Baudelaire, Verlaine, Rimbaud – költői sajátosságai

RIMBAUD

(látnoki költészet! + „csodagyerek”: egész írói munkásságát 16 és 19 éves kora között alkotta, ott véglet lezárta)

Kóborlásaim

A költő saját magát, mint csavargót mutatja be, aki bármerre jár mindig kitart a múzsája mellett. Rimbaud azt is leírja, hogy könnyen azonosul a természettel. Itt a múzsa és a természet a költészetet jelenti, az út, pedig magát az életet. Vagyis egész élete során nem hagyta cserben a költészetet. Szerintem a kóborlás, itt nem azt jelenti, hogy eltévedett a saját életében, hanem a céltalanságot, azt, hogy Rimbaud a jelennek élt.

• gyökértelenség az emberi kapcsolatok terén
• senkit sem érdekel hol alszik, mi lesz vele, stb.
• életuntság, passzivitás (általános jellemzője a francia premoderneknek)

BEFEJEZÉS

A francia szimbolisták teljesen újszerű költői nyelvet teremtettek. Megszabadították a költészetet az előítéletektől, de úgy hogy megtartották a művészi mesterség alapjait (versformák, rímek bravúros használata). Magyar vonatkozásuk különösen fontos:

• a szimbolizmus első magyar előfutára: Vajda János
• a Nyugat első nemzedékének ők jelentették az irodalmi példát  legfőképp igaz ez Adyra, a legnagyobb szimbolista költőnkre (példaképének Vajda Jánost tekintette)