A REFORMKORI SAJTÓ (1830–1848)

A centralista Pesti Hírlap

Az új szerkesztő, Szalay László is a liberális reformellenzék tagja volt, sé az újságot ebben a szellemben szerkesztette. A centralisták a felelős kormányzatot állították a kormányzás középpontjába. Közülük az újságban Eötvös József, Trefort. Á., Csengery Antal játszott vezető szerepet, Kemény Zsigmond később csatlakozott hozzájuk. A Pesti Hírlap ismét a legolvasottabb hazai politikai lap lett, bár korábbi népszerűségét már nem érte el. A centralisták elméletibb beállítottsága nehézkesebb, kevésbé közérthető cikkeket eredményezett. A szépirodalmat ők is kirekesztették a lapból. Szalay szatirikus hangú cikkeinek fő célpontja Dessewffy Emil Budapesti Hírlapja, a konzervatívok ekkor indult lapja volt. A szerkesztést 1845 közepén Csengery Antal vette át, de Szalay cikkei továbbra is megjelentek. Csengery élénkebbé tette az újságot a kisebb, érdekes cikkek számának növelésével. Ő is vitázott a Budapesti Híradóval, amely többek között azzal vádolta őket, hogy a külföldi példák után futnak.

A centralista Pesti Hírlap legjelentősebb vezércikkírója 1844-45-ben Eötvös József volt, aki 2 év folyamán 47 fontos elvi cikket írt a lapba. Rendszeresen foglalkozott a polgári államelméletnek a hazai viszonyokra való alkalmazásával. A megyei rendszert a korszerű közigazgatás gátjának nevezte. A Pesti Hírlap 1846-tól az ellenzék közös lapja lett; ekkor felhagyott a centralista eszmék hirdetésével. Amint azonban az ellenzék megerősödött, újra megjelentek a Pesti hírlapban a centralista cikkek. Ebben az időszakban báró Kemény Zsigmond személyében új munkatárs került a laphoz. Az ő publicisztikája alapos jogi és történelmi felkészültséggel támogatta a centralisták programját. Eötvös cikkei is újra megjelentek, a Nyomor és óvszerei című cikksorozatában reális és sötét képet festett a hazai nyomorúságról, összegezte az ellenzék reformtörekvéseit, és ezekben határozott polgári álláspontot képviselt.

Kossuth és a Pesti Hírlap

Az újság nélkül maradt Kossuthnak a Hetilap folyóirata nyújtott lehetőséget. 1845. január 1-jén indult Vállas Antal szerkesztésében, gazdasági lapként. Hetenként 2x jelent meg, Kossuth cikkei is gazdasági jellegűek voltak. 1846-ban Warga István lett a szerkesztő, s a lap a politika felé fordult. Kossuth politikai cikkeire a cenzúra is felfigyelt, fő témái: a Védegylet eredményei, iparfejlesztés, vámrendszer, fiumei vasút, úrbér és adókérdés. Széchenyi Politikai programtöredékek címmel újra Kossuth ellen indított támadást, aki válaszát a Jelenkorban publikálta, s innen vette át a Hetilap. A Hetilap szerkesztését 1847. Júliusában Fényes Elek vette át. Kossuth a felélénkülő politikai élet miatt kevesebbet tudott írni, s ezeket is kihúzta a cenzúra, így írásai külföldön jelentek meg: Magyar Szózatok Hamburgban, Ellenőr Lipcsében. Később e tanulmányokat megkísérelte a Hetilapban is közölni. 1847 végén megkezdődött az ogy., üléseire a konzervatív sajtó nagy figyelmet fordított.

A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC SAJTÓJA

A sajtószabadság kivívása – 1848. XVIII. törvénycikk – az újságok számának gyors szaporodását eredményezte.

A konzervatív lapok

A forradalom hatására a konzervatív lapok megpróbáltak liberálisabb színben politizálni. A Nemzeti Újság elsőnek számolt be március 16-án a forradalom eseményeiről, közölte a 12 pontot, a Nemzeti Dalt. Szerkesztője Illucz Oláh János volt, a lap azonban az év végén megszűnt. A Budapesti Híradó 1848. január 1-től Pozsonyban jelent meg s nem igyekezett színt váltani, továbbra is a Habsburg-hű konzervatív irányt folytatta. Vida Károly szerkesztette ekkor, s július 19-től Figyelmező címmel, szerényebb formában folytatódott, s már csak hetenként 3x jelent meg. Védte a monarchizmust, bírálta a kormányt és a radikálisokat, a szeptemberi fordulat után pedig nyíltan szembeszállt a szabadságharccal, ezért a Honvédelmi Bizottmány betiltotta. Később újraindult s Haynaunak behódolt. A Széchenyi által alapított Jelenkor ezekben az időkben egyre színtelenebbé vált, az újság június végén meg is szűnt.

A Pesti Hírlap

Nem változtatott beállítottságán, a centrum felé tolódott. A forradalom előtt ismét népszerű lett, előfizetőinek száma újra elérte az 5 ezret. Csengery Antal szerkesztette. A lap a kormányhoz közel állt, április 16-tól a rendeletek számár hivatalos rovatot nyitott. Kiállt a forradalom befejezése mellett. Május 27-től napilapként jelent meg, a szerkesztést Nyáry Pál közreműködésével Jókai veszi át. 1849. Július 8-án szűnt meg.