1. jel:

– valamilyen, érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható, stb) jelenség, ami egy másik, tehát önmagán túlmutató jelenségre utal

két része van:

jelölő – jelölt. A kettő kapcsolata a jel.

három fajtája (a kapcsolat fajtája alapján):

– ikon: hasonlóságon alapuló kapcsolat. Pl.: gyalogosok jelzőlámpáján az ember alakja

– index: érintkezésen alapuló kapcsolat. Pl.: irányított zöldnél nyíl, egyirányú utca

– szimbólum: megegyezésen alapuló Pl.: a jelzőlámpa színei

 

A nyelvi jel csak egy a sokféle jel közül. A sokféle jelrendszer közül is csak egy a nyelvi jelrendszer, de a legegyetemesebb, legátfogóbb, mert bárki elsajátíthatja. Legárnyaltabban képes a külső-belső valóság kifejezésére.

Nyitott rendszer:

állandóan változik, fejlődik.

Tagolt rendszer:

elemekből áll, ezek szabadon kombinálhatók.

Tanult rendszer.

 

2. Két részből áll, mint minden rendszer:

– jelkészlet – nyelvi jelek

– szabályrendszer – nyelvtani rendszer

 

3. A nyelvi jel:

– legkisebb egysége a morféma, amely önálló hangalakkal és jelentéssel bír. (A hangok nem tartoznak ide!)

szintagmák: szerkezeti egység, szószerkezet

mondatok: tartalmi egységek

szöveg: összefüggő mondatok