A nyelv mint jelrendszer
1. A jelekről általában
A jel valamilyen, érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható, stb) jelenség, ami egy másik, tehát önmagán túlmutató jelenségre utal. Két része van: jelölő – jelölt. A kettő kapcsolata a jel. A jelekkel foglalkozó tudomány a szemiotika. Három fajtája:
Hirdetés
- ikon: hasonlóságon alapuló kapcsolat. Pl.: gyalogosok jelzőlámpáján az ember alakja
- index: érintkezésen alapuló kapcsolat. Pl.: irányított zöldnél nyíl, egyirányú utca
- szimbólum: megegyezésen alapuló Pl.: a jelzőlámpa színei
Eredetük szerinti csoportosítás:
- Természetes jelek (valaki elpirul -> zavarba jött, fekete felhők az égen -> vihar lesz, stb.)
- Mesterséges jelek (az emberek által létrehozott jelek, pl.: írásjelek)
A nyelvi jel csak egy a sokféle jel közül. A sokféle jelrendszer közül is csak egy a nyelvi jelrendszer, de a legegyetemesebb, legátfogóbb, mert bárki elsajátíthatja. Legárnyaltabban képes a külső-belső valóság kifejezésére.
- Nyitott rendszer: állandóan változik, fejlődik.
- Tagolt rendszer: elemekből áll, ezek szabadon kombinálhatók.
- Tanult rendszer
Hirdetés
2. Két részből áll, mint minden rendszer:
- jelkészlet – nyelvi jelek
- szabályrendszer – nyelvtani rendszer
3. A nyelvi jel:
- legkisebb egysége a morféma, amely önálló hangalakkal és jelentéssel bír. (A hangok nem tartoznak ide!)
- szintagmák: szerkezeti egység, szószerkezet
- mondatok: tartalmi egységek
- szöveg: összefüggő mondatok
- az emberi nyelv a legnagyobb jelrendszer
