Radnóti Miklós élete, munkássága

A versek címére kattintva a művel teljes szövegét elolvashatjátok.

A halál és a halálraítéltség költészetének maghatározója, alapeleme. 1933-ban, a Mint a bika c. költeményében fogalmazta meg először, de már korábban is magában hordozta sejtelemként.

Radnóti Miklós életrajza

Radnóti 1909. május 5-én született Budapesten, apja tisztviselő, rokonai, a Glatter család tagjai között állatorvos, tanár és két festőművész is található. Születésekor meghalt ikertestvére és édesanyja, s tizenkét évesen elvesztette édesapját is. Az egyéni tragédia azonban csak egyetlen réteg a halálraítéltség előidézésében. A fasizmus előretörésével a halál nagyon is konkrét formákat öltött a zsidó származású, baloldali költő számára. Amikor meghal apja, a még csak tizenkét éves Radnótiról nagybátyja, egy textilkereskedő gondoskodik, aki kereskedelmi pályára szánja. Ő azonban már ekkor jobban vonzódik a költészethez. A kereskedelmi érettségi után egy csehországi textilipari főiskolán tanul, majd üzletben dolgozik, s közben verseket is ír.

Radnóti költészete

Ady, Juhász Gyula, Tóth Árpád hangjait próbálgatja. 1928-ban Kassák Lajos hatására megismerkedik az avantgárd mozgalmakkal, s szakít a kötött formákkal. 1930-ban megjelenik első kötete is; Pogány köszöntő címmel (e kötetben verseire még a pezsgő életkedv a jellemző; a költeményekben a római pásztorköltészet, bukolika jellegzetességeit követi: a szerelem, a természet tisztelete, idillikus életforma). Második kötetében, az Újmódi pásztorok éneke (1931), már a klasszicizáló verstípusokat az avantgárd jellemzőkkel ötvözi. A Lábadozó szél c. harmadik kötete újító törekvésű, lázadó költeményeket tartalmaz. S az 1935-ben megjelent Újhold c. negyedik kötete már a következő nemzedék(ek) hivatkozási alapja lesz. Az újhold az állandó változás jelképévé válik. 1936-ban jelenik meg a Járkálj csak, halálraítélt c. kötete. Közvetlenül a munkaszolgálati behívók előtt lát napvilágot, 1938-ban, a Meredek út c. hatodik kötete. A negyvenes évek verseit tartalmazza a Bori notesz, mely hetedik kötetének is tekinthető. Posztumusz kötet – Tajtékos év címmel – 1946-ban jelent meg.

Beíratkozik a szegedi egyetem magyar-francia szakára, ahol barátokra talál – otthon érzi magát; 1931-ben és 1933-ban újabb köteteit jelenteti meg. Sík Sándor, a katolikus paptanár körében életre szóló barátságokat köt. 1935-ben veszi el feleségül Gyarmati Fannit, akihez szerelmes verseit is írta. Ezeknek a verseknek az egyik alaprétege a boldogság. Radnóti első három kötetében még hangját próbálgatja, kijárja a versírás „iskoláját”; élményeket szerez, melyek befolyásolják kialakuló világképét. Költészete politikai és művészi értelemben is lázadó, kapcsolatba kerül a szocialista tanokkal. Második kötetéért pedig nyolc napi börtönbüntetésre ítélik, melyet csak fellebbezés után engednek el. Első három kötetében már vannak maradandó értékű versek, s felfedezhető művészetének néhány alapvető jellegzetessége is: A szelíd nyomorúság, a gyengéd pátosz, a derű és a szomorúság; ezek még a mozgalmi verseiben is jelen vannak; a természet szeretete s a részletek iránti érzékenysége. A harmadik kötetében a lázadó, harcos hangnem azonban 1935-re megváltozik; ekkor jelenik meg negyedik kötete, az Újhold. Ennek első verse a Mint a bika c. már a halálraítéltséget fogalmazza meg.

Mint a bika

„Úgy éltem mostanáig, mint fiatal bika” – így indítja a verset. Ezt a hasonlatot bontja ki a rímtelen szabadvers három szakaszában: múlt, jelen és jövő időben. A múlt gondtalan játék, csupa mozgás. A jelen viszont már a veszély érzékelésének pillanata, a mozdulatlanná dermedés, a tűnődés. A jövőt ennek a tűnődésnek az eredményeként rajzolja meg, nem jóslat ez, inkább következtetés. A vers első két-két hosszú mondatában az enjambement érvényesül: a mondat és a sor közötti összhang megbomlik. Radnóti Miklós szándékosan töri szét a nyelvtani szerkezetet, hogy a gondolat gáttalan áradását vagy éppen megállását súlyosabbá tegye. A „mint a bika” hasonlatot az érzékletes képek, az alliteráló összhangzatok mintegy részeire bontják („repedő levegővel”; „fű s föld fröccsen”). A hasonlatot a visszatekintés, a szembenézés és a következtetés fokozatain és a bika, őz farkas együttes szerepeltetésével bontja ki a költő. A vers allegorikusan fogalmazza meg a gyilkos erőszak, a menekülés és a mártíromság együttesét. A „farkascsorda” jelentése teljesen konkrét: az előretörő fasizmus. Az „őzek” jelentése általánosabb, a „bika” bukással terhes küzdelme a menekülésre vagy a megadásra utal.

