A görög líra és a római irodalom

9-12. ének: a harc leírása.

A mű vizsgálata során, ha csupán két részre tagoljuk az eposzt, megfigyelhető, hogy a 7. könyv egyfajta újrakezdése az eposznak. A harc kitörését a 7. könyvben megelőlegezi a vihar kitörése az 1. könyvben. A 2. könyv Trója lerombolásáról tudósít, a 8. egy új Trója, Róma megalapításáról.

Az Aeneis egységét a mű belső kapcsolódásai biztosítják. A hídszerkezetet alkotó megfelelések és párhuzamok a cselekvés és a szenvedés, a bűn és a bűnhődés természetét faggatják. Aeneas olyan új típusú hős, akiben megvannak a régi epikus hősök vonásai, ugyanakkor együtt érez a szenvedőkkel, és felelősséget érez a társadalommal szemben. Az emberi lét az Aeneisben nem adottság, hanem beteljesíthetetlen feladat.

Horatius (i.e. 65-8) szatíráit, költeményeit, ódáit, költői leveleit (episztola) már az ókorban is többször kiadták. Ódáit négy könyvben gyűjtötték össze.

Óda: fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangnemű lírai költemény

Episztola: irodalmi igénnyel, versformában írott levelek.

Az episztolákkal új költői műfajt teremtett, mely lehetővé tette, hogy a napi élet problémáit erkölcsi kérdésekkel együtt személyes hangvétellel vezesse be verseibe.