Shakespeare élete, munkássága, Rómeó és Júlia szerkezet, elemzés

Shakespeare élete, munkássága

Shakespeare életéről nem sokat tudunk, az adatok hiányosak és gyakran pontatlanok. Születési helye Stratford-upon-Avon, egy falusias kisváros. Shakespeare 18 éves korában, 1582-ben vette feleségül a nála 8 évvel idősebb Anne Hathawayt, akitől három gyermeke született. 1585-86 táján hagyta el családját, és Londonba költözött. Itt kapcsolatba került a színházzal, s egy 1592-es adat már sikeres fővárosi színészként és drámaíróként említi. Az 1599-ben épült Globe Színháznak főrészvényese volt, s időközben meg is gazdagodott. 1607 után felhagyott a színészi mesterséggel, s egyre több időt töltött Stratfordban. Utolsó éveiben már elzárkózott a világtól, s szülővárosában halt meg, a hagyomány szerint születésnapján 1616. április 23-án. Eleinte régebbi darabok átdolgozásával foglalkozott, de pályakezdésének művei is jórészt átdolgozások. Drámaírói pályájának első felére 22 darab esik: a VIII. Henrik kivételével az összes királydráma, regényes színművek és vígjátékok mint a Szentivánéji álom, Velencei kalmár, Ahogy tetszik és a Vízkereszt. 1593-ban jelentette meg Venus és Adonis című „mitológiai románcát“. Rá egy évre a Lucretia meggyalázása c. elbeszélő költeményét. Ekkor írhatta szonettjeinek legnagyobb részét. Lírai verseinek legfőbb témája a barátság és a szerelem volt. 154 szonettje 1609-ben látott napvilágot. Pályájának második felében világszemlélete komorabbá vált. Művészete ekkorra ért be igazán. Kiemelkedő darabjai a Julius Caesar, a Hamlet, Troilus és Cressida, az Othello, Lear király, Macbeth és az Antonius és Kleopátra. Pályája végén új drámatípust teremtett, a Téli rege és A vihar innen valók.

Rómeó és Júlia

Arthur Brooke elbeszélő költeményét használja fel forrásként 1594-ben írta, nyomtatásban 1597-ben jelent meg. A színterek gyors váltakozásra és a hangulati elemek keveredése középkori hagyomány. Ami új: a szerelmi téma Műfaja: tragédia

Szerkesztés

Fokozódó intenzitás pl.: utcajelenet Párhuzamos szerkesztés: A feudális erkölcsök és a reneszánsz szabadságvágy kifejeződése Külső helyszínekről a belső színterekre kerül a hangsúly. Árnyékolt jellemrajz: több helyzetben sokoldalúan bemutatott alakok → antik tragédiák Reneszánsz szabadságvágy ↔ Középkori erkölcs Szabad párválasztás, tiszta érzések Érdekházasság (ókorban is) Rómeó és Júlia a viszályon kívül helyezik magukat. A családok közti ősi viszály (már nevetséges) Reneszánsz életszeretet, életöröm: Mercutio Tybalt szítja egyedül a haragot Lőrinc barát a két család kibékülését várja a házasságtól.

Kettősség: Rómeó és Júlia nem olyan értelemben tragikus hősök, mint Antigoné, aki egy eszméhez ragaszkodva bukik el. A rendkívüli erejű, hirtelen támadt szenvedély emeli őket azzá. Akaratlanul is szembekerülnek a régi erkölcsökkel és hordozói lesznek a reneszánsz szabadságvágynak – és hősei. Capulet: házasság kétféle megítélése: Először lányára bízza a döntést. Utána kényszeríti a házasságra – Párishoz. Capuletné: Szereti lányát, de ő is a feudális erkölcsök híve. Páris: Szereti Júliát, de háta mögött egyezkedik az apjával. Dajka: kétarcú szereplő Júliának Rómeót dicséri Capuletnének pedig Párist. Lőrinc barát: A szerelmesek pártját fogja.

Drámaszerkezet

Expozíció:

– az utcai csetepaté, herceg rendelete – Páris megkéri Júlia kezét – apjától

Bonyodalom kezdete: Rómeó és Júlia egymásba szeretnek a bálon.

Bonyodalom fokozódása:

– Összeházasodnak a szerelmesek. – Mercutio és Tybalt halála. – Júlia megtudja esküvője napját. – Rómeót száműzi a herceg Montavába. – Júlia megissza az álomitalt. – A levél nem érkezik meg.

Tetőpont: Kriptajelenet (Rómeó és Júlia halála)

Megoldás: Két család kibékül.

Fő gondolat: A tiszta érzések, a szerelem meghiúsul a gyűlölködő környezetben.

A shakespeare-i dramatológia

fordulatos eseménysor hangulati elemek keveredése idő: jelen idő tér: változó színhelyek ↔Antik tragédiák cselekmény. Párhuzamos hit a gyógyfüvek erejében (álomital) véletlenek (Tybalt halála után) kar, csak itt az angol népnyelv tükre