Járkálj csak, halálraítélt

A vers az azonos című kötetben jelent meg 1936-ban. A cím biztató-keserű felszólítás. Radnóti egész költészetének jelmondata is lehetne. A versben követendő magatartás megfogalmazása egyszerű mondatokban, a közmondások szintjén érvényesül. A költemény az érzékletes képekben él, a félelem és a tisztaság is csak kijelentés. Amikor a rémülettől „púpos lett az út” és a bűntelenség úgy jelenik meg, mint „pöttömnyi gyermek Jézusok”, akkor a fogalom egyéni lesz, élő és mélyreható. A mártírsors érzése és vállalása Radnóti költészetében összefonódik az élet derűs élvezetének vágyával és annak megvalósításával. A szerelem, az otthon, a barátok, a kultúra gyönyörűségeit naplószerűen szólaltatta meg. A Pozsonyi úti lakásuk (Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni lakása), a nyaranta bérelt istenhegyi ház kertje, a kirándulások és Párizs is megjelenik verseiben. Költeményeinek meghatározó kettőssége lett: öröm és fájdalom, vágy és félelem.

1939 nyarán voltak utoljára Párizsban – a második világháború kitörése miatt. Onnan hazatérve írta az Ikrek hava c. verset, melynek alcíme: Napló a gyerekkorról. Radnóti itt a gyerekkori emlékeknek igen nagy jelentőséget tulajdonít, az időnek a titkait fürkészi. Proust, Az eltűnt idő nyomában c. regénye nagy hatást tett Radnótira. E versében nem a kutatás, hanem a búcsú az elsődleges. Még egyszer szeretné összegyűjteni mindazt, ami számára kedves. A világ nyomására saját árvaságában is indokolva látja a közeledő pusztulást.

Tétova óda (1943)

Radnóti szerelmes verseinek egyik alaprétege a boldogság. A költő a szerelemben biztonságot talált a világ támadásaival szemben. A boldogság és a biztonság köznapi jelentéktelenségek segítségével ölt alakot: a rendkívüli a nagyon is megszokottban jelenik meg. Ez magyarázza versének címét is. A „tétova” szokatlan és ellentétes jelző az óda mellett. A tétovaság bevallása a vers mások alaprétege.

A modern költő gyakori „fogása”, hogy a versírást is beleírja a versbe. Elpanaszolja, hogy nem tud verset írni. A XX. századi költészetben a kifejezéssel való birkózás általánosabbá válik. A szavak elértéktelenedése az emberi kapcsolatok válságát is jelzi. Ragaszkodni a szavak eredeti jelentéséhez az erkölcsi helytállás mércéje is lett; Radnóti számára különösen. Ezért zárul a vers egy költői hitvallással – mely ebben a környezetben kicsit szokatlan:

„mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem és néhány hajcsomó”

A vers első része kozmikus éjszakai térben, a második már a lakás terében játszódik. S itt – a második részben – lelkesült tárgyak dicsérik szeretettelé a nőt. Hasonló értelemben ír az Együgyű dal a feleségről c. (1940) versében is:

„Az ajtó kaccan egyet, hogy belép, / topogni kezd a sok virágcserép.”

A részletek megfigyelése jellemzi is ezt a szerelmet, megidézi a két ember meghitt együttlétének légkörét. A keresztrímek egyenletesen szövik a nyugodtan lüktető sorokat. A képekben a hullámzó mozgások (igék), a lágyan zenélő „l” mássalhangzók és a vonalak (kibomlott haj, hosszú pilla-árny, stb.) uralkodnak.

Eklógák

Az idill elnevezés a görög eidüllion (magyar jelentése? képecske) szóból származik. Theokritosz (i.e. III. században élt görög költő) pásztorokról szóló drámai életképeit nevezte így, majd Vergilius írt az idillek mintájára hexameteres költeményeket, melyek az Eclogae címmel váltak ismertté. Idővel az idill és az ekloga (a görög eclogae magyar jelentése: szemelvény) összemosódott és általánosabb értelemben a természetben ártatlanul és boldogan élő ember eszményített ábrázolását jelentette. Az idill vagy idillikus a kellemesen harmonikus állapotokat jelöli, s a feszültséget oldó ábrázolással azonos. De kifejezhet az idill boldogságkeresést is.

Radnóti verseiben nem önmagában jelentkezik az idill. Újmódi énekeit expresszionista lendület járta át, tartalmazott mozgalmi és népies motívumokat is. Kassák Lajos és Füst Milán versei hatottak rá elsősorban. A kötött szabad vers sorai „klasszikus mértékhez, antik sorfajtához , pontosabban ezeknek a tudatban lappangó emlékeihez igazodnak.” /Pomogáts Béla/ A szabad vers kötetlen, bár ez ellentmond önmagának, a vers ugyanis nem kötetlen, hiszen ez különbözteti meg attól, ami nem vers. A szabad vers sem a ritmus, sem a rím, sem az egyes sorfajták alkalmazásában nem követ semmiféle szabályt, képletet. Eredete évezredes múltba nyúlik vissza. Már La Fontaine, Goethe vagy Petőfi művei között is találunk olyanokat, amelyeknek csak egy-egy szakasza igazodik valamilyen állandó képlethez. A XX. században a szabad vers még szabadabb lesz, és változatai az egész világon elterjednek. Legjelentősebb alkalmazója: Walt Withman (XIX. századi amerikai költő). A szabad vers olyan költemény, mely nem vagy nem csak a vers eszközeinek segítségével teremt tömör szöveget. A művek egyik végletükben a vershez, a másikban a prózához „simulnak”.

Radnóti eklogái 1938 és 1944 között születtek az első spanyolországi köztársaság bukása után, az utolsó szerbiai láger poklában. A versek Theokritosz és Vergilius képleteihez csak lazán kapcsolódnak. Alkalmanként a hexameteres verseléstől is lerugaszkodik, hogy naplószerűen a béke és a háború idejét, az ellenállás és a szenvedést. Az eklogákban egy teljesen érett költő szólal meg, aki a szörnyű években találja meg biztonságosan saját hangját az idill és a tragédia összeolvadásában, a félelem és a fájdalom klasszikus megfegyelmezésében.

Az antikvitás, a kultúra idézése és védelme ebben a korban egyik lehetősége volt az ellenállásnak.

(1937-ben Bálint György kérdezi egyik cikkében (Jegyzet a jegyzetekről), hogy érdemes-e lejegyezni, ami az eszünkbe jut; s azt válaszolja: „igen, igen, ezerszer és százezerszer igen!”. A komor jóslatok sorra teljesülnek: Bálint Györgyöt büntetőszázaddal hurcolják Ukrajnába, ott hal meg 1943 januárjában; Szerb Antalt 1945 januárjában verik agyon a munkatábor katonái. Radnóti döbbenettel írta ekkori verseit, melyek közt igen sok a búcsúvers. Verseb siratta el Babitsot (Csak csont és bőr és fájdalom), akitől az emberi tartást, az erkölcs és a humantiás értékét és mértékét tanulta („ki lesz az élő Mérték most nekünk?”)

Az 1938-ban megjelent Meredek út c. kötetében közli Radnóti az első eklogáját egy Vergiliustól származó mottóval (a Pásztor és a Költő párbeszédében – melyből a költemény áll – Garcia Lorca és József Attila halála is szóba kerül). 1942-ben írt Száll a tavasz… c. versének alcímében már ezt olvashatjuk: Előhang az Eclogákhoz. Radnóti ekkor gondolt arra, hogy sorozatot ír. Támogathatták terveit a fasisztaellenes tüntetések, a fegyveres ellenállás és a Szabad Nép, mint illegális lap.

Első ecloga

Vergilius és Theokritosz hagyományait eleveníti fel. A Költő és a Pásztor párbeszédére épül.

Második ecloga

Általában hexameterekben írt költemény, mely a Pilóta (repülő) és a Költő dialógusára épül. A katonák lelki veszteségét és fájdalmát jeleníti meg.

Harmadik Ecloga

A költő monológja a Múzsához.

Negyedik ecloga

1943. március 15-én írta. Ekkor még van remény arra, hogy Magyarország elkerülje a háborút. A vers a Hang (optimista) és a Költő (pesszimista) párbeszédére épül. Mivel a Költő mondatai túlsúlyban vannak így a pesszimizmus lesz a vers fő hangvétele, hangulata. A haláltudat és az életösztön viaskodik a költeményben. A meghatározó erő a béke- és a szabadságvágy. Jellegzetes motívumai: a szárnyas lélek, a zuhanás, a repülés.

