A REFORMKORI SAJTÓ (1830–1848)

Kísérlet kormánypárti sajtó létrehozására

Kossuth bebörtönzése után, 1837. július 4-én Hírnök címmel, hivatalos engedéllyel jelent meg egy új magyar nyelvű politikai lap, szerkesztője Orosz József, segédszerkesztője Csató Pál lett. Orosz személye alkalmasnak bizonyult a fennálló rendszer támogatására. A Hírnök a Jelenkorhoz hasonló, korszerű, 3 hasábos, nagy ívrétű alakban hetenként 2x jelent meg. Elöl a hivatalos közlemények voltak, utánuk a hazai, majd a külföldi hírek. A lap végén a hirdetések, lapszemle, valamint művészeti és irodalmi közlemények kaptak helyet. A melléklap címe Századunk volt, ide kerültek az irodalmi és ismeretterjesztő cikkek. Hamarosan kiviláglott, hogy a lap a fennálló feudális rendhez ragaszkodott. A lap szócsövévé lett a Széchenyi elleni támadásoknak, s egyszersmind Metternichnek is.

Egyéb jelentéktelen vállalkozás ez időszakban:

1838-39 Erdélyi Híradó és annak melléklapja, a Mulattató.

Munkátsy János lapja, amelyet a korábbi Rajzolatok című divatlapból alakított át politikai lappá.

A Sürgöny címmel 1840-ben indított rövid kormánypárti lap.

Folyóirat-irodalom

A 30-as években a kedvezőtlen politikai viszonyok miatt a politikum inkább a folyóiratokban kapott teret. A korszak két legszínvonalasabb irodalmi és kritikai folyóirata: Kritikai Lapok és az Atheneum.

A Kritikai Lapok (1831-1836)

Toldy Ferenc 1831 elején indította meg, aki Bajza Józsefet bízta meg a szerkesztéssel. Nagy jelentőségű lap volt, mivel első ízben történt meg, hogy köréje állandó tábor szerveződött, amely fellépett a korszerűtlen irodalmi állapotok és az elavult társadalmi viszonyok ellen is. A tudományos és irodalmi kritikai társadalmi, sőt politikai tartalmú bírálattá is változik. A szerkesztő már a beköszöntőjében, a Vezérszóban élesen szembeállította a haladás és a konzervativizmus táborát. Kemény és igazságos kritikát sürget, az azonos törekvésű írók egyesítését és írói párt létrehozását szorgalmazta lapjával, ami egyet jelentett a szervezett ellenzékiséggel. Bajza irodalmi és társadalmi elveit a Kritikai Lapok 7 megjelent füzete tartalmazza (400-1400 példány). A folyóiratnak sikere volt az olvasók körében, nagy volt a sajtóvisszhangja is.

Bajzáék ellenfelei Sas néven rövidesen ellenlapot indítottak, szerkesztője Thaisz András volt. A Sas irodalmi rovatában változatlan a fordításokat helyezte előtérbe. A Kritikai Lapok ellenfelei közé tartozott a nacionalista illúziókat kergető Horvát István is, aki 1833-ban a Vörösmartytól átvett Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjeként ezt a lapot is a maradiság orgánumává süllyesztette.

A Kritikai Lapok 1836-ban megszűnt, de Bajza fél évvel később még hatékonyabban folytatta a megkezdett harcot új folyóiratában, az Atheneumban.

Az Atheneum

1836 derekán Bajza lapengedélyért folyamodott, a lap programja a decemberi Jelenkor és a Hazai Tudósítások hasábjain olvasható. Bajza 1937. január 1-jén megjelenő Atheneum első számában is kitért a sajtó tudatformáló szerepére. A lap hetenként 2x jelent meg, így a színvonalas ismeretterjesztés mellett a politika aktuális kérdéseihez is közel kerülhetett. A lap munkatársaként megnyert Kölcsey Parainesisét küldte el, ezt 5 folytatásban adták közre. Kölcsey írásai mellett fontosak lettek a fiatal írók vezéralakjának, Vajda Péternek a Hegel hatását mutató filozófiai tárgyú cikkei is. Az Atheneumban közölt írások rendszeresen támadták az udvart és az abszolutizmust. A szerzők, gyakran történeti példákkal igyekeztek kritikájukat aktualizálni. Kölcsey veti fel először a reformkori sajtóban az Erdéllyel való unió követelését, Kazinczy Gábor pedig a Kárpát-medence népeinek egyenlőségen alapuló együttélését tűzte ki programjául.

Bajza folyóirata rajongással fordult a fejlettebb nyugati-európai és amerikai államok felé. A lapban válik általánossá a reformkori publicisztika sajátos műfaja, az útleírás, azzal a céllal, hogy a hazai olvasók minél nagyobb tömegeihez eljussanak a fejlettebb társadalmak életéről írt beszámolók. De nem hiányoznak a lapból azok a hazai valóságot feltáró, szociográfiai jellegű cikkek sem, amelyek felvetik az égető társadalmi és kulturális problémákat, és hírt adnak arról, hogy a reformmozgalom iránti érdeklődés a falvakban fokozódik. Az Atheneum a reformok híveinek fórumává vált, gyakran foglalkozott a kormányzás, a törvényhozás és az önigazgatás reformjával. Mintául ezúttal is Anglia és az Egyesült Államok kormányzásmódja szolgál. Sokat írnak a kapitalista viszonyokra való áttérésről, az ipar és a mezőgazdaság problémáiról. Szalay László és Szemere Bertalan cikkeiben megjelennek a szociális jellegű aggodalmak is. A lap szerzői nagy figyelmet szántak az elavult magyar oktatásügy megújítására is. Nem hanyagolták el a szépirodalmat sem: helyet adtak a legjelentősebb íróknak csakúgy, mint a pályakezdőknek. Itt jelent meg először nyomtatásban Gyulai Pál és Petőfi Sándor első verse.