Hirdetés

Csokonai Vitéz Mihály: Még egyszer Lillához című versének pozitivista megközelítése

19 perc olvasás

Bár eleinte még megpróbál mecénást találni régóta dédelgetett álmainak, a lapkiadásnak megvalósításához, és Pestre utazik politizálni, hamarosan be kell látnia, hogy próbálkozásai hiábavalóak voltak. Ám ugyanakkor a költő kitartását tükrözi, hogy bár 1798. január 22-én levelet küld Keszthelyre gróf Festetics Györgynek, amelyben állásért folyamodik a grófhoz, egy nappal később még próbálkozik Széchényi Ferencnél. Lapalapítási tervéhez remél támogatást attól az embertől, aki Pozsonyban korábban már egyszer megsegítette. De Csokonainak megint csalódnia kell. 1800 és 1802 között számtalan dolgot próbál annak érdekében, hogy anyagi helyzetét némiképp javítani tudja.

Hirdetés

Geometriát akarna tanulni, hiszen az 1801-ben zajló földmérések miatt ez nagy becsben lévő foglalkozás, valamint pályázatot nyújt be a Nemzeti Könyvtárba, de egyik lépését sem koronázza siker. Anyagi helyzetének romlásával egészségi állapotával is együtt jár. A tüdőbaj, amely minden bizonnyal öröklött betegsége, egyre inkább kínozza. Elkeseredett lépés, hogy polgári állást vállaljon, elősegítette azt is, hogy időközben Lillának egy vagyonos kérője akadt Lévai István, egy dunaalmási fakereskedő személyében. Arról nem maradt fenn adat, hogy Csokonai vajon megkapta – e Festetics György válaszát, csupán annyit tudunk, hogy Festetics György február 19-i keltezésű levelében finoman elutasította Csokonai ajánlatát. Azért is kétségesek az ide vonatkozó adatok, mert Csokonai biztosnak vélte a megpályázott állást, és ennek megfelelően viselkedett is.

Az irodalmárok véleménye ott tér el, hogy erre az időszakra tehető Csokonainak két Lillához szóló levele, március 12-i, illetve 18-i dátummal. Ami meglepő, az az, hogy a korábban keltezett levelet valószínűleg búcsúlevélnek szánta Csokonai, míg a 18-i reményt sugárzó. Különféle teóriák születtek ennek magyarázatára. Többek között felmerült annak a lehetősége, hogy csupán megtévesztő szándékkal írta, ám ezzel a kézenfekvő, egyszerű magyarázattal szemben születtek olyan elképzelések, hogy a költőt érzelmi kicsapongásai, minden alapot nélkülöző illúziói motiválhatták. Hogy milyen érzelmek dúlhattak ekkor lelkében, azt könnyen elképzelhetjük. Komáromba érkezése után már egy szemernyi kétsége sem maradt: Lillája sohasem lehet az övé. A költőben egy világ omlott össze mikor kedvese szájából kellett hallania a kegyetlen szavakat: „Nem is bánom, nem is tehetek róla.„ Az eljegyzést hamarosan az esküvő is követte, március 30-án Lillából Lévai Istvánné lett. S bár tudjuk, hogy az irodalmárok a Még egyszer Lillához című vers keletkezését korábbra datálják, a költemény hangulatát tekintve könnyen elképzelhető, hogy hasonló gondolatok és érzelmek uralták ekkor a költő lelkét.

A Lilla – kötet kiadását megelőzően Csokonai nagyon tudatosan rendezte össze a kötetbe épülő verseket. Így nem véletlenül helyezte a Még egyszer Lillához – t a harmadik könyv utolsó harmadába. Az első könyv magvát túlnyomórészt a korai versek alkotják, míg a másodikban a ténylegesen Lilla – szerelem időszakában keletkezett művek vannak túlsúlyban. Ezekben a versekben a szerető és a viszontszerető költő boldogságérzete dominál. A harmadikat pedig a költő elbizonytalanodása, a letargikus, reménytelen életérzés ábrázolása határozza meg. Tehát a hármasság nem csak a kötet szerkesztésében érvényesül, hanem a költő lelkében lezajló folyamatok ábrázolására, érzelmeinek – a boldog szerelemtől a lemondásig – rendszerbefoglalására is alkalmas.

A kezdetektől fogva fennálló társadalmi különbség a második könyv verseiben még egyáltalán nem érezteti hatását. Talán Csokonai ekkor még hitte, hogy szerelmük ezt az akadályt is képes legyőzni. Így az ebben az időszakban keletkezett, illetve a második ciklust felépítő költeményekben idillikus kép jelenik meg a boldog, szerelmes költőről. Ezt az életérzést sugallják a Halálének a Venus oltáránál, az Alku, a Vitéz és Lilla kettős dala, a Két szerető dalja, A muzsikáló szépség, A versengő érzékenységek és még több vers is ebből a könyvből. Ezt az érzést legnyilvánvalóbban A boldogság utolsó sora fejezi ki: „S ki boldogabb magamnál? „

Hirdetés

A két fiatal szerelmes sokáig nem vett tudomást az őket fenyegető külső erőkről – Vajda Pál kifogásai Csokonai ellen -, amelyek később a szakításukhoz vezettek. Lilla apjának Csokonaival szemben tulajdonképpen egy apró, ámde lényeges kifogása volt. Csokonai udvarias, ez igaz, művelt, ehhez sem fér kétség, még a gabonaipari kérdésekhez is konyít valamicskét, ezt is kár lenne tagadni, DE nincstelen. Vajda Pál szerint így be kell látnia, hogy lányánál esélye sem lehet. Így talán még fájdalmasabb volt a költő számára Lilla házassága. Hiszen a költőnek Lilla több volt egy egyszerű szerelemnél.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!