhagyott a színészi mesterséggel, s egyre több időt töltött Stratfordban. Utolsó éveiben már elzárkózott a világtól, s szülővárosában halt meg, a hagyomány szerint születésnapján 1616. április 23-án.
Eleinte régebbi darabok átdolgozásával foglalkozott, de pályakezdésének művei is jórészt átdolgozások. Drámaírói pályájának első felére 22 darab esik: a VIII. Henrik kivételével az összes királydráma, regényes színművek és vígjátékok mint a Szentivánéji álom, Velencei kalmár, Ahogy tetszik és a Vízkereszt. 1593-ban jelentette meg Venus és Adonis című „mitológiai románcát“. Rá egy évre a Lucretia meggyalázása c. elbeszélő költeményét. Ekkor írhatta szonettjeinek legnagyobb részét. Lírai verseinek legfőbb témája a barátság és a szerelem volt. 154 szonettje 1609-ben látott napvilágot. Pályájának második felében világszemlélete komorabbá vált. Művészete ekkorra ért be igazán. Kiemelkedő darabjai a Julius Caesar, a Hamlet, Troilus és Cressida, az Othello, Lear király, Macbeth és az Antonius és Kleopátra. Pályája végén új drámatípust teremtett, a Téli rege és A vihar innen valók.

 

Rómeó és Júlia:

Arthur Brooke elbeszélő költeményét használja fel forrásként 1594-ben írta, nyomtatásban 1597-ben jelent meg.
A színterek gyors váltakozásra és a hangulati elemek keveredése középkori hagyomány.
Ami új: a szerelmi téma
Műfaja: tragédia

 

Szerkesztés:

Fokozódó intenzitás pl.: utcajelenet
Párhuzamos szerkesztés: A feudális erkölcsök és a reneszánsz szabadságvágy kifejeződése
Külső helyszínekről a belső színterekre kerül a hangsúly.
Árnyékolt jellemrajz: több helyzetben sokoldalúan bemutatott alakok → antik tragédiák
Reneszánsz szabadságvágy ↔ Középkori erkölcs
Szabad párválasztás, tiszta érzések
Érdekházasság (ókorban is)
Rómeó és Júlia a viszályon kívül helyezik magukat.
A családok közti ősi viszály (már nevetséges)
Reneszánsz életszeretet, életöröm: Mercutio
Tybalt szítja egyedül a haragot
Lőrinc barát a két család kibékülését várja a házasságtól.

Kettősség:
Rómeó és Júlia nem olyan értelemben tragikus hősök, mint Antigoné, aki egy eszméhez ragaszkodva bukik el. A rendkívüli erejű, hirtelen támadt szenvedély emeli őket azzá. Akaratlanul is szembekerülnek a régi erkölcsökkel és hordozói lesznek a reneszánsz szabadságvágynak – és hősei.
Capulet: házasság kétféle megítélése:
Először lányára bízza a döntést.
Utána kényszeríti a házasságra – Párishoz.
Capuletné: Szereti lányát, de ő is a feudális erkölcsök híve.
Páris: Szereti Júliát, de háta mögött egyezkedik az apjával.
Dajka: kétarcú szereplő
Júliának Rómeót dicséri
Capuletnének pedig Párist.
Lőrinc barát: A szerelmesek pártját fogja.

 

Drámaszerkezet:


Expozíció:

– az utcai csetepaté, herceg rendelete
– Páris megkéri Júlia kezét – apjától

Bonyodalom kezdete: Rómeó és Júlia egymásba szeretnek a bálon.

Bonyodalom fokozódása:

– Összeházasodnak a szerelmesek.
– Mercutio és Tybalt halála.
– Júlia megtudja esküvője napját.
– Rómeót száműzi a herceg Montavába.
– Júlia megissza az álomitalt.
– A levél nem érkezik meg.

Tetőpont: Kriptajelenet (Rómeó és Júlia halála)

Megoldás: Két család kibékül.

Fő gondolat: A tiszta érzések, a szerelem meghiúsul a gyűlölködő környezetben.

 

A shakespeare-i dramatológia:


fordulatos eseménysor
hangulati elemek keveredése
idő: jelen idő
tér: változó színhelyek ↔Antik tragédiák
cselekmény. Párhuzamos
hit a gyógyfüvek erejében (álomital)
véletlenek (Tybalt halála után)
kar, csak itt
az angol népnyelv tükre