Hirdetés
Hirdetés

A rendszermodellezés

7 perc olvasás
two black flat screen computer monitors

Az általános rendszertulajdonságokra alapuló rendszermodellezés főbb lépései

Modellezés módszere: rendszerelmélet kulcsmódszere

A rendszermodell tartalmi keretét a minden rendszerre egyaránt vonatkozó rendszerképző tulajdonságok képezik. Ezek a tulajdonságok:

  • totalitás
  • elemek hierarchikus elrendeződése
  • elemek rendezettsége
  • rendszer struktúra

Rendszerképzés módjai:

  • elméleti, tapasztalati ismeretek segítségével leírásra kerülnek a jelenséget jellemző tulajdonságok és viszonylataik
  • ezen tulajdonságok mögött álló fogalmak úgy kerülnek megnevezésre, hogy közben az általános rendszerelmélet által megjelölt tulajdonságok minden egyes elem azonosítása során érvényt szereznek.

A modellezés lépései megegyeznek a rendszer tulajdonságok kialakulásának logikájával.

Totalizálás:

alapvető jellemző, amitől a rendszer egységgé válik (fontos teendő a rendszer és a környezet közötti kapcsolat értelmezésért, határok meghúzása (mely elemek a részei, mely a környezet része) függ a minőségtől a határ meghúzása. Minden rendszerelemnek hordoznia kell ezt a jellemzőt. Függ a rendszerszervező  céljától, függ az objektív valóságtól (egy kis bolt vagyok-e vagy egy nagyker. vállalat, aki vevőjét szállítóját raktárként kezeli.

Hirdetés

A rendszer, mint totalitás úgy jön létre, hogy tulajdonságai nem egyszerűen az alkotóelemek  tulajdonságainak összegeként állnak elő, hanem az elemek között értelmezett összefüggések által nyernek meghatározást.

Hierarchizálás:

el kell döntenünk mit tekintünk rendszernek, részrendszernek, elemnek. Hierarchikus a rendszermodell elemeinek egymáshoz való viszonya, mert tulajdonságaik révén egy szigorúan betartott rangsor szerint helyezkednek el.

A rendszer tulajdonságainak hierarchikus jellege elválaszthatatlanul összefügg a rendszer elemeinek potenciális oszthatóságával, ami azt jelenti, hogy:

  • a rendszer elemei maguk is tekinthetőek rendszernek, vagy
  • maguk a rendszerek is válhatnak elemmé egy tágabb rendszer feltételezése szerint

Rendezés:

meg kell határozni, hogy az egyes rendszerelemeknek mekkora a súlya, szerepe. Valóság elemei között nincs fontossági sorrend a modellben van. El kell végezni a súlyozást

A modellben érvényesíteni kell , hogy a rendszermodelljében megállapított elemek számunkra eltérő jelenséggel bírnak. A modellezés során, az elemek meghatározásánál, illetve azok kapcsolatainál az időparamétert nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Hirdetés

A modellben szerepet játszó elemek kvantitatív, illetve kvalifikatív tulajdonságokat vesznek fel, ami által rendezhetővé és strukturálhatóvá válnak.

A rendezés az összehasonlíthatósággal függ össze. A rendszermodell elmeinek halmazán értelmezett rendezettség pedig arra utal, hogy:

  • az elemek kvantitatív tulajdonsággal bírnak
  • közöttük értelmezve van az = és a> reláció, amennyiben ezen relációk tranzitív tulajdonságúak.

Rendszer struktúrájának meghatározása:

rendszer elemei közti kapcsolat leírása. Rendszert alapvetően a struktúrája határozza meg. Kapcsolódás módja erősebb jellemző, mint az, hogy milyen elemekből tevődik össze. A rendszer struktúráját a rendszer viselkedése alapján képezzük le az analízis szintézis módszerével. Ha még nem valósult meg a rendszer, akkor az elvárásokból kell kiindulni.

A rendszer összes elemének halmaz a rendszer struktúrájának építményében potenciális résztvevőként vehető számba. A rendszer elemeinek halmaza vagy részhalmazai lehetnek rendszerek vagy alrendszerek.

Az elemek közötti kapcsolat energia-, anyag- vagy információcserével valósul meg, amelyeket értékeikkel képesek vagyunk jellemezni.

Aktív kapcsolat: kapcsolati értékek nem egyenlők nullával. Ha egy elem kimenete egyenlő egy másik elem bemenetével, akkor valós kapcsolat jőn létre közöttük.

Inaktív kapcsolódás: kapcsolati értékek egyenlők nullával.

A rendszer minőségét, általános viselkedését a komplexitás jellemzi. Az általánost viselkedést befolyásolják:

  • a szerkezetet alkotó elemek száma
  • a rendszerkifejtés (hierarchizálás)
  • a rendszer környezet
  • a kapcsolódások sokasága
  • a rendszer kapcsolódás változékonysága, elemek közötti értelmezések variabilitása

A viselkedésből egyértelműen levezethető a struktúra.

A modellezési folyamat fázisai:

  1. Az osztályozási struktúra modellje: a rendszer alkotója ezen a szinten a rendszer alkotóelemeit különbözteti meg, definiálja a rendszer ismereteiket és tulajdonságaikat. Ugyanakkor azonosítja a rendszer határait és a környezetet.
  2. A statikus viszonystruktúra modellje: ezen a szinten a rendszer alkotóelemei között fennálló, időben állandó kapcsolatok összességét foglal össze. Feltárja a kapcsolattok mögött álló törvényeket, szabályokat vagy a rendszer célja által determinált szempontokat.
  3. Dinamikus viszonystruktúra modellje: a modell szintje kibővül az időben változó kapcsolatok definícióval, a kapcsolatok okozati és hatás összefüggéseivel. Értelmezést kap a változás, a folyamat. A modell megjeleníti a rendszert jellemző folyamatok összességét, azok kapcsolatrendszerét, és a rendszer működését.
  4. A rendszer integrált struktúra modellje: ezen a szinten a három struktúra integrálódik a rendszer modelljében. Az objektív valóság megismerésére szánt része rendszerré válik az alkotó rendszermodelljében.

Készülő rendszernél:

Folyamatos felbontás a rendszer legkisebb eleméig történik. Rendszerelem a felbontás során az a legkisebb önálló egység, amely még magán viseli a rendszer egészét.

Szintézis:

modell fölépítése újjáalkotása a rendszerszervező célkitűzéseinek megfelelően, elvonatkoztatás a konkrét folyamattól – szintetizálás.

Heurisztikus folyamat:

Amikor újat hozunk létre, ami az eredeti rendszerben nem volt jelen. Sajátos minősége lesz a rendszernek.

Időtényező:

komparatív statikus megoldás:

rendszert leképezzük állapotában, de időben egymást követő állapotában, állapot jellemzőket egymáshoz viszonyítjuk

Leképező szerkezet 3 csoportja:

  1. osztályozási struktúra (rendszer elemeinek leírása) taxanómia rend: rendszer osztályozási struktúrája, meghatározza, hogy a rendszer milyen elemekből áll és ezeknek az elemeknek mik a jellemző tulajdonságaik.
  2. statikus struktúrával a rendszerelemek időben állandó kapcsolatait írjuk le
  3. dinamikus struktúra (a rendszer folyamatait is megpróbáljuk modellezni. Időben is változó ok – okozati struktúrák.

Hatásköri kapcsolatok:

meg kell határozni a rendszeren belül az információ áramlásokat és az elemkapcsolatokban a hatásköri függőségeket, ezek után a mozgásstruktúrát.

Rendszermodell mindig magában hordozza a 3 szintet egy sajátos egységben.


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!

Ez is érdekelhet még:
A magyar felvilágosodás irodalmából

Csokonai Vitéz Mihály, Kármán József,  Batsányi János, Bessenyei György A felvilágosodás mint egyetemes, nemzetközi eszmerendszer Európa országaiban eléggé változatos képet mutat....

Pótfelvételizők, figyelem! Fontos határidő jár le ma éjfélkor
Pótfelvételizők, figyelem! Fontos határidő jár le ma éjfélkor

Már nincs sok idő hátra, legkésőbb ma éjfélig kell leadnotok a jelentkezéseteket a 2020-as pótfelvételin, ha szeptembertől egyetemen vagy főiskolán...

Close