A klasszicista dráma

A francia klasszicista dráma és színház

Franciaországban a XVII. században terjedt el a klasszicizmus. A klasszicista ízlés szerint nem szabad mindent a színpadon megmutatni, különösen olyasmit nem, ami a kifinomult, előkelő közönség érzékenységét sértené, ami nyers, durva, illetlen. Kötelező szabállyá lett a mértéktartás. A női szerepeket már nők is játszották. A színház épület volt, csaknem olyan, mint egy mai színház. A nézőközönséget függöny választotta el a színpadtól, s a felvonások végét is a függöny leengedésével jelezték. Díszleteket a francia színpad sem igen használt, kellékeket azonban igen. A színészek azonban az antik hősöket is XVII. századi kosztümökben alakították.

Időszak

XVII. század; XIII. és XIV. Lajos uralkodása. Richelieu, Mazarin, Colbert politikai és gazdasági tevékenykedésének időszaka.

Társadalmi háttér

Az abszolút monarchia időszaka; a király és a polgárság történelmi kompromisszuma, melynek lényege, hogy a király megvédi az arisztokráciával és klérussal (=egyház) szemben a polgárságot, s ezzel elősegíti a saját érdekében is annak gazdasági megerősödését. Ennek érdekében a polgárság lemond az önálló ideológiáról és szervezkedésről. Az élet minden területét áthatja a józan ész nevében fellépő központi akarat és irányítás. Ez érvényesül a művészetek területén is.

Esztétika

A XVII. század elején fellobbanó vitákat, azok tanulságait Boileau foglalja össze Art poetique című munkájában. A józan ész nevében a legmagasabb szintű esztétikához kell visszanyúlni (Arisztotelész, Horatius), s a művészi gyakorlatban is az antik szerzőket kell utánozni. Boileau esztétikája normatív és dogmatív esztétika, azaz előírásokat fogalmaz meg a műalkotással szemben.

Követelmények a drámával és színházzal szemben, ezek dramaturgiai és színpadtechnikai következményei: Két alapelv: a józan ész és a mértéktartás elve

Mértéktartás, distancia elve

A színpadi mű cselekménye nem érintheti a királyt és közvetlen környezetét, ezért a cselekményt időben vagy térben el kell távolítani, meg kell szüntetni a ‘hic et nunc’ (=itt és most) állapotot. Ezért a témát leggyakrabban az antik mitológiából veszik. A cselekmény nem sértheti a jó ízlést és az erkölcsöket, nem történhet erőszakos jelenet, szeméremsértő tett. Redukálódik a cselekmény, megbomlik az akció és dikció egyensúlya. A dráma nyelvezete sem sértheti a jó ízlést. Egy erősen redukált nyelvet kellett olyan feszültté tenni, hogy az akció hiányát pótolni tudja. (Richelieu 1635-ben létrehozta a francia akadémiát, s ennek első dolga a francia nyelv megtisztítása volt.) Újabb akadályt gördítettek a nyelv elé azzal, hogy megkötötték a versformát is: páros rímű alexandrin. Az akció és dikció megbomlott egyensúlya folytán a tragikum hordozója a nyelv, a dikció lesz.

A józan ész, a raison követelménye

Arisztotelész félreértelmezése folytán követelmény lesz a hármas egység elve.

A hely egysége:

A klasszicista tragédia szigorú követelményei között a háttérdíszlet palotát, palotabelsőt ábrázolt – festve. (Néhány esetben két helyszínt is felfestettek, s a színész azzal jelezte a helyszín változását, hogy a másik díszlet elé állt.)

Az idő egysége

24, 36 óra. Az előírás egyszerre felel meg a normatív esztétika követelményének és a józan ész nevében annak az elvnek, hogy a cselekmény ideje közelítsen egymáshoz.

A cselekmény egysége

A cselekménynek kitérők nélkül, egyenes vonalúan kell haladnia a végkifejlet felé. A színészek férfiak és nők. Ekkor alakul ki a színpad mai formája az ún. kukucskáló színpad; megjelenik a függöny, s ezzel kezdetét veszi a színművek felvonásokra osztása.

Moliere és a komédia műfaja

Komédia: drámai műfaj; kisszerű emberek illetve kicsinyes emberi tulajdonságok ütköznek össze egymással illetve a körülményekkel. Megoldása többnyire szerencsés, de legalábbis nem tragikus. Értékszerkezete: önmagukat valódi értéknek feltüntető álértékek pusztulása.

Komédia és komikum felfogások

Arisztotelész

“A rosszabb utánzása, de nem minden rosszé, csak a nevetségesé, ami olyan hiba vagy rútság, ami nem jár fájdalommal.”

A komikus szituációk pozitív szereplőit érő sérelmek enyhék legyenek, a negatív szereplőket érő büntetés pedig általában ne legyen súlyos, végzetes hatású, mert ellenkező esetben a szituáció túlhalad a komikus szférán és tragikomikussá, sőt tragikussá válhat.