Örkény István
Örkény István élete
Örkény István a magyar drámairodalom megújítójaként, illetve a groteszk jelenségek ábrázolójaként tartják számon. Ezzel az ellentmondásokra, sokféleségekre, ésszerűtlenségre hívja fel a figyelmet. A reménytelen helyzetekben is az életerő fontosságát hangsúlyozza. Mellőzi a részletezést, vagyis a történéseknek csak a lényegét ragadja meg, a történetet pedig példázattá sűríti. Még egy értelmetlennek látszó mozzanatból is a mély igazságok felé mutat.
Édesapja több gyógyszertár tulajdonosa volt, ezért az ő hatására vegyész-gyógyszerész pályán indult el. 1941-ben jelent meg első novelláskötete, a Tengertánc. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be. A doni harctérre küldték, ahol túlélte az összeomlást, majd hadifogolytáborba került. Ekkor, a háború hatására kezdett kibontakozni benne a groteszk látásmód, szociográfiákat írt, ilyen például a Lágerek népe és a Voronyezs.
Új műfajt teremtett: az egyperces novellát. Ábrázolásmódjának kialakításában Kafka és a „pesti” fekete humor játszott jelentős szerepet. Ezek nyelve az élő köznyelv. A műfaj és a megnevezése is Örkénytől származik. Az egyperces jelző a mű terjedelmére utal, hiszen ezek néhány sortól 2-3 oldalig terjedő hosszúságúak mindössze. Ezekkel a másként látás lehetőségére szólít fel, illetve a szatirikus irodalom hagyományait, például Karinthy útját követi. Ezek szerint minél jobban torzul a világ, annál jobban meghatározható az emberek világszemlélete. Felhívja a figyelmet az abszurd viselkedésre. Megpróbálja elviselhetővé tenni a tragikumot. A mű rövidsége miatt nagy szerepet kap a cím. Ezek egytől egyig olyan többlettudást adnak, melynek birtokában már nem tekinthetjük a világot csak jónak vagy csak rossznak. Mi mindent kell tudni című novellája például csak a villamosjegy hátoldalán olvasható szöveget tartalmazza, semmi többet. Ez annyit jelent, hogy életünket előírások, szabályok és tiltások veszi körül, és mi ezt észre sem vesszük. Az egypercesek általános jellemzője, hogy a groteszk mozzanatot tárja fel. Nincs bennük sorsfordulat vagy megoldás, csupán leír, közöl. Csak néhány tesz eleget a novella műfaji követelményeinek. Ezekben van cselekmény, feszültség, és megoldást is adnak.
Örkény István két jelentős drámája a Tóték és a Macskajáték. Ezzel a két alkotással „világhírű” lett. Tóték című művét már filmforgatókönyvként írta, de először elutasították. 1967-ben azonban bemutatták a Thália színházban, ahol nagy sikere lett. Fábri Zoltán készített belőle filmet Isten hozta, Őrnagy úr! címmel. A film elkészítését a színházi siker tette lehetővé.
Örkény a háborút tekintette élete sorsdöntő élményének, és ezt a legteljesebben a Tótékban tudta megragadni. Pedig látszólag nem is a háború a fő téma, hiszen a cselekmény nem a fronton, hanem a hátországban játszódik. A hátország viszont a fronttal egyidejűleg jelenik meg, így egymást magyarázzák. Ez egy ellentét, hiszen ezen a helyen nyugalom van, mégis bemutatja az egész magyarság helyzetét. Az üdülőközség mikrovilágán keresztül mutatja be a nagy társadalmi mozgásokat. Ennek köszönhető az általános családnév: Tóték. Műfaját tekintve groteszk dráma, de nevezhetjük tragikomédiának is. A balsors egyik történelmi csomópontja a második világháború. A műben található felismerések azonban nem csupán egy adott történelmi helyzetre érvényesek. Tóték a szolgalelkűség és a lázadás groteszk képe. A Tótékban az egyszerű emberek élik kis életüket, igyekeznek megvívni napi küzdelmeiket. De a XX. század közepén világméretű a káosz, még Mátraszentannán is. Nemcsak a család, egész környezetük deformálódott a háború hatására. Ezt mind a film, mind pedig a könyv remekül érzékelteti. A falu idillje hamis, a jogi diplomával rendelkező ember például „buditisztítással” keresi a kenyerét. A település első embere a nagy tekintélyű tűzoltóparancsnok: Tót Lajos, aki vasutasból lett tűzoltóparancsnok, most pedig ezt kell feladnia, hogy dobozolóvá váljon. A postás is katona lett, és helyette a bolond Gyuri atyus lett a levélkézbesítő.
A mű nemcsak ellentétekkel, hanem a groteszkben szélsőséges, abszurd, össze nem illő elemekkel van tele. Ezt jelen esetben leginkább a deformáció segíti elő, amit az Őrnagy visz keresztül Tótékon. Az Őrnagy a zsarnok, Tót pedig az áldozat. Van azonban olyan értelmezés is, mely szerint Tót úr és az Őrnagy egyetlen személyiség, Örkény szerint ugyanis mindenkiben megvan a hajlam a hatalmaskodásra és a kiszolgáltatottságra is. Így nyilatkozik: „Én Tóttal érzek, de az Őrnagy is én vagyok.”
Lapozz a további részletekért