A klasszicista dráma

Hegel: Esztétika

Kanthoz és Schopenhauerhez hasonlóan a komikum lényegét a kontrasztban látja; a normális és abnormális jelenségek közti ellentétben:

“Mivel a komikus általában természeténél fogva olyan ellentmondó kontraszton alapszik, amelyek mind maguk a célok között, mind tartalmuk s a szubjektivitás és külső körülmények esetlegessége között fennállnak, ezért a komikus cselekmény – majdnem sürgetőbben mint a tragikus – megoldásra szorul.”

Bergson: A nevetés

A komikum forrását a gépies mechanizmusban látja, “mikor valamely személy dolog benyomását kelti”. Ennek gyökere az emberi biológikum, s mindez három formában jelentkezhet:

• az ismétlésben
• az ismétlődő hibák takargatásában
• ezek ismétlődő felbukkanásában

Freud

A vicc és hatása a tudatalattira:

“A viccben és komikumban az ember regresszív ösztöneit szublimálja.”

A komikum megjelenési módja

    Helyzetkomikum: rászedés, kijátszás, álöltözet…

    Jellemkomikum: lényege a megszokottól való eltérés az általános világképet nem érintő kérdésben.

    Nyelvi komikum: szinonimák, homonímák (=azonos alakú szó), szófacsarás, szójátékok…

Moliere (1622–1673)

1622-ben született polgári családban. Az apja udvari kárpitos volt. Eredeti neve: Jean-Baptiste Poquelin. Jogot végez Orleansban. 1643-ban belép a Bejart-társulatba (vándorszínészek). Több mint 10 évig járják az országot. Moliere itt szerzi meg mint dramaturg és mint színész azokat a tapasztalatokat, melyekre majd életművét építi. A legfontosabb ezek közül az, hogy a komédia demokratikus műfaj, a nevetés nem függvénye a származásnak, sőt a műveltségnek sem. 1658-ban tarthatják első bemutatójukat a király előtt. Ettől kezdve Moliere XIV. Lajos egyik kedvence, sőt kegyence. Kapcsolatuk hatalom és művész viszonyát jelzi (Bulgakov: Moliere úr élete; Őfelsége komédiása). 1662-ben feleségül veszi Armande Bejart-t, szeretője (Madeleine Bejart) lányát. Támadások kereszttüzébe kerül. A király menti ki azzal, hogy első gyermekük keresztapja lesz. Tartuffe című komédiája körül lobbantak fel az indulatok. A félig kész három felvonásos művet 1664-ben mutatta be a királyi udvar előtt. A jezsuita vezetés alatt álló Oltáriszentség Társulat azonnal támadni kezdte, s végül a párizsi érsek követelésére a király kénytelen-kelletlen betiltotta a darab előadását. Hosszú harc után csak 1699-ben oldotta fel a tilalmat. A darabot, mely az átdolgozás után öt felvonássá egészült ki, ettől kezdve elsöprő sikerrel játszották. 1665-től betegeskedni kezdett 1673-ban a Képzelt beteg egyik előadásán rosszul lesz, még végig játssza a darabot és maghal.

A Moliere-komédiák előzményei

Római komédiaírók: Plautus és Terentius A commedia dell’arte-ből veszi az állandó szerepköröket. A farce-ból veszi a vaskosabb nyelvi humort. Beépíti műveibe a kor népszerű műfajait: balett, olasz zenés játék, opera. “Onnan merítek, ahonnan tudok.”

Ars poeticája:

“Az igazi komédia tárgya mindigis a társadalmi torzulások javítása kell legyen.” “A gúny ostorával kell javítani a hibákat.”

A Moliere-komédiák dramaturgiája

A mű középpontjában olyan alak szerepel, aki egy jellemvonásában eltér a józan ész kívánalmaitól. Ez a vonás gyakran már a mű címében is jelentkezik. Ez a jellemhiba egyre inkább elhatalmasodik a hősön, és veszélyezteti a környezetében élők boldogságát, nyugalmát. Leggyakrabban a fiatal szerelmesek addig biztosnak látszó jövőjét rombolja szét. Moliere-nél a fiatalok a legkevésbé megrajzolt alakok. Személyiségük abban merül ki, hogy egymást szeretik. Valójában egyik darabból a másikba vándorolnak. A főhős környezetében mindig van olyan alak, aki próbálja a józan ész nevében a főhős véleményét megváltoztatni, ő a rezonőr, az író szócsöve. Régi komédiahagyomány a szolgák szerepeltetése. Egyik típusa a maga természetességével, plebeius józanságával szemben áll urával, s a fiatalok boldogulását segíti. A másik típus a lusta, alamuszi, az urának behódoló szolga.

A befejezés problémája: A Moliere-művek mivel alapvetően jellemvígjátékok, gyakran közelebb állnak a tragikomédiához. Művészi hibának szokták felróni a látszólag megoldhatatlan konfliktusok könnyű feloldását. Ezek a megoldások nem a mű logikájából következnek, hanem külsődlegesek. Ennek okai: