A klasszicista dráma

• a műfaj kívánalmai
• a király iránti lojalitás (=megértés, hűség), hiszen a komédia moliere-i befejezése azt sugallja, hogy a társadalomban és emberben lévő problémák megoldhatók, az erkölcsi világ helyreállítható a jó és megértő uralkodó segítségével (a deus ex machina helyett rex ex machina).

Tartuffe (1669)

Az első változatát Párizs érseke betiltatta (1664), s a király nem is állt ki Moliere mellett. A változtatások lényege az általánosítás.

A klasszicista tragédia: Két legjelentősebb képviselője: Corneille (1606–1681): Cid, Horatius, Pompei Racine (1639–1699): Phaedra, Berenice, Andromaché, Ifigénia Az alapvető konfliktus a józan ész, a mértéktartás, a kötelesség és az emberi szenvedély között van. Paradox módon bár a kívánalomnak megfelelően a kötelesség és józan ész értékrendjét hirdetik, arról tanúskodnak, hogy van az emberben a rációnál, belátásnál erősebb erő, a megmagyarázhatatlan és megokolhatatlan szenvedély, mely egyszerre fölemel és porba taszít. Mivel nincs ok és indok, csak a megmagyarázhatatlan hatalma a ráció fölöttinek, ezért George Steiner szerint ez a korszak a tragédia utolsó fejezete, az igazi tragédia hattyúdala.

Tartuffe

Moliére egyik legjobban sikerült vígjátéka volt a Tartuffe: egy rokonszenves, jómódú polgári családba beférkőzik egy démoni gazember, körmönfont ravaszságával, mindenre elszánt aljasságával majdnem a végső romlásba taszítja őket. A színhely az egész mű során Orgon párizsi házának szobája, a vígjáték mindössze néhány órát ölel át, egy napon játszódik le. Ebben a műben Moliére az álszenteskedés, a farizeusság társadalmilag különösen veszélyes bűnét leplezi le.

Tartuffe az őszinte vallásosság pozitív erkölcsi értékeit használja fel céljai elérésére, és ezzel sikerül egy ideig megtévesztenie Orgont, a családfőt és Pernelle asszonyt akik a vallásosság erényeit viszik túlzásba, naiv hiszékenységükkel esnek Tartuffe csapdájába. Az első felvonásban belecsöppenünk egy családi veszekedésbe, melyben a két főszereplő kivételével mindenki részt vesz. Pernelle asszonyság dühös szidalmak közepette elhagyja Orgon házát. A veszekedésből megtudhatjuk, hogy nagyjából ki kicsoda a családban. Elmira a menye, Orgon felesége, unokái Damis és Mariane, de Elmira nem az ő anyjuk. Cléante Elmira bátyja, Dorine pedig a komorna. A legszélsőségesebb nézetek már itt is Tartuffe körül csapnak össze. Pernelle asszony csodálja őt, a megtestesült jóságnak tartja, vele ellenben az egész család átlát Tartuffe álszentségén, nem dőlnek be vallásosságának.

Dorine és Cléante beszélgetéséből megismerhetjük Orgon jellemét is, ő is túlságosan fanatikusan vallásos, valóságos bolondja az ő Tartuffjének, aki már szinte egy egész vagyont szedett ki belőle. Orgon színre lépése igazolja a róla elmondottakat, 2 nap távollét után hazatér, és nem családja hogylétéről érdeklődik, hanem rögtön azt szeretné tudni mi van Tartuffe-el. Cléante az úgynevezett rezonőr szerepét kapta a vígjátékban, ő mindent tárgyilagosan lát mértékletesen tud ítélkezni, vallásos, de ugyanakkor nem olyan fanatikus mint Orgon, átlát Tartuffe cselszövésén.

A drámai bonyodalom megindul a 2. felvonásban. Orgon elárulja nagy tervét: Marianet feleségül kívánja adni Tartuffehöz, csak, hogy kedvencét közelebb kösse a családhoz. Mariane ugyan ellenzi a kényszerházasságot nem mer ellenkezni apjának, nem mer kiállni szerelméért. Így Orgon döntése szétzúzza Mariane és Valér szerelmét és közvetve Damisnak is árt, hisz ő Valér húgába szerelmes. A gyámoltalan Marianet Dorine téríti észhez kis trükkjével, először pozitív színben tűnteti fel Tartuffe-öt, hogy a szerelmeseket ellenállásra ösztönözze. Végül ez így is lesz, Mariane csak látszólag megy bele a házasságba, hogy időt nyerjen.

A 3. felvonásban végül színre lép Tartuffe is. Eddigi ismereteinken is túltesz álszentsége, megjelenése már szinte komikus. Rögtön meg is kezdi álszenteskedését, mikor letakarja Dorine keblét egy kendővel, a komorna azonban ügyesen replikázik, megszorongatja Tartuffe-öt. Az itt található fajtáját a komikumnak, amely egy szereplő jelleméből következik jellemkomikumnak nevezzük. Az események Tartuffe megjelenése után felgyorsulnak. Először is Tartuffe saját hatalmában bízva titkon szerelmet vall Elmirának, azonban kihallgatja őket Damis. Damis beárulja ezt az apjának, aki hitetlenkedve hallgatja, majd Tartuffe ravaszságával ismét kivágja magát. Magára vállalja a bűnt, sőt minden rosszat a világon és ezt olyan meggyőzően csinálja, hogy Orgont sikerül megtévesztenie. Orgon kitagadja fiát a családból és minden vagyonát Tartuffere hagyja, lányát még aznap hozzá akarja adni az álszenthez. A hihetetlenül ravasz Tartuffe-öt végül Elmira cselszövése leplezi le. Magához hívja Tartuffeöt és Orgont egy asztal alá bújtatja, hadd hallja, milyen is valójában Tartuffe.