A REFORMKORI SAJTÓ (1830–1848)

1837-ben megnyílt a Nemzeti Színház, így rovatot hoztak létre színikritikák számára. Az Atheneum honosította meg a szerzők rendszeres honorálását, mindez hozzájárult a munkatársak számának növekedéséhez. Lassanként az előfizetők száma is megnövekedett.

A folyóiratnak számos ellensége is volt. A bécsi cenzúra, a titkosrendőrség feljelentései mellett szembetalálta magát az arisztokratikus és konzervatív irányzatok támadásaival is. A Hírnök 1837-es megindulása után fokozódtak ellene a támadások. Orosz József megvásárolta Csató Pált, aki korábban az Atheneum köréhez tartozott. Bajza Csatóról írva nem hallgatta el annak elvtelenségét, korruptságát és karrierizmusát. Az Atheneum tekintélynövekedéssel került ki e vitákból, s 300-zal emelkedett előfizetőinek száma (kb. 1000-ről). 1841-től azonban a hanyatlás jelei mutatkoznak, a Pesti Hírlappal már nem tudta felvenni a versenyt, 1843-ban megszűnik.

A Figyelmező

Az Atheneum kezdettől fogva, hetenkénti megjelenésű, kimondottan kritikai melléklapja. Céljául a hazai szellemi élet irányítását tűzte ki, a kritika eszközeivel. A Toldy Ferenc szerkesztésében megindult lap nemcsak a könyveket, hanem a folyóiratok friss számait is szemlézte. Nagy figyelmet szentel a publicisztikának, de szorgalmazza a filozófia, a neveléstudomány és a történelemtudomány megújulását is. Kritikusai írásaikat álnévvel, illetve számjegyekkel jegyezték. Az így jelentkező Szontagh Gusztáv regénybírálatai is hozzájárultak a kritika műfajának hazai továbbfejlesztéséhez.

A Figyelmező második évfolyamától kezdve törés állt be, ettől kezdve inkább csak regisztrálta és ismertette a megjelent műveket, egyedül a centralisták – Eötvös, Szalay és társaik – műveinek kritikai visszhangja emelkedik ki ekkor a lapból. Továbbra is érdeme viszont a pályakezdők – Eötvös, Vörösmarty és mások – munkáinak a figyelemmel kísérése. A lap önállóságának az vetett véget, hogy Bajza 1840 végén a Figyelmezőt beolvasztotta az Atheneumba.

Tudományos és ismeretterjesztő folyóiratok

1825-ben megalapítják a Magyar Tudományos Akadémiát, de folyóirat kiadására csak 1834-ben indulhatott meg Tudománytár címmel, Toldy Ferenc szerkesztésében. Az első két évfolyam gyengébb színvonala miatt Toldy a cenzúrát okolta; ettől kezdve azonban sokat javult a folyóirat, és szinte a modern társadalom- és természettudomány első magyar fórumává lett. Foglalkozott az ipari forradalom és az európai, valamint az amerikai kapitalista fejlődés kérdéseivel, az emberi szabadságjogokkal és általában a fejlettebb külföldi országok bemutatásával. Toldy több cikkben is foglalkozott a közép- és kelet-európai irodalmakkal, de az olvasók sokrétű tájékoztatást kaphattak az európai társadalmi, kulturális, irodalmi és politikai viszonyokról is. 1835-ben Csató Pál vette át a szerkesztést, aki ekkortájt már feladta ellenzékiségét, de elvtelen szerkesztői gyakorlata a lap színvonalának süllyesztését eredményezte. 1836-tól kezdve két részre osztották a lapot: az Értekezésekben (szerkesztője: Luczenbacher János) az önálló tudományokat, a Literatúra című kötetben (szerkesztője: Balogh Pál) a könyvkritikákat és recenziókat közölték. A Tudománytár értekezései között az államelméleti és a politikaelméleti írások továbbra is szép számmal voltak képviselve. A Literatúra ismertetései felölelték a nagyvilág irodalmi és kulturális életét, a tudomány és kultúra legkülönbözőbb ágait. Évente több száz művet mutattak be a hazai olvasóközönségnek. A folyóirat Kossuth Pesti Hírlapjának sikerével szűnt meg.

Ismeretterjesztő folyóiratok

A 30-as években új laptípus jelentkezik, a mintát az angol, francia és német filére lapok szolgáltatják. Hivatásuk, hogy a technikai forradalom idején az ipari munkások számára korszerű ismereteket terjesszenek. E nagy példányszámban, olcsón kiadott laptípus első hazai megfelelője Garasos Tár címmel 1834-ben Lipcsében indult, kiadója Otto Wigand, szerkesztője Vajda Péter volt. A vegyes tartalmú lap nem tudott megfelelni a nyugati mértékkel mérhető tömeglap követelményeinek, mindössze 500 példányban jelent meg, és kellő számú előfizető hiányában más a 12-dik számmal megszűnt. Érdekessége a lapnak, hogy visszatért a legrégibb illusztrációs eljáráshoz, a fametszethez.