A személyes és a közösségi emlékezet József Attila költészetében

Negyedik szakasz:

ez a rész egy önmegszólító résszel kezdődik. A szerelem teljesen átalakítja, megváltoztatja a költőt. A szerelmes férfi úgy érzi, hogy ebben az állapotban képes a mindenség és a nő teljes megértésére.

„S mint megnyílt ételemben az ige,

alászállhatok rejtelmeibe!…”

A versszakból Bibliai motívum köszön vissza. „s méhednek áldott gyümölcse legyen“. Ez a sor az Üdvöz légy Mária kezdetű imádságra való egyértelmű utalás. Megjelenik a testi szerelem képei. Az elragadtatott látomás a szeretett nő belső szerveinek működését bemutatja. A magyar lírában ez eddig nem jelent meg a szerelmes versekben.

Ötödik szakasz:

a költő kijózanodik a szerelemi látomásból, és úgy érzi, hogy szavakkal nem is tudja tökéletesen kifejezni érzéseit. Az elmúlás képe is megjelenik az első versszakában. A pusztulástól való félelemmel teli környezetben kiált fel a költő.

„te egyetlen, te lágy

bölcső, erős sír,eleven ágy,

fogadj magadba!…

A 4. részben lévő felkiáltó jel és három pont (az első idézet) után a részletes kifejtés következik. Az 5. részben lévő (második idézet) szünet következik. Ez utalhat a beteljesülésre is, és annak hiányára is. Ez a szünet bizonyos mértékig befejezés is, hiszen mert ezután csak a két zárójeles rész van utána. Az 5. rész zárójeles közlése többértelmű. Az „el vagyok veszve” utalhat arra, hogy személyiségem felolvadt a másik szerelmében; vagy arra, hogy nem jöhetett létre az azonosulás, s a költő változatlanul ott ül a sziklafalon egyedül. Az utóbbi értelmezés szerint visszatérünk a vers kiinduló helyzetében.

Hatodik szakasz:

A befejezés vagy a mellékdal. Ezt a részt a címe is elkülöníti, mégis szervesen ide tartozik. A feszült és izgatott szerelmi vallomást egy tiszta és egyszerű szerelmi befejezés zár le. Az alcím minősítő jelzője, a szöveg zárójelbe tétele s a háromszor ismétlődő talán mind egy feltételességet erősít. Amely kételkedik abban, hogy az Óda vallomása valóságos szerelmi kapcsolat volt, s csak reménykedik abban, hogy azzá lesz. A költő otthon utáni vágya szólal meg. A Mellékdal versbeli életrajzi helyzetet is rögzít, akárcsak a versindítás. „Visz a vonat, megyek utánad”. Az utazás visszaránt a valóságba is. A vers erről nem szól, de a költő az élettársához, s nem a versbeli asszonyhoz utazik haza.

A szöveg számokkal elkülönített részekre tagoldóik ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy lazább közöttük a kapcsolat. Az egész vers gondolati egységén túl is sok minden bizonyítja a részek összetartozását. Átkötések vannak a részek között. Pl.: 2-3. rész szeretlek – szeretlek felkiáltás kibontása. 5-6. rész elveszettség – otthonra találás. Tehát párhuzamosságok és ellentétek is megtalálhatók. Például: Az 1. részben a természeti jelenségei a kedves alakját jutatták a költő eszébe, a 4. rész ennek mintegy fordítottja: a kedves teste a természet jelenségeinek segítségével válik költőin érzékletessé.

A vers első öt szakaszára verselésileg a szabálytalanság jellemző, a hatodik szabályos négy soros páros rímű sorokból áll. A vers lényegét így lehetne összefoglalni: a szerelem a költő számára, legalábbis vágyaiban, a teljességet jelentené. Az összetartozás számára kölcsönös testi és lelki kapcsolatot jelent.

József Attila az 1930-as évek közepétől gyakran járt pszichiátriai kezelésre. 1935-36-ban Gyömrői Edit kezelte a költőt. A beteg szerelmes lett a doktornőbe. Ez a szerelem hozta létre 1936-ban A gyermekké tettél, illetve a Nagyon fáj című verseket. Ezekben a versekben megfigyelhető, hogy a betegségből a menekülést a szerelemben találta meg a költő. Az Edithez szóló versek azt igazolják, hogy ez az érzés a lélek kísérlete a magány és a betegség ellen. Ám ez érzés patologikussá vált, a költő késsel támadt Edit vőlegényére, alig tudták leszerelni.

Különös módon a költő utolsó szerelme is pszichológus nő volt. Neve Kozmutza Flóra. Egy baráti társaságban ismerkedtek meg, és kölcsönös sokat vártak ettől a kapcsolattól. Azonban előbb Flóra majd, a költő betegszik meg súlyosan, s ez végleg távtalanná teszi kapcsolatukat.

Lényegi különbség van az Edit és Flóra kapcsolat között és versek között. Az előbbiben csak kezelő-beteg viszony meghatározó, a Flóra-kapcsolat két ember normális, szokásos ismerkedése egymással. A költő valóságnak veszi már kezdetben a vágyott képzetet: nemcsak ő szeret, de őt is szeretik. Ez a kijelentés bizonyosságával szólal meg a Flórának vers kezdő és záró részében.