Hirdetés

Arany János Őszikék korszaka

1877 nyarát a Margit-szigeten töltötte. Az elmúlt 15 évben a Kisfaludy Társaság igazgatójaként valamint később az Akadémia titkáraként alig született jelentős lírai műve. (+ok lehet még lánya halála okozta lelki megrázkódtatás)

Hirdetés

Ám itt visszatért alkotói kedve. Verseit a Gyulai Páltól kapott „kapcsos könyvbe” írta, eleinte saját magának; nem szánta őket kiadásra, ahogy az Őszikék vers utolsó versszaka is jelezheti:

Mint Midas király borbélya

Ura fején hogy mit lát:

Óh ne kelljen elsusogni

Soha innét lenge nád.

Az Őszikék nevet Arany adta ennek a korszakának, utalva esetleg öregkorára és egyre közeledő „telére”, a halálra. Ám az is lehet, hogy egy költői időszak megnyitásával költészete „újravirágzására” teszi a hangsúlyt (az őszikék virágok).

Eme utolsó pályaszakaszában sok remekmű született. Ezekben megőrizte korábbi művészetének jellegzetességeit, de új vonásokat is megjelenített bennük. Így a végső nyugalom vágya, a belenyugvás érzése mellett hangot kapott az élethez való ragaszkodás is. Ezt a Mindvégig vers tükrözi a legjobban, melyben felszólítja a befogadót, hogy utolsó pillanatig „pengesse a lantot”.  Az utolsó versszak egyfajta önigazolásként is értelmezhető: Arany okot ad magának hogy újra verseket költsön.

Van hallgatód? Nincsen?

Te mondd, ahogy isten

Adta mondanod,

Bár puszta kopáron

-mint tücsöké a nyáron –

Vész is ki dalod.

Egyes versek a külvilág apró jelenségeire való személyes reflexiót is jelképezik: ilyen a Lepke című vers is.

Arany kései lírájának egyik legfontosabb verse az Epilogus. A vers címe görög eredetű szó, utószót, zárszót jelent. Ebből már következtethetünk arra hogy a vers egy visszatekintő, létösszegző mű. A sors elviselését és a belső méltóság megtartását egyaránt tükrözik egyes versszakok:

Ha egy úri lócsiszárral

Találkoztam s bevert sárral:

Nem pöröltem –

Félreálltam, letöröltem.

A vers bőven taglalja, mit kapott meg a lírai alany az élettől (címet; hírnevet), és mit nem (független nyugalmat; csöndes fészket; munkás, vidám öregséget).

Az utolsó versszak a halál toposzára utal:

Most, ha adná is már, késő:

Egy nyugalom vár, a végső

Az utolsó sor nemcsak Arany egy korábbi versére, a Rab gólyára utal, hanem az embernek a sorssal kapcsolatos tehetetlenségére is.

Még említendő versei a Naturam Furca expellas és a Tamburás öreg úr.

Arany ekkori balladái szintén megkülönbözendőek a korábbiaktól. Ezekben ugyanis nem emelkedik ki a befogadó számára az erkölcsileg biztos értékrend. Bár a bűnök itt is megjelennek, de az egyén felelőssége már nem egyértelmű. Meglazul a bűn-bűnhődés okszerű kapcsolata. Ehhez a korszakhoz tartoznak a Tengeri-hántás, a Híd-avatás és a Vörös Rébék.

A Tengeri-hántás (1877) a bűn és bűnhődés kérdéskörét boncolgatja (mint az Ágnes asszony is). Szokatlan az előadásmód, mert két elbeszélő van. Az elsődleges elbeszélő csak kétszer szólal meg, a ballada első és utolsó versszakában, keretet adva így a cselekménynek. A másodlagos elbeszélő este a tűz körül meséli el a fiataloknak Dalos Eszti és Tuba Ferkó történetét, oktató szándékkal.

Ne tegyétek, ti leányok!

A bűnhődést a szellemi téboly jelképezi (Tuba Ferkó megőrül, és leugrik a falu hegyes tornyáról).

A Híd-avatásban (1877) Arany az öngyilkosság témakörével foglalkozik. Feldolgozza egyben azt a népi babonát, miszerint az új hidat az öngyilkosok avatják fel. Az erkölcsi rend felbomlása okozza ezt a sok öngyilkosságot. A lírai alany felsorolja azokat akik a modern polgári világ és a szabadverseny áldozataivá lettek. Stilisztikai különlegesség, hogy minden egyes öngyilkosságot máshogyan ír le, és mégis mindegyik felidézi a befogadóban az emberi sors tragikumát.

A Vörös Rébék (1877) a népi babonára építkezik. Ebben a balladában végképp felbomlik a bűn és bűnhődés okszerű kapcsolata. Bár Pörge Dani követ el bűnt és ő bűnhődik érte, a befogadói tudat mégis áldozatnak tekinti őt, és Vörös Rébéket szeretné megbüntetni. Az egyén felelőssége megrendül, és az erkölcsös értékrend végleg megszűnni látszik.

(Ha még van idő a feleletből, megemlíthető a Toldi szerelme (1879), mint Arany utolsó nagy epikus műve, mely kiegészíti az immár teljes Toldi-trilógiát.)

 



Ady Endre (26) Angol (29) angol nyelvtan (35) Arany János (18) Atom (20) egyenes (25) elemzés (139) ember (23) energia (26) Filozófia (37) függvény (25) gazdaság (34) halmaz (24) háromszög (25) hőmérséklet (32) líra (22) magyar (22) magyar irodalom (289) Magyarország (38) magyar történelem (102) Matematika (25) Nyelvtan (43) PC (60) Petőfi Sándor (20) politika (24) párhuzamos (18) szerves (32) szervetlen (31) számok (27) számítógép (60) szög (25) tartalom (18) test (28) tétel (18) Történelem (21) USA (18) valós (19) vektor (18) vers (50) verselemzés (47) világirodalom (111) világtörténelem (115) víz (22) életrajz (21) érettségi (34)
Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!