Általánosan érvényes Ady költészetének újításaira a vers képi világának és nyelvének a megújítása. A jellegzetes, rendszert alkotó szimbólumvilág megteremtése, a látványos, erős képiség (metaforák, szinesztéziák), a retorikai alakzatok (az anaforikus, kataforikus ismétlések, felsorolások, refrén, tautológia, figura etymologica, halmozás, ellentét) sokfélesége, az egyéb stíluseszközök (evokáció, allúzió, zenei elemek – hangszimbolika, alliteráció, áthajlás stb.) állandó használata, az egyéni szóalkotások együttesen alkotják Ady költészetének egyediségét, stílusának sajátosságait. A képi és nyelvi újszerűség mellett jelentős költészetének formai változatossága is. Az európai és magyar költészet hagyományos versformái, metrikus formái mellett Ady igen gyakran alkalmaz szokatlan, új vagy éppen ősi formákat is. Verseinek strófaszerkezetében gyakoriak a páratlan számú sorokból vagy nem egyforma hosszúságú egységekből álló szakaszok, gyakori a sorok szótagszámának ingadozása, a félsorok alkalmazása. Ady verseinek ritmikája ősi ritmusokkal, a hangsúlyos-magyaros versritmus változataival mutat rokonságot, erősen kötődik a népköltészethez (zenei ritmus, tagoló ritmus), illetve az élőbeszéd ritmusához (a versmondatok ritmikai tagolása a beszédritmushoz igazodik). Más értelmezések szerint Ady költészetére a szimultán ritmus jellemző, az ütemhangsúlyok határai gyakran időmértékes képletekkel esnek egybe. Király István a jambikus ritmus egyéni változatát mutatta ki Ady költészetében (ún. Ady-jambus).

8. Ady szerelmi lírája

Ady szerelmi költészetének két jelentős korszaka van. A szerelmi költészet megújulását is hozó Léda-versek korszaka és a szerelmi költészet hagyományosabb elemeit tartalmazó Csinszka-versek korszaka. Legtöbb szerelmes versét e két nő ihlette.

Léda nemcsak mint nő, társ volt jelentős a költő életében. Neki köszönhette Párizst, tőle kapta azt a figyelmet, támogatást és ösztönzést, mely fordulatot hozott életében, szemléletében és költészetében. Ez a magyarázata, hogy egészen 1912-es szakításukig jelen vannak köteteiben a szerelmes versek, köztük a Lédához, Lédáról, szerelmükről íródtak. Kettejük viszonyát tulajdonképpen a kezdetektől a szélsőségesség, a végletesség, a harc, küzdelem jellemezte. Mindketten erős egyéniségek lévén, kapcsolatukban ritkán volt harmónia, egyensúly. Ez a végletesség, egyenlőtlenség, és az ezzel párhuzamos érzelmi feszültség, erotikus túlfűtöttség már a legelső Léda-versekben is jelen van (Meg akarlak tartani, Héja-nász az avaron, Lédával a bálban stb.). Végső elválásukig számtalanszor szakítottak egymással, sokszor változott át szerelmük gyűlöletté, egymás iránti vágyuk paranoiás féltékenységgé, bosszúvá, a megnyugvás, harmónia ritka pillanatai inkább külföldi utazásaikat, találkozásaikat, együttléteiket jellemezte (pl. Áldásadás a vonaton).

Már az első szerelmes versekben föltűnő az az ambivalencia, mely kapcsolatuk adottságaiból következik. A testi-lelki vágy, az együttlét utáni vágyakozás mellett mindig ott van a bűntudat, a szenvedés és a dac is. Léda egyszerre szent, mindent adó nő, múzsa és bűnre csábító, bűnös asszony, szerelmük egyszerre fölemelő varázslat, csoda, és förtelmes, halálos bűnös viszony. Ady törvényszerűnek érzi kapcsolatuk halálra ítéltségét (A mi gyermekünk, Lédával a bálban), ugyanakkor dacosan-büszkén, gőgösen utasítja vissza a világ konzervatív ítéletét, a támadásokat; büszke a nála idősebb asszony iránta érzett szerelmére, rajongására, és maga is odaadással, rajongással szereti Lédát (Léda a hajón). Kiválasztottságtudatát, prófétai küldetéstudatát is erősíti szerelmük, az Új versek kötet ajánló sorai, és a kötet elejére helyezett Léda asszony zsoltárai ciklus is jelzik, hogy mit jelentett a költőszámára ez a kapcsolat.

9. Én-szerep, önértelmezés, létharc – Góg és Magóg fia vagyok én

A Góg és Magóg fia vagyok én… kezdetű vers 1905-ben (dec. 24.) jelent meg először a Budapesti Naplóban. Eredeti címe Verses könyvem előtt volt, ez az Új versek kötet nyitó verse, hatásos felütése a kötetnek, korai ars poetica. Lendületessége, kihívó, támadó hangvétele Petőfi A természet vadvirága című ars poeticáját idéző. Programvers, de nem általános művészi hitvallás, hanem kizárólag a beszélő személy, a lírai alany magatartására, feladatvállalására koncentráló program. A vers egyik kulcsszava – mégis – alapján nevezte ezt a költői attitűdöt Király István „mégis-morál”-nak.