6. Költészetének tematikus csoportosítása

Ady költészetének egymástól jól elkülöníthető, de ugyanakkor egymással szoros összefüggésben, motivikus kapcsolatban álló rétegeit különböztethetjük meg. Ezek a rétegek, témakörök a következők:

1. az egyén, a személyiség szintje ars poeticák, szerepértelmező, önértelmező, önértékelő művek (ún. én-versek)

• létharc-versek
• pénz-versek
• élet-halál versek
• szerelmes versek

2. a közösség szintje (magyarság, emberiség)

• magyarság-versek
• látomásos tájversek
• kuruc versek
• forradalmi versek
• háborús versek

3. a transzcendens szint

• istenes versek

Ez a csoportosítás természetesen csak egy lehetséges (de nem feltétlenül szükséges) csoportosítása a költő verseinek, de indokolttá teszi például az is, hogy Ady műveit igen nehéz lenne a hagyományos műfaji kategóriákba sorolni. A különböző kötetekben nem feltétlenül szerepel minden réteg és minden verstípus. Az istenes versek először Az Illés szekerén című kötetben jelennek meg külön ciklusban (A Sion-hegy alatt), a forradalmi versek is ebben a kötetben alkotnak először önálló ciklust (Az utca éneke). Vannak többször visszatérő témák (szerelem, élet-halál, magyarság), és természetesen vannak aktuális jellegű témák is (háború, én-szerep) a különböző kötetekben. Az istenes versek Az Illés szekerén kötettől állandóan külön ciklust alkotnak.

A különböző tematikájú ciklusok között természetesen igen sok a hasonlóság, azonosság, „átfedés”. Az ún. kuruc versek Ady köteteiben megjelennek önálló ciklusként is (Esze Tamás komája a Szeretném, ha szeretnének kötetben), de gyakran szerepelnek a magyarság-versek ciklusában (pl. A magyarság titkai ciklusban A Minden-Titkok versei című kötetben). A kuruc versek nemcsak a magyarság-versekkel mutatnak rokonságot, hanem az én-versekkel, a szerepértelmező versekkel is, hisz ezek a költemények egyszerre újszerű formai kísérletek (a kuruc költészet stílusának megújítása), és ugyanakkor szimbolikus sorsértelmezések, sorsazonosulások is (ezekben versekben a beszélő szerepe általában a bujdosó, hazájából kitaszított, üldözött emberével azonosítható). A formai bravúr, a forma és a nyelv szintjén megvalósított allúzió egyik kiváló példája a Bújdosó kuruc rigmusa című vers, mely ritmikailag azonos a Basa Pista balladájával.

7. Ady költészetének általános és specifikus jellegzetességei

Ady költészetének hangsúlyos eleme a lírai én, a beszélő nyomatékos „jelenléte”. Nemcsak a szerepversekben, szerelmes versekben, hanem más, általánosabb témájú versekben (tájversek, magyarság-versek, forradalmi versek, háborús versek) is gyakran erőteljes a beszélő szerepe. Ez az átéltség, szuggesztív empátia személyessé, szubjektívvá teszi Ady költészetét, hasonlóan Petőfi vagy József Attila, Pilinszky János költészetéhez, ez azonban nem teszi szükségessé a költő és a lírai beszélő azonosítását. A költő sok tekintetben jelentősen megújítja a magyar lírai hagyományt. Újító törekvés érvényesül szerelmi lírájának szubjektivitásában, erotikus tartalmaiban, a testi kapcsolat megjelenítésében (elsősorban a Léda-szerelem verseiben).

Forradalmi és háborús költészetében újszerű a társadalmi rétegek, csoportok differenciáltabb megjelenítése, a társadalmi változások összekapcsolása a szellemi, művészi radikalizmussal, a személyes és a közösségi (egyedi és általános) szféra szintézise, a specifikusan magyar és az egyetemes összekapcsolása, az idősíkok szintézise (a jelen problémáinak megoldása gyakran összekapcsolódik a múlt átértékelésével, újraértelmezésével és a jövő alternatíváival). Istenes lírájában is erőteljes a személyesség, vallásossága. A modern ember szkepsziséből, meghasonlásaiból, egyéni és általános csalódásokból felépülő sajátos hithez vezetnek, melynek paradox állapotmeghatározása egyik híres költeményének címe: Hiszek hitetlenül Istenben. Istenes költészetében egy sajátos változási folyamat figyelhető meg: a harcos, ironikus-gúnyos „ateizmus”-tól vezet ez a folyamat az említett paradoxonon át a megtalált, „zsoltáros-bűnbánó” hitig (A Sion-hegy alatt – Hiszek hitetlenül Istenben – Istenhez hanyatló árnyék című versek). Ezekben a verseiben fellelhetők a klasszikus vallásos-istenes líra elemei is (bűn, bűntudat, megváltás, kegyelem, könyörgés, istenvárás, istenkeresés), és mindezeket ötvözi modern miszticizmusával, sajátosan egyéni kultuszával. A kuruc versek és az istenes versek világára is jellemző az a fajta újítás, mely nem jelent mást, mint a forma és a stílus, illetve a vers tartalmi üzenete közötti feszültségteremtést. Ady tudatosan választja e műveihez az archaikus formákat, a régies nyelvet, ugyanakkor verseinek témái, problematikája modern, XX. századi, az új kor emberének kérdései, félelmei, szorongásai fogalmazódnak meg bennük. Mindenképpen újszerűek azok a versei, melyeknek témái hagyományosan jelen van az irodalomban, de Ady szimbólumaival, asszociatív képiségével új módon fogalmazza meg ezeket: szegénység-gazdagság ellentéte (pénz-versek); élet és halál ellentétei, a létértelmezés kérdései (élet-halál versek, létharc-versek); a táj, a természet ábrázolása (látomásos tájversek).