Rómeó és Júlia elemzés, rövid történet
A szeretet és a gyűlölet a témája Shakespeare fiatalkori művének a Rómeó és Júliának. Valószínűleg 1594 és 1596 körül keletkezhetett. A tragédia középpontjában a szerelem áll, az új típusú reneszánsz által felfedezett és hirdetett testi-lelki viszony. Itt hitvesi szerelemről van szó ami a középkorban addig ismeretlen volt hisz a házasságkötés eddig a családok közötti megegyezéseken alapult. A fiatalok akaratlanul is szembekerülnek a régi erkölcsökkel, önkéntelenül is a reneszánsz jellegű szabadságvágy hordozói, hősei lesznek. A főszereplők itt nem átlagon felüli emberek, ábrándos, kamasz, lobbanékony fiatalember az egyik és egy 14 éves lány a másik. A kettejükben fellobbanó rendkívüli erejű szenvedély teszi őket tragikus hőssé. Már a prológus-szonett is a balsejtelmek atmoszféráját festi fel. A mű egészén végigvonul a halál és a szerelem összefonódása. Shakespeare olyan világot ábrázol amely halálra ítéli a szerelmet.
A két család ősi viszálya már-már békévé szelídült Tybalton kívül már senki sem veszi komolyan a vak gyűlölködést. Az expozícióban Sámson és Gergely szófacsaró hetvenkedésével s hencegő hősiességük gyors lelepleződésével indul a darab. A szolgák tréfás kötözködése váratlan hirtelenséggel csap át majdnem véres küzdelembe (Benvolio és Tybalt párbaja). Majd az egész szembenállás komikumba fullad, mikor a két agg, tehetetlen családfő akar hálóköntösben egymásnak rontani, de az asszonyok szavára megszeppennek. A herceg közbelépése és a halálos ítélet lehetősége egy váltással megint komorabbá teszi a hangulatot. Majd a családok közti harag ismét eltűnni látszik mikor Júlia apja elismeréssel beszél Rómeóról, de a rá következő napon ismét felizzanak az indulatok és Mercutio és Tybalt meg is halnak párbajban.
A régi és az új elvek szinte minden szereplőben keverednek egymással. Capulet például a szabad párválasztást támogatja, de mikor lánya előjön ugyanezzel az ötlettel, elutasítja őt és még az esküvő napját is egyel előbbre hozza. Ez a kettősség érvényes Párisra is. Rómeó alakját már rögtön a mű elején kiismerhetjük, eléggé sérülékeny érzékeny fiú. A mű elején Róza után szomorkodik, mivel szerelme a lánnyal nem teljesült be, nem tart barátaival, az első utcai párbajban sincs benne. Capuleték báljára sem akar elmenni. Azonban mégis elmegy a bálba és itt kezdődik meg a bonyodalom, hisz nem Júlia és Páris jönnek össze, hanem Júlia és Rómeó találnak egymásra. Először nem is tudják egymásról, hogy honnan származnak, majd mikor származásuk kiderül először megijednek, majd szerelmük ereje ledönti ezt az akadályt. A dráma fordulópontja akkor jön el mikor az amúgy békés Rómeó bosszúból megöli Tybaltot. Így már esélye sincs a Capulet lány kezére, sőt még a hercegi paranccsal is szembeszegült, halál vár rá. Azonban kedvezőek a tanúvallomások és csak száműzik.
Az ifjú szerelmesek még eltöltenek egymással egy éjszakát és ezek után megkezdődik a félreértések és tévedések tragédiához vezető sorozata. Rómeó távozása után Júlia magára marad és döntenie kell sorsa felől. Látszólag belemegy a kényszerházasságba, de csak azért, hogy időt nyerjen. Tervet sző, hogy tecchalálba zuhan és így nem kell férjhez mennie. A gyógyszer amit kap 42 órára kómába ejti, szülei eltemetik. Rómeó azonban váratlanul hazatér, és mikor meglátja a halottnak tűnő Júliát végez magával. Júlia miután felébred, végez magával. Két gyermekük halála után a két család ráébred gyűlölködésük ostobaságára, de hibájukat már nem tudják jóvátenni.
A tragédia hatása megrendítő és felemelő, megerősíti bennünk azoknak az értékeknek a tiszteletét amit Rómeó és Júlia képviseltek.
Figyelemre méltó még a tragédia lírai hangvétele, néhol például a hajnali búcsúnál. Továbbá a tragédia nyelvi virtuozitása is jelentős újítás, ez a fiatalok hencegő szócsatáinál észrevehető.