Ötödik ecloga

1943 novemberében Bálint György költő emlékére írja. A természeti kép az emberi érzést, a baráti gyöngédséget eleveníti meg.

Hatodik ecloga

Töredék.

Hetedik ecloga (1944 nyara)

1943-ban Orpheus nyomában címmel jelentet meg Radnóti válogatott műfordításait, s azután új verseinek kiadására készül 1944 tavaszán. A német megszállás ezt lehetetlenné tette, és májusban ismét behívták munkaszolgálatra. A jugoszláviai Bor közelébe, a Heidenau táborba kerül, a rézbányában és az útépítésen dolgozik – és ír. Eklogákat ír – levélben, a hitveshez, a kedveshez, Gyarmati Fannihoz.

A Hetedik ecloga is ilyen levél. Hexameteri hét-, hat- és ötsoros szakaszokban festik a tábor képeit és a költő vágyait. Visszatérő fordulata a „látod-e” megszólítás; bizalmas, csöndes hang, a csak egy emberhez szóló beszéd, amely a szerelmi vallomás szavaival zárul. Minden szakasz önálló egység: elindít, kibont és lezár egy-egy képet, de a zárás egyben következő kép nyitását is előkészíti. A vers egésze a közeledő éj, a megszólítás és a vallomás között ível. A lüktetés érzékelhető a hexameterek hullámzásába, a szóismétlésekben és a párhuzamos szókapcsolatokban. A vibráló mozgás tárgyiasan konkrét és álomszerűen oldott.

Már az első két sorban együtt van a vers minden jellegzetes eleme. A megszólítást konkrét környezetrajz követi, az idő és a hely pontos megjelölése. Az időpont – „esteledik” – lehetőséget ad az egyéni kiszínezésre, és a látomásosság előkészítésére is: a tölgykerítés „vad” és nem is szögesdróttal borított, hanem „beszegett”, mintha nem is kerítés lenne; amely aztán a barakkal együtt „oly lebegő”, hogy szinte természetesnek érezzük a következő képet: „felszívja az este”.

A köznapi dolgok felszívódása szomorú, álomszerű hangulatot teremt. Elválik egymástól az álom és a képzelet, s bár mindez tudatos, az álom a testet is feloldja, s a szakasz végén a lebegő kép ismét természetesen illeszkedik az előzőkhez: „a fogolytábor hazaindul ilyenkor”. A kép látomásos, álom és vágy táplálja, s megpendít egy kérdést: a tábor ugyanis nem a kapukon keresztül kigyalogolva indul haza. De akkor hogyan? Erre válaszol egy – a második szakasz első sorában lévő Chagallra és Garcia Lorcára emlékeztető – kép: „Rongyosa és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok.”

Ezek a művészek rokoníthatók Radnótival világnézetük szerint is. Garcia Lorca is a fasizmus ellen harcolt – akárcsak Radnóti – s őt is a fasizmus pusztította el.

A Hetedik ecloga zenéhez és képzőművészethez kapcsolódó rétegei az otthont idéző második szakaszban sűrűsödnek egy Radnóti helytállására jellemző gondolatban: „Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?” A hexameter az emberiséget jelentette Radnótinak, a költői szót, a megformáltságot, mely erkölcsi támaszt adott számára. Az értelmes alkotás, a művesség meghatározó eszményei közé tartozott.

A harmadik szakasz egy ismerős fordulattal a versírást fogalmazza versbe. Az első három sor tömör képpel rajzolja meg a lágerben élő költőt:

„Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron.”

A szakasz fojtottan zárul és ezt viszi tovább a negyedik szakasz zsolozsmája, melyben fontos szerep jut az alliterációk Zsongásának. A „szép asszonyi szó” visszautal a szabadító álomra, a szakasz végén a „csodák” szinte a valóságban kísértenek.
Az ötödik szakasz „lenn” kezdődik, s a hexameterek tudója „férgek közt fogoly állat”. A szakasz záróképében visszatér a verskezdő szögesdrót: a képzelet elröptet, de az ész visszaránt. A szakasz közepén egy másfél soros mondatban megszólítja a hitvest, de fogalmi szinten olvasójának értelmére hat elsősorban egy keserűen ironikus megállapítással:

„Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is.”

Az utolsó szakasz még megismétel néhány korábbi motívumot, továbbfuttatja a képeket és a zenét – aztán már egyenesen tart az utolsó sor összefoglaló vallomásáig, mely a kétségbeesés és számvetés is, a vágyakozás és a kétségbeesés együttes megfogalmazása:

„nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.”

Nyolcadik ecloga

A költő és a Próféta párbeszéde, mely a bibliai világra alapozódik